Mint a mókus fenn a fán!
Látogatók száma: 49
Mese kicsiknek és nagyoknak...
- Figyelmet kérek! - emeli fel a magasba a kezét, de oda se neki, folytatják tovább a csevejt, ami már-már kezd hasonlítani egy baromfiudvarra, ahol egyszerre káricálnak a tyúkok, kukorékolnak a kakasok, kvartyognak a békák..., egy-egy disznó röfögés is kihallatszik a tömegből, nem beszélve arról a vékonyka cérnahangról, ami úgy szól, mint egy egércincogás.
- Figyelmet kérek! - emeli fel most már a hangját is és megkondítja képzeletbeli kolompját. Egyszeriben minden szempár rá szegeződik és nem túl biztató számára, de még mindig nem igazán érzi, látják, de vajon hallják e, amit mond. Végre elcsendesednek a barakk lakói.
- Mindenki érdekében, kérem figyeljenek arra, amit mondani szeretnék. Rossz hírt kell ugyanis közölnöm önökkel. A Kormány döntése, hogy ezt az egész kolóniát felszámolja, még a holnapi nap folyamán el fogja dózerrolni a föld színéről... - morajlás fut végig a tömegen és többfelől méltatlankodó, majd egyre erősödő bekiabálások hallatszanak. -
- Szeretném folytatni, ha hagynak szóhoz jutni... - Csend lett, néma csend... -
- Annyi időt kaptunk mindössze, hogy mindenki összeszedje a kis batyuját. Ruhaneműket, apróságokat. Egy teherautó fog ide érkezni, amire felpakolhatjuk a legszükségesebb magunkkal viendő dolgainkat. Bútorokat nem.
- Bútorok?... Mégis milyen... a székemre gondol, ami lassan összedől alattam? - Vagy a nyikorgó ágyamra, melyből a rugó nyomja a hátsómat? - toldja meg a két főkolompos, egy kis iróniával a hangjukban, ami majdnem humorosra sikeredett, mert enyhe kacajok röppennek fel a megszeppent tekintetek merevségén enyhítve, gúnyos mosolyok kíséretében.
- Örülök, hogy a humorukat még nem veszítették el... Ne is tegyék! - De folytatnám tovább...-
- Egy másik község tőle távoli szegletében, az erdő mellett felállított sátortáborba helyeznek el bennünket. - Azt ígérték, ha nem tanúsítunk ellenállást, békességgel tudomásul vesszük az áttelepítést, akkor minden kérésünket kinek-kinek kívánsága, szája íze szerint teljesíteni fogják. Ígéreteik között szerepel, hogy családokat nem fognak elválasztani egymástól. Kisebb és nagyobb sátrak fognak rendelkezésünkre állni... Kérésünk szerint rendezik be... Lesznek asztalok, székek, ágyak, vitrinek, térelválasztók... minden mi szem szájnak ingere. Olyan komfort érzetünk lehet akár, mint egy kempingben, ahol éppen jól megérdemelt pihenésünket kaptuk jutalomképpen. (Ezt már magam is egy kis iróniával a hangomban, de mosoly kíséretében, amely kissé gúnyosra sikeredett, de mégis megpróbálva enyhíteni a helyzeten - mondtam.)
A csend, ami már-már elviselhetetlennek tűnt, látva az emberek megdöbbent arcát körülöttem egyre jobban, már-már kiáltom feléjük, hogy micsoda színes világ lesz az, ami ránk vár ez után a barakk élet után. - Senkinek sincs miért aggódnia - teszem hozzá és győzködök tovább. A legnagyobbak gondoskodását fogjuk élvezni olyan körülmények között, melyet eddig csak álmainkban láthattunk.
- A játékaimat is vihetem magammal? - hallatszik ki egy vékonyka gyerekhang, ami megtöri ezt a nagy csendet.
- Hát persze, hogy hozhatod és minden babádat.
- Erdő mellett fogunk lakni? - kérdezi a csöppség felbátorodva, miután megnyugodott, hogy a játékaitól nem kell megválnia.
- Akkor mi leszünk az erdei manók? - teszi még hozzá, apu meg a favágó?... anyu az erdei tündér, aki mos, főz, takarít ránk?... mert én ezt álmodtam az éjjel.
- Igen! - erősítem meg és folytatom a megkezdett meséjét beleszőve már a saját álmaimat,... a patak partján akár Iluska is lehetsz, amint éppen mosod a ruhádat és egyszer csak megjelenik Jancsi...
- Ott nincsenek gonosz mostohák? - kérdezi a lányka.
- Nincsenek... - Ott csak tündérek vannak, erdei manók, mókusok a fákon, madarak hangjától zeng az egész erdő és te lehetsz ott a Piroska, aki kis kosárkájával a kezében elindul az erdőn keresztül a nagymamájához.
Látom a kislány érdeklődő arcát, amint a mesémben hinni kezd, a körülötte lévő emberek szemében megcsillanni a reményt, az érzelmeket könnyek formájában kimutatva, és már magam is elhiszem, amit az imént még csak álmomban láttam megvalósulni.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
A mókusok végre szeretnének lejönni a fáról!
Kedves Éva!
http://hu.wikipedia.org/wiki/Indián_rezervátumok
Üdv,
Pí.
Kimerültem az olvasásába..., de azért köszönöm. Magamtól nem kerestem volna rá.
A léterő problémák megoldására pedig majd az éjszaka álmodok valamit...
Puszi,
Éva
Kedves Pinokkió!
Nem haltak ki. Az én indiánjaim mint a mesében élnek és virulnak... Az utolsó mohikánnal éppen az imént találkoztam. :-)
Puszi,
Éva
http://hu.wikipedia.org/wiki/Indián_rezervátumok
Üdv,
Pí.
Szia Éva!
Fűt, meg fát és halakban gazdag vizet is ígértek szegény indiánoknak, aztán meg szerencsétlenek kihaltak a "gyönyörű" kis rezervátumukban, mint az utolsó mohikán.
Üdv,
Pí.
Nem haltak ki. Az én indiánjaim mint a mesében élnek és virulnak... Az utolsó mohikánnal éppen az imént találkoztam. :-)
Puszi,
Éva
Fűt, meg fát és halakban gazdag vizet is ígértek szegény indiánoknak, aztán meg szerencsétlenek kihaltak a "gyönyörű" kis rezervátumukban, mint az utolsó mohikán.
Üdv,
Pí.