Periférián

Látogatók száma: 45

7. rész: Szívek rezdülése

Jázmin repes a boldogságtól, felhívta Ignazio, hogy gratuláljon neki a vezérigazgatói kinevezéséhez, amelyről eddig nem is tudott, sőt, lehet, hogy csak ugratja, de ez sem számít, csak az a fontos, hogy nem felejtette el, sőt, többször is megpróbálta elérni, akkor pedig érez valamit iránta. Mindent elfeledett, többek között azt is, hogy szétfő a galuska, még az a szerencse, hogy Robi gyakorló férjként ebben is jártas és leszűri a tésztát.
- Mondd, sógorkám, iszunk egy pohár bort? Meglehet, az egész üveggel elfogyasztjuk, mire visszatér körünkbe a háziasszony.
Két férfi mereng egy üveg bor mellett.
Epres Róbert, szépreményű jövendőbeli üzletember, akinek még nincs is cége, megalkotta a kémszűrő programot, amely az ismert és forgalomban lévő biztonsági programoktól sokkal többet tud. Többször tesztelte, igaz, fiktív adatokkal, ahogyan az szokás, és éppen kapóra jött sógorának a problémája ahhoz, hogy élesben is bevesse első nagy szellemi termékét. Amennyiben sikeresen működik, ez lesz a cége első licence, amellyel optimális esetben egy kisebb vagyont kereshet. Muszáj megtalálni a módját annak, hogy Klári elfogadja a döntését és támogassa az új cég létrehozásában és ennek érdekében hozzányúlhasson a keservesen megtakarított pénzükhöz, mert a nélkül nem boldogul. Hitelt felvenni öngyilkosság lenne, eszébe sem jutott, hogy így jusson pénzforráshoz.
Finom a bor, jól esik neki, annak ellenére, hogy megéhezett, és legszívesebben nekiesne a pörköltnek, galuska sem kellene hozzá, csak egy karéj hófehér kenyér, és savanyúság.
Kállay János azon töri a fejét, vajon mikor levelezhetett Hatvani professzorral, amikor az öreg nem egy számítógép bubus, sőt, irritálja a számítástechnika világa, ezért nem is használja. A titkárnője, a szépséges Kincső intézi helyette a levelezést. A prof kizárólag papírra nyomtatott iratokat tud kezelni, habár amennyire szórakozott, azokkal is nehezen boldogul. Jó lenne hosszabban beszélni az amerikai kolléganőjével is, csakhogy már egyáltalán nem biztos abban, hogy nem hallgatják le a beszélgetéseiket. Kinek állhat érdekében ellopni a vakcinát, persze, ez nem igazán kérdés, hiszen bárkinek, akiben van elég ambíció és szereti a pénzt, és aki ismeri mindkettőjüket, sőt, tud az együttműködésükről is. Ez a személy nem más, mint Hatvani professzor, akiről elképzelhetetlen az információk kiszivárogtatása. Gábor kollégája pedig lelkes kezdő, róla sem tudná elképzelni, hogy lennének nemzetközi kapcsolatai. Marad Apple, akiről nem feltételezi, hogy becsapná őt, ahhoz túlságosan tisztességes ember, és közöttük a szakmai kapcsolatnál sokkal többről van szó. Hát, igen! Itt a másik probléma, az Enikővel való kapcsolata, amelyről pontos képet adott a húga, merthogy a felszínen sima, mint a víztükör, ám alatta feszülnek az indulatok, és valóban a két gyermekük lehet kettejük harcának az igazi vesztese.
Húszpercnyi csevegés után Jázmin visszatér a házba és tálalja az ebédet. Ragyog az arca, mert ismét elbűvölte Ignazio, nemhiába, a férfi latinos temperamentuma, legalább magának bevallhatja, hogy szívének kedves az ősi Chiaramante család sarja. Belehasít a gondolat, hogy hiába töltöttek együtt három napot, szinte semmit sem tud Ignazióról, fogalma sincs, mi a foglalkozása, sőt, az, hogy nem visel jegygyűrűt, semmit sem jelent, attól még akár ötgyermekes apa is lehet. No, erre nem kellett volna gondolnia, mert azonnal összeszűkült a torka, és cigányútra szaladt a szájában lévő falat. Fuldoklásán a bátyja hátbavágással segít.
Ebéd után elmosogat és kivonul a gangra, hogy laptopján megnézze az üzeneteit. Beérkező levelei kivétel nélkül ismeretlen e-mail címről érkeztek. Az elsőt Karajos Dániel küldte, rövid és tömör üzenetének lényege, hogy hétfő reggel nyolckor jelenleg meg Zsoldos Béla vezérigazgatónál. A másodikat és a további négyet is, Ignazio küldte, melyekben intenzíven, szép szavakkal csapta neki a szelet. Jázmin, a máskor oly határozott, hidegfejű üzletasszony, elolvad, mint fagylalt a tűző napon, s eszébe sem jut, hogy a hízelgő szavak mögé nézzen.
- Sógornők gyöngye – szólal meg háta mögött Robi -, a bátyádnak szüksége lenne rád.
- Jól van, megyek – pattan fel helyéről Jázmin és eszébe sem jut becsukni a laptopját.
Robi alig várja, hogy Jázmin eltűnjön a házban, leül a laptop elé és briliáns gyorsasággal nyomkodja a billentyűket.
- Segíts húgocskám, szeretnék Apple-lel szót váltani, ha lehet, igénybe venném a telefonodat.
- Rendben. Mindjárt hozom. Hanem segítenünk kellene Robin, ne nézz így rám! Arra gondoltam, hogy átutalhatnánk neki a négyszázezer forintot, a többit meg rendezze le Klárival, az már nem a mi dolgunk. Fele-fele arányban utalunk, és majd visszaadja, ha lesz pénze.
- Jól van, nem bánom. Szóval, ideadod a mobilodat?
- Persze, gyere le érte.
Epres Robinak alig van érkezése otthagyni a laptopot. Feltette kísérleti programját Jázmin gépére is és úgy döntött, hogy erről nem szól semmit a sógornőjének, ráér akkor, ha nyilvánvalóvá válik a dolog. Csak remélni tudja, hogy felesleges a ténykedése, ám a hetedik érzéke éppen az ellenkezőjét sugallja.
- Robikám, jó hírünk van számodra! Átutaljuk neked a négyszázezer forintot, ráér megadnod, ami pedig a húgunk meggyőzését illeti, abban nem segíthetünk. A családi béke helyreáll, mondd azt Klárinak, hogy ideiglenesen kisegítetted az egyik barátodat. Rendben?
Elámul Robi, s annyira meglepődik, hogy alig tud kinyögni egy köszönetet. Hihetetlen a sógornője! Bármit képes megoldani! Ó, ha Kláriba is szorult volna egy cseppnyi kockáztatási képesség! De nem szorult és tyúkanyóként védi a családot, mumusnak tekintve valamennyi körülményt, amely szerinte megzavarná a maga kis kényelmi zónáját. Meghúzta maga körül a határokat és esze ágában sincs azokat kitágítani, inkább az igényeit viszi le a béka segge alá, melyet azzal tetéz, hogy visszafogja a családtagjait, nyesegeti a gyerekek szárnyait, nehogy magasabbra repüljenek, ahová már nem tudná követni őket. Ebből még nagy bajok lesznek, muszáj lesz kitalálni a megoldást, amely kipenderíti feleségét erről a röppályáról.
- Még egyszer nagyon köszönöm, Jázmin! Megyek, megnézem kedvenc sógorom gépét, hátha a szűrőn fennakadt valami! Tudod, mint a jó halász hálójában! A végén kifogunk egy bálnát és nézhetünk! Egy évig bálnazsírral főzhet az egész falu!
Órájára pillant Jázmin, legalább másfél órát foglalkozhat a munkájával, mielőtt elkezdi a vacsorafőzést, illetve beteszi a sütőbe sülni a Stefániát, s ennyi idő éppen elég lesz ahhoz, hogy megírja a beszámolót a szicíliai útjáról. Előveszi a jegyzeteit, és ahogyan átnézi, azonnal felidéződik benne Signor Georgo Chiaramante vizslató tekintete, valamint a szája sarkában bujkáló gúnyos mosolya, s ha pontosabban felidézi a történteket, a szeme sarkából látta Ignazio rezzenéstelen, mégis feszültnek tűnő arcát. Akkor is úgy érezte, hogy bátyja jelenlétében megváltozott Ignazio, úgy viselkedett vele, mint ahogyan az kijár a tisztelt és fontos üzletfélnek, és a férfi egyetlen apró kis rezdüléssel sem éreztette vele, hogy nőként és magánemberként továbbra is igen sokat jelet számára. Vagy ezzel egyértelműen azt akarta jelezni, hogy a Chiaramante család összetartozása mindenek felet áll? Oké, de miért akart volna ezzel ily módon kérkedni?
Mindegy, muszáj megírnia a beszámolót, mert Karajos Dániel jóvoltából hétfő reggel azonnal Zsoldos Bélánál kezd, és kivédhetetlen, hogy a palermói tárgyalások ne kerüljenek szóba. Azt sem tudja, miért gratulált neki Ignazio a vezérigazgatói beosztáshoz, amikor ez abszolút lehetetlen állapot lenne, több ok miatt. Egyrészt tudomása szerint Zsoldos kinevezése határozott időre szól és abból még legalább három év hátra van, másrészt Béla vezérigazgatóként vaskézzel irányítja a céget és eddig minden rábízott feladatot tökéletesen végrehajtott, arról meg nem tehet, hogy megnyirbálták a hatáskörét, harmadszor pedig ki bízná országos hatáskörű cégének irányítását egy fiatal nőre? Jó, a maga harminchat évével már nem tartozik a nyeretlenek közé, elégszer szagolt már puskaport, és meggyőződhettek a szakmai hozzáértéséről, miközben számtalanszor bebizonyította, hogy kiélezett helyzetekben sem ijed meg a saját árnyékától, és másokétól sem fél, akkor sem, ha éppen az rávetül, lép egyet vagy kettőt, s máris a napos oldalon találja magát.
Először Excel táblázatba foglalja a két fél áruinak szállítási ütemezését, mennyiségekkel, árakkal, szállítási költségekkel, elszámolási határidőkkel, amely fél év alatt kiegyenlíti egymást. Eddig minden tiszta és világos, csak az a kérdés, hogy mit kezdenek ennyi makrélával, szardíniával és tenger gyümölcsivel, amely a hazai fogyasztásnak a háromszorosa? Utána néz a neten, és belátja, hogy tévedett. A négyszerese, pedig annak esélye, hogy a rántott csirke helyett tengeri élőlényeket fogyasszanak a magyarok, egyenlő a nullával. Nem, e mögött az üzlet mögött valami egészen más lehet, hiszen Karajos Dániel vele egy időben szintén Palermóban tartózkodott és nem nagyot téved, ha azt feltételezi, hogy egyenesen a Chiaramante család fejével üzletelt, ami annyit jelent, hogy a két fivérrel együtt, ők hárman, csak egyszerű bábuk voltak Karajos és az öreg Chiaramante sakktábláján!
Elment a kedve az egésztől, ráadásul amint elkészült a táblázattal, képtelen dolgozni a laptopon, mert valami nagyon dolgozik a háttérben és blokkolja a gépet. Legalább tart néhány perc szünetet, főz egy kávét és a fiúkat is rábírja egy kis szünetre. A jószágoknak is tiszta vizet kell önteni, mert a délelőtti szinte felforrt az itatókban. A kamrába odakészítette édesapja a zöldet, amit kiszór eléjük.
A baromfiudvaron legalább harmincnyolc fokos a hőség. Szerencsétlen jószágok valósággal vedelik a vizet, s csak azután csipegetnek a zöldből, amint teleitták magukat. A négylábúak előbb vetik magukat a zöldre, csak utána isznak.
Elkészül a kávé, és Jázmin kettesével szedi a lépcsőket a padlástéri szobáig.
- Gyertek, fiúk, főztem egy jó erős kávét!
- Megyünk, úgyis elfáradtunk.
Nyúzott Jánoska arca, annál vidámabb Robié, mert kitűnően működik a programja, és már csak Jázmin gépét kellene megnéznie, s ha azon jól szuperál, akkor elmondható, hogy kilencvenöt százalékban elkészült. A tökéletességhez hiányzó öt százalékot a mindenkori felhasználó szája ízéhez igazítja, oly módon, hogy azt higgye, ő az egyedüli tulajdonosa a programnak, továbbá nyilvánvalóvá váljon, hogy Epres Róberten kívül senki sem nyúlhat bele a programba. Előzetes elképzelései szerint a program azoknak a vállalkozásoknak kelti fel a figyelmét, akik titkolni akarnak információkat, vagy tevékenységük az illegalitás határmezsgyéjén jár, ezért keresett magának a vállalkozásához olyan üzlettársat, aki kezelni tudja a kényes helyzeteket. Így talált rá a középiskolás osztálytársára, aki időközben egészen magas rangú rendőrtiszt lett, és vele tárgyalt Szegeden.
Jánoska gépén a program kiszűrte a nem kívánt leveleket, és sikerült Apple-lel felvenni a kapcsolatot, melyet már nem tudnak feltörni és megbeszélték, hogyan dezinformálják az ismeretlen nápolyi hekkert. Kíváncsiságból beléptek sógora kódjával az intézet szerverére, ahol ugyanarról az IP címről lopkodják Hatvani professzor levelezését is. Ez már nem lehet véletlen, sőt, nem kell ahhoz összeesküvés elméletet gyártani, hogy belássa, szükséges van a szegedi barátja segítségére, s már küldött is sms-t Gáll Norbinak, hogy hívja fel az arra alkalmas időpontban.
- Robi, megnéznéd a gépemet? Mintha az egész memóriáját lefoglalná egy háttérprogram, pedig szeretném megírni az úti beszámolómat, mert hétfő reggel le kell adnom.
- Megnézhetem!
- Köszönöm! Bátyus, te meg miért lógatod az orrod?
- Minek örüljek? Enikő csak egy hét múlva jön haza, közben három nap múlva kezdődik a fiúknak az óvoda, nekem pedig dolgoznom kellene, meg itt ez a hekkerkedés, kell ennél több?
- Öregfiú, sose búsulj, míg engem látsz! Réti mama elviszi és elhozza a srácokat, közben jókat főz és tudod, mit? Ott leszek nálad, míg nem jön haza Enikő! Legalább én is meleg ételt vacsorázom Réti mama jóvoltából!
- Komolyan mondod, Jázmin?
- A legkomolyabban!
- Jó fej, vagy!
- Oké, de visszaadhatnád a telefonomat!
- Bocsáss meg, látod, milyen szórakozott vagyok!
Ideje a Stefániát betenni a sütőbe. Mi lenne, ha ennének egy-egy szelet tortát? Semmi akadálya, a bátyja és a sógora a puncstortát szereti, neki jó a lesz a citromos is, abból fogyott a legkevesebb.
Robi gondterhelt arcát látván megrémül Jázmin, lehet, hogy komolyabb baj van a laptopjával?
- Nyugi, sógornők gyöngye! Mondd csak, kaptál névjegykártyát attól a digótól?
- Kaptam, de miért kérded?
- Szeretném megnézni, ha rajta van az e-mail címe.
- Mindjárt megkeresem.
- Ugye, válaszlevélben válaszoltál a pasinak?
- Persze, úgy a kényelmes!
- Gondoltam.
Nem kell zseninek lennie ahhoz, hogy észrevegye a turpisságot. Signor Ignazio Chiaramante névjegykártyáján a levelezési cím: Ignazio.Chiaramente@gmail.com, a tőle kapott levél pedig Ignazic.Chiaramente@gmail.com. Szórakozottan falatozza a tortaszeletet. A Jázminnak érkezett levél ugyanarról az olaszországi IP címről jött, mint Jánoskáé. Különös véletlen. Igazán hívhatná már Gáll Norbi! A programja két további hekkelési kísérletet is kimutatott.
- Hívásod volt, Jázmin! Úgy látom, külföldi számról!
- Add csak ide, Jánoska, hadd nézzem meg a hívó számot! – kapja ki Robi sógora kezéből a telefont. Az a bizonyos Ignazio jelentkezett. – Figyelj, Jázmin, itt a névjegykártya, és kérlek az én mobilomról hívd vissza!
- De miért?
- Bízz bennem! Az enyém a legmodernebb telefon! Nézd csak meg! Próbáld ki! Addig megeszem a te tortádat is!Csak az alakodra vigyázok! – nevet, de a szeme elsötétül, mint mindig, amikor zaklatott.
Ennek már a fele sem tréfa! Nem tudja, ki ez az olasz pasi, de nagyon fontos lehet Jázminnak, mert kimegy a kertbe telefonálni, nehogy meghallják, miről beszélnek.
Hosszan cseng a telefon, mire végre felveszi Ignazio, és amint meghallja Jázmin hangját, ellenségesen ráförmed:
- Megmondtam önnek, asszonyom, hogy ne zaklasson! Felejtse el a hétfő reggeli randevút, és ajánlom, hogy semmiképpen ne fogyasszon bánatában karajsültet, mert az árt az egészségének! Ha meg akarja tartani a jelenlegi alakját, akkor jobban teszi, ha éttermet vált! Próbálja meg a vegetáriánus étrendet! Csókolom a kezét!
Összeszorul Jázmin szíve! Mi történt? Gondolatai mélyedve tér vissza a házba és megcsapja orrát a sütő felől érkező illat. Atyaisten! Odaég a Stefánia! Asztalra dobja a mobilt, és két lépéssel a tűzhelynél terem. Az utolsó pillanatban veszi ki a sütőből a fasírtot, még pár perc és valóban leégett volna.
- Sziasztok! Jázmin néni, éhes vagyok!
Ki más lenne, mint Marcika, aki elsőnek szállt ki a kocsiból. Megérkeztek a strandolók.

Folyt.köv.