Oroszlánszívű férfiak (ötszavas játék)

Látogatók száma: 52

Ördög, az én fekete Labradorom, amióta kinőtte a felhőtlen gyerekkorát, a telket és házunkat, beleértve a saját ólját is, kizárólagos territóriumának tekinti, ahová illetéktelen személyek, például lomha őstulkok, kecses gímszarvasok, vagy éppen pajzán tekintetű emberszabású majmok, be sem tehetik a lábukat. Pontosabban betehetik, csakhogy kimenni már nem tudnak, földre fekteti őket és addig nem tágít mellőlük, amíg meg nem hallja tőlem a kulcsszót, barát, engedd el. Ördög számára a barátság együtt jár a szeretettel, és ha szeretet, akkor jár az illetőnek egy képen nyalás, csak utána engedi felkelni, majd pajzán vigyorral figyeli, mint szalad kifelé a portáról és arra gondol, hogy új barátja vajon miért nem kedveli, és miért nem viszonozza kedvességét egy békés fültővakarással. Ez utóbbi jelenti kutyám számára a kéjes kényeztetést, lehasal, két mellső lábára hajtja a fejét és halkan morog az intim baráti ténykedéshez.

Válásom után, csecsszopó korában kaptam a barátnőmtől a fejlődésben testvéreitől jó ócskán lemaradt fiú kutyakölyköt, úgy volt vele, hogy az aprósággal nem érdemes tovább foglalkoznia, mert sem eladásra, sem továbbtenyésztésre nem alkalmas egyedként éppen csak arra jó, hogy bús magányomban annyi elfoglaltságot adjon nekem, ami megakadályozza a múlton való rágódásomat és depresszióba esésemet.
Közös életünk első hónapjában cumisüvegből, langyos, enyhén cukrozott forralt tejjel itattam, rászoktattam, hogy a wc-ben számára kikészített alomba végezze a dolgát, és amint a saját kutyatálkájából képes volt kilefetyelni a tejet, s megenni a beleáztatott zsemlét, a dolgát a kertben erre a célra kinevezett helyen végezhette el. Hetekig nem maradt meg egyedül, mindenhová jött velem. A kocsiban az anyósülésen érezte jól magát, melyre puha törölközőt terítettem és azon aludt, összegömbölyödve, oly édesdeden, mintha a motor zümmögése számára a legszebb altatódal lenne.

Éjszaka, mikor már hallotta egyenletes lélegzésemet, kilopakodott a kosarából és felugrott az ágyamra, s ott aludt a lábamnál, összegömbölyödve. Ha nem keltem fel azonnal az óracsörgésre, puha léptekkel átgyalogolt az ágyon, képen nyalt, hogy ébresztő, keljek már fel. Onnan tudta, hogy felébredtem, akkor is, ha ki sem nyitottam a szemem, hogy megvakartam a füle tövét.

Éltünk, éldegéltünk kettecsként. Vettem neki egy kényelmes, hatalmas, fából készült ólat, gondosan lelakkoztam, és tettem bele egy nagy, puha szivacsból készült párnát, melyre a huzatot magam varrtam.

Hetente kétszer nagyokat sétáltunk a városban, úgy jött Ördög mellettem, mint egy kezes bárány. Eleinte kizárólag a kóbor macskák hozták izgalomba, nem sokkal később a tüzelő kutyalányok után húzott, mint egy gőzmozdony. Mire észbe kaptam, az én Labradoromból igazi komoly kutya fiatalember lett, aki szeret játszani a gazdival, őrzi a házat, ritkán ugat, de akkor ugatása vetekszik az oroszlán bőgésével.

Elérkezett az idő, amikor eltemettem a múltat és készen álltam új fejezetet nyitni az életemben. Új frizurát csináltattam, lecseréltem a ruhatáramat és diszkrét smink nélkül ki sem léptem az utcára.

Nem akarok álságos lenni, ezért őszintén bevallom, hogy vágytam már egy új kapcsolatra, bár nem tettem érdekében semmit, pusztán igyekeztem nyitott szemmel járkálni a világban.

Délben a szomszédos irodaház ebédlőjébe jártunk elkölteni szerény menünket, melynek legjobb tulajdonsága az olcsósága volt. Az üzemeltetők igyekeztek mindent megtenni annak érdekében, hogy minél olcsóbban kihozzák a menüt, így előfordult, hogy megvettek száz kiló pulykahúst és két hétig azt használták fel, még töltött káposztát is abból főztek.
Kolléganőmmel tálcával a kezünkben helyet kerestünk, végül találtunk egy szabad asztalt a belső udvarra néző ablak mellett. Kanalaztuk a levesünket, közben egyeztettük, milyen munkahelyi pletykákat hallottunk aznap, amikor hozzánk lépett egy negyvenes, nagydarab, öltönyös fickó, hogy engedjük meg, hogy asztalunknál költse el az ebédjét. Megengedtük, ez az íratlan szabály, ám tovább már nem pletykálhattunk. A következő három napon is véletlenül az asztalunknál kötött ki a pasas, és igyekezett szóval tartani bennünket. A negyedik napon meghívott bennünket egy kávéra és mialatt kolléganőm kiment a mosdóba, randevúra hívott. Egy hét múlva már a munkahelyem előtt várt, hazavitt kocsival és célozgatott arra, hogy úgy inna nálam egy kávét, csakhogy a feketéhez úgy tervezte, én leszek a desszert. Tévedett! Menekült kifelé, és az én Ördögöm azonnal kétvállra fektette. Morgott, a rend kedvéért, majd pajzánul vigyorgott rám, mintha azt mondta volna, ügyes vagyok, gazdi, lásd, leterítettem az őstulkot!

Meglepődtem, mert korábban sohasem csinált ilyet, bár, az is igaz, korábban nem járt nálam férfi vendég. Megnyugtattam, hogy barát, erre képen nyalta a férfit és hagyta, hogy feltápászkodjon és elinaljon a telkünkről. Többé nem ebédelt velünk. Nem is hiányzott.

A következő férfit, aki csapta nekem a szelet, a főnökömnél ismertem meg, egyik partner cégünk képviseletében tárgyalt nálunk. A középmagas, vékony, izmos, kecses mozgású fiatalember a névjegykártyámat egy hirtelen mozdulattal külön tette, nem oda, ahová a főnökömét. Két nap múlva felhívott, meghívott egy kávéra. Mosolygós, halk szavú, jó kedélyű partnernek bizonyult, akivel sokat nevettünk. Tetszett az optimizmusa, finom udvarlása és jól esett a figyelmessége. Bevallom, megdobogtatta a szívem. Hamarosan nálam kötöttünk ki, s miközben kávét főztem, vendégem bóklászott a házban. Nem, nem vitt el semmit, ám másról sem beszélt, csak a festményeimről, az antik bútoraimról, hogy mennyit érhetnek és honnan, miből vettem. Kidobtam. No, nem durván, szép szóval, arra hivatkozással, hogy megfájdult a fejem és korán akarok nyugovóra térni. Erre megsértődött, gyorsan elköszönt és meg sem várta, hogy kikísérjem. Ördög őt is a földre vitte.

A harmadik férfit az uszodában ismertem meg. Megszólalásig jó pasi, de olyan szőrös volt, mint egy emberszabású gorilla, aki egyébként egy jó humorú és szellemes társalgó volt. Mindenképpen randevúzni akart velem, belementem, de óvatos duhajként vittem magammal Ördögöt is. Nem részletezem, őt is a földre vitte az én kutyám.

Beletörődtem, hogy harminckét évesen egyedül maradok a következő hetven évre, ha nem is éppen annyira, de amíg Ördög vigyáz rám, addig az erősebb nemnek nemet kell mondanom, mielőtt híre megy, hogy férfigyűlölő vagyok, és a kutyámmal kiebrudaltatok mindenkit az életemből.

Nehéz az árral szemben úszni, tudomásul veszem, hogy Ördöggel kettecskén éldegélünk.
Új szokásokat veszek fel, többek között munka után jó másfél órára kimegyünk a parkba, ahol Labradorom kedvére futkározhat, s ha kellőképpen elfáradok, leülök egy padra. Figyelem, mint bolondozik. Nem bánt senkit, olyan, mint egy igazi kezes bárány. Hagyja, hogy a gyerekek megsimogassák, az idős emberekre is csak rávigyorog.

Az időjárás is hidegre fordul, reggelente dér lepi a tájat, mi mégis megtesszük sétánkat minden nap, csak nekem kell melegebben öltözni. Már nem merek leülni a padra, túlságosan hideg, így jobb híján zsebre dugott kézzel ballagok Ördög után.
Kutyám elkóborol, de vissza-visszanéz, nehogy eltűnjek, mert az eltűnés az ő privilégiuma. Most sem látom, a park túloldalán lévő bokrokba bújt, ahonnan előkeveredik nagy sokára, csakhogy nem egyedül, hanem egy karcsú, áramvonalas, zsemleszínű Labrador leánnyal. Megkerülik a parkot, majd újra eltűnnek a szemem elől.
- Látja, ilyen a szerelem első látásra! – szólal meg a hátam mögött egy érces férfihang.
Megfordulok. Magas, széles vállú, jóképű fiatalember a Labrador leány gazdája.
- Engedje meg, hogy bemutatkozzam. Lévai László vagyok, a Zsemle nevezetű kutyalány gazdája.

Bemutatkozom magam is, és mire a kézfogáson túlesünk, előkerülnek kedvenc négylábúink.

Ördög egy óvatlan pillanatban felugrik és képen nyalja Lacit, melyen mindketten jót nevetünk. Ha jól sejtem, megtaláltam életem párját.

A cikket írta: Yolla

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

D Klári

Ördög megérezte, ki lesz jó a gazdinak, meg neki ... :)

Kedves történet. Jár tőlem a pont.

zsoltne.eva

Kedves Yolla!

Azon mosolygok, hogy azt a bizonyos szót ennyire egyformán és előszeretettel alkalmazzuk bizonyos férfitípusokra... mert az olyan találó..., de ebben az a jó, hogy másként is ki lehet azt fejezni, mint pl. (és itt felsorolás következne...) de kíméletből, mert hiszen nem csak erről szól, eltekintek...

Nagyon tetszett a valóságízű történeted. :-)

Pussz,
Éva