Nem mese
Látogatók száma: 46
Mostanában olvastam a meseterápiáról. A mese felnőttekre is gyógyító hatással van, évezredek óta hallgatták, erőt adott, mint a népdalok.
Manapság a gyerekeknek mondunk mesét, ők megértik. A mi világunkban mindent racionálisan akarunk megoldani.Ezáltal egyre nő a lelkiproblémákkal küzdő emberek száma, egyre többek mind magányosabbak. A meseterápia segít abban, hogy a teljességet megteremtsük magunkban és felfedezzük magunk körül.
Minden életeseménynek megvan a mesebeli párja. A népmesékben több ezer év emberi tapasztalata, tudása van és azok a mesék, amelyeket az emberi tapasztalat igaznak tartott, fentmaradtak.
Ma mindent átbeszélünk, megbeszélünk, mégis boldogtalanok vagyunk, míg a meshősők nem tépelődnek, hanem cselekszenek.A mesehősők a cselekvésben élnek, megkeresnek, megszabadítanak, legyőznek...Mindenkinek megvan a maga meséje, csak meg kell találni. Az a mi mesénk, amelynek hősével azonosulni tudunk, amely a sorsunkat, problémánkat rejti magában. Energiát nyerünk, ha a mesében lévő szimbólumokat megértjük. A teremtő képzelet és a fantázia ebben segítségünkre van.Ha hallgatunk a megérzéseinkre, félretesszük a racionalitást és elfogadjuk,hogy nem csak az létezik, amit látunk és tudunk, közelebb jutunk a megoldásokhoz.
Természetesen ennek az árát meg kell fizetni, erőfeszítésekre van szükség, küzdeni kell a célért, olyan ösvényen elindulni, amin eddig nem jártunk..
Ilona B.T.
Kép: Net
A cikket írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Ilona!
Az a baj, hogy nekem már annyit meséltek, és mesélnek ma is, hogy nincs türelmem a tündérmesékhez.
A magam részéről maradok a racionalitásnál.
Puszi: Yolla
Te is?? Pedig olyan szépen írtam! :)))))
Puszi, Ilona
Kedves Ilike!
Ezt én is alá tudom támasztani. Nem hiába szerettem a meséket, ma is abból merítek... Azon nőttem fel. Persze nem szabad a ló másik oldalára esni. Manapság az sem válik be, ha várjuk, hogy eljöjjön az igazi, néha elébe kell menni... A mesében nem így van. Mindig megtalálták az igazit, ha nagyon keresték. Ja, úgy könnyű, ha érte ment a herceg fehér lovon... :-)
Na, de a viccet félretéve, megfordult a világ. Lassan a nők udvarolják körbe a férfiakat és ez nem vezet semmi jóra...
Azt hiszem, mi már nem várunk az igazira, helyette inkább mesét olvasunk.
Ma ez volt a második, amit a meséről hallottam. Egyet a Civil rádióban hallgattam nagy érdeklődéssel és abban is szó volt arról, hogy jót tesz a léleknek...
Puszi,
Éva
Sajnálom, hogy a szemüveged kettétört. Az bizony nagyon tud hiányozni... Mielőbb pótold...
Ha jól belegondolok, én minden nap a Hiradóban, a rádióban, sőt itt is csak hallgatom, hallgatom a meséket...Sajnos az én mesém már ez..
De Te ne legyél ilyen pesszimista!! Ne add fel, soha nem lehet tudni..:)
Puszim, Ilona
Az a baj, hogy nekem már annyit meséltek, és mesélnek ma is, hogy nincs türelmem a tündérmesékhez.
A magam részéről maradok a racionalitásnál.
Puszi: Yolla
Ezt én is alá tudom támasztani. Nem hiába szerettem a meséket, ma is abból merítek... Azon nőttem fel. Persze nem szabad a ló másik oldalára esni. Manapság az sem válik be, ha várjuk, hogy eljöjjön az igazi, néha elébe kell menni... A mesében nem így van. Mindig megtalálták az igazit, ha nagyon keresték. Ja, úgy könnyű, ha érte ment a herceg fehér lovon... :-)
Na, de a viccet félretéve, megfordult a világ. Lassan a nők udvarolják körbe a férfiakat és ez nem vezet semmi jóra...
Azt hiszem, mi már nem várunk az igazira, helyette inkább mesét olvasunk.
Ma ez volt a második, amit a meséről hallottam. Egyet a Civil rádióban hallgattam nagy érdeklődéssel és abban is szó volt arról, hogy jót tesz a léleknek...
Puszi,
Éva
Sajnálom, hogy a szemüveged kettétört. Az bizony nagyon tud hiányozni... Mielőbb pótold...