Megelőztek! (1. rész)
Látogatók száma: 53
Észrevettem... ami azt illeti. Elég nagydarab az állatja! Ne találkozzak vele, mert az ilyennek még a szeme sem áll jól!
Nem tudok elég korán kimenni a telekre, az első jó időt kihasználva, hogy ne előzött volna meg valaki... Szerintem már ősz óta próbálkozik a szerencsétlen, - hogy nem akadt fenn az irhája, vagy bundája -..., mígnem sikerre vitte a tervét!... De könyörgöm, ez az enyém volt!
Én akartam átbújni a kerítés alatt, hogy végre hozzáférjek a vadszőlőhajtásokhoz a kerítésnek a másik oldalán... és ha már ő viszont erre az oldalra igyekezett, akkor miért nem szabadított meg az indáktól? Inkább, mint mástól, mert ugyan mit is találhatott volna?... hiszen gondoskodtam róla, hogy a télre ne maradjon egy szál dió, mogyoró, gyümölcs, ismerve a betolakodók szokásait és az előző évek tanulságait levonva: "Itt nem lesz randalírozás, dinóm-dánom lakodalom, úri-muri, még egyszer nem lesz itt huzat, ki-be mászkálás a lyukakon... Téliesítettem.
Volt is értelme a fáradozásaimnak, mert egyetlen betolakodó nyomára se bukkantam, kivéve azt az egy nyomot, ahol befelé és egy másik lyukat, ahol kifelé távozott az illetékes... Elég nagyméretű az állatja, ami azt illeti. Ne találkozzak vele a sötétben, mert az ilyennek még a szeme sem áll jól! Igaz, akkor legalább nem látnám.
Azt is csak akkor vettem észre, amikor nekiveselkedtem négykézlábra ereszkedve, óvatosan - nehogy fennakadjak a legelső dróton - hason kúszva átjutottam azon a lyukon, amit nyilván nem nekem készített elő a szemérmetlenje... De minden rosszban van valami jó, ebben az, hogy nem nekem kellett elvágnom a drótokat...
A másik oldalról már egészen tágas volt a tér, bőven elfértem és nem volt időm azon töprengeni, vajon ki gondolt itt másra, mint jómagam, metszőollóval és fűrésszel a kezemben, mint a tereprendezésre?
Szerintem a fölső szomszédom is már igen régóta arra várt, vajon mikor teszem látogatásomat a területére, mert egy szál gazt, sást, szőlővesszőt sem tett keresztbe előttem, hogy ezt előbb vagy utóbb ne tudjam megtenni. Ő sohasem volt a jónak elrontója!... Sőt, hogy őszinte legyek nem is igazán hiányzott, hiszen minden eszközöm meg volt arra, hogy végre megszabaduljak a vadszőlőhajtásoktól, és szerszámokban sem szenvedtem hiányt. Óvatosan, nehogy a trombitafolyondár lássa a kárát a nagy igyekezetemnek, azt is menet közben megmetszettem és jutott időm még a vesszők összeaprítására is, nehogy már szó érje a ház elejét, arra sem voltam képes, hogy összeszedjem halomba?...
Ennél már csak az volt a jobb, ugyanazt az utat visszafelé is megtenni, mert ha nehézségem támadt volna és fennakadok a saját drótomon, várhattam volna ítéletnapig a szabadítómra, vagy én lettem volna a csali... Szerencsére nem ez történt, hanem hogy ha lehet a mászást még könnyedebben valósítottam meg visszafelé ugyanazon a lyukon, csak lejtmenetben...
A túlpartra érve felegyenesedve elégedetten szemléltem meg a művemet. Végre átláthattam a kerítésen, amit az imént még vastag kesze-kusza indák hálóztak be. A megtisztított kerítésen keresztül a túloldal másként hatott rám, mint előtte, valahogy megszépült még a szomszéd telke is, és már azon gondolkodtam, mi legyen a következő lépésem, hogy ezentúl akadálytalanul látogathassam meg a fölső szomszédomnak nem csak a területét, ha akarja, hanem a kerítésem túloldalát is...
folyt.köv.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
... és mint a mesében szokott lenni, aki türelmesen vár, elnyeri méltó jutalmát! :-)
Rendben van, varok turelmesen. :)