Repülés szárnyak nélkül 7. rész
Látogatók száma: 50
Arra ébred Viola, hogy melege van. Megmozdul, hogy a másik oldalára forduljon, mert nagyon fáradtnak érzi magát, amikor erős férfikarok átölelik és magához húzzák. Félálomban való szeretkezéssel kellene indítani minden napot, suhan át az agyán, majd ellobban a gondolat és teljes egészében átadja magát az extázisnak. Mennyekbe repíti őket a kéj, megszűnik a világ.
Egy órával később, a sötétítő függöny résein át rájuk kacsint a nap, erre már valóban felébred Viola, reggel van, ébresztő, kelteni kell a gyerekeket, reggelit készíteni, indul a verkli.
Hol van? Ez nem az otthona! Ráadásul már szünidő van!
- Bálint, hol vagyunk? – fordul a mélyen alvó férfi felé és megrémül, mert a férje helyén Marci alszik.
Kioson a fürdőszobába, beáll a forró tus alá, amely égeti a bőrét. Legszívesebben körömkefével lesikálná az egész testét, hogy írmagja se maradjon Marci érintésének, de nincs körömkefe, a fogkefe meg fogmosásra való, ezért maga előtt is pironkodik, de nem csupán a forró víz miatt.
A portára menet dicséri magában Panni néni eszét, aki csomagolt neki egy sortot meg egy pólót is, abban indul haza. Gyalogosan elmegy a buszmegállóig, ott hív egy taxit, amely tíz perc múlva megérkezik.
Hogyan tehetett ilyet, neki esze agában sem volt megcsalni Bálintot, mert az egy dolog, hogy egy időre elköltözött hazulról a férje, de válásról szó sincs és amennyiben rajta múlik, nem is lesz.
Előveszi a mobilját, rengeteg hívása volt, de sem a lányát, sem a férjét nem éri el, akkor pedig Panni nénit kell keresni, ő mindig mindenről jól informált.
Először hallja összevissza beszélni a házvezetőnőjét, halandzsázik betörésről, meg hogy kórházban van Csilla és Bálint, de ne menjen be hozzájuk, előbb siessen haza, mert várja a rendőrség.
Panni néni berúgott, vagy megártott neki a napsütés, és napszúrásban szenved? Miért várja a rendőrség? Betörtek a villába?
- Uram, nem tudna egy kicsit gyorsabban menni?
- Tudnék, asszonyom, de nem lehet.
Miért is nem jött kocsival, akkor nem ivott volna semminemű alkoholt és már régen otthon lenne.
Horváth százados nem hagyja, hogy a hazaérkező háziasszony sokat beszélgessen Panni nénivel, aki megkér, hogy készítsen nekik két forró és erős kávét, melyeket aztán küldjön el nekik a kollégájával, mert kiülnek beszélgetni a szaletlibe.
Ez már nem vicc, Viola otthagyja a nappaliban az utazótáskáját, egy pillanat alatt elmúlik a másnapossága, helyébe lép az éber figyelem, amely kiterjed mindenre, mit csak látóköre befogni képes, Panni néni idegességét, a nyomozó határozottságát, a nappaliból hiányzó tárgyak helyét, az egyenruhás és a civil ruhás rendőrök közötti metakommunikációt.
Megkínálja cigarettával a százados, ám nem fogadja el, mert leszokott vagy fél éve.
- Kérem, ne kíméljen. Mi történt a családommal? Mi ez a betörés?
A férfi fél percig csak nézi az asszonyt, mint aki képes a veséjébe látni. Negyvenes nő, buli után, összeszedetten, némi titkolnivalóval, ideiglenes elhagyott asszony, aki kiengedte a fáradt gőzt. Szemében még ég a tűz, pasi is lehet a dologban, de ez most indifferens. Kézfogása erős, amely kíméletlen üzletasszonyra vall, olyanra, aki tudja, hogy mit akar, és mit csinál.
Vajon milyen lehet az ágyban? Olyan, mint Barbara? Nem valószínű, akkor itt lenne mellette a férje és nem a János kórházban múlatná az időt, különféle vizsgálatokkal, s akkor bizony meglehet, hogy tudna a lánya nem szokványos abortuszáról is, és talán a fiát sem csapná el a nagyszülőkhöz. A NAV-tól kapott információk szerint az asszony cégei rendben működnek, bezzeg Babos úrhoz tartozók tetemes adóhátralékot halmoztak fel. Mit tud erről az asszony?
Meghozza a kollégája a kávét, és odaad neki egy cédulát: „A Babos Csilla szobájában talált tabletta szintén Medabon, megegyezik a gyártási sorozatszáma a körözött gyógyszercsempészek által terjesztettekkel.”
- Hol van a lányom és a férjem?! Maga itt olvasgat, amikor nekem mellettük lenne a helyem!
Szikrázik Viola szeme, ha lehetne szemmel verni, a századost már elérte volna a végzete.
- Nyugodjon meg, asszonyom. Gondoltam, szüksége van egy kis pihegésre az egész éjszakás buli után! Sorban megyünk, először én kérdezek, ha megengedi.
Cukrot tesz a kávéjába és tejszínhabot nyom rá, jó sokat, mert éhes, és egyhamar úgysem lesz ideje megtömni a gyomrát.
- Kezdjük, asszonyom. Hol töltötte a tegnap délutánt és az éjszakát?
Panni néni nagyon dühös, mert elvették a mobilját, haza sem tud szólni az urának, hogy ne aggódjon, minden rendben van. A konyha ablakából látja a szaletliben ülőket. Innen úgy tűnik, mintha két ismerős kávézás közben jót beszélgetne.
Hová tűnhetett a villa kulcsa? Beesett volna a komód mögé? Az lehetetlen!
Mindegy, majd meglesz. Dolog van, főzni kell egy nagy fazék húslevest, az minden betegségre gyógyír. A főtt hús egy részéből vadast készít, a másik felét meg felszeleteli és meggyszószt, meg tört krumplit ad hozzá. Egyik Bálinté lesz, a másik meg Csilláé. Viola olyan ideges lesz, hogy a levesből sem eszik két-három kanálnál többet.
Lehet, hogy nem kellett volna megkérni a vejét, hogy jöjjön érte, hanem Csilla mellett maradni.
A János kórházban Balogh Edit főhadnagy faggatja Csillát az abortusz okáról és arról, hogyan jutott a Medabonhoz. Hasonló kéréseket tesz fel Kovács II. főhadnagy Valkó Krisztiánnak is, aki meglepődik, mert nincs tudomása Csilla terhességéről, ahogyan Bálint is csak Panni néni telefonjából értesült arról, mondja az őt kihallgató Tóth századosnak.
Viola fejében egymás sarkát tapossák a gondolatok, és magát hibáztatja azért, hogy nem tud Csilla terhességéről, mert nincs elég ideje a családjára, állandóan a pénz után rohan, a férje is miatta költözött el, reá sem volt figyelme, ráadásul az ismeretlen betörőnek is a kezére játszott azzal, hogy nagy összegű készpénzt tart itthon, abban bízva, hogy abból Panni néni megoldja a felmerülő kiadásokat.
Gondolatfonalának gombolyítása azonnal megszűnik, amint Barbara és Nelli után érdeklődik a százados, egy csapásra kiürül a feje és úgy érzi, hogy jeges kéz szorítja a szívét. Alig kap levegőt, ugrik a százados, hoz neki egy pohár vizet.
Nyugodj meg, Viola, biztatja magát és nagyokat kortyol a hideg kristályvízből.
- Barbara a férjem kollégája, mondhatni a jobb keze és mellesleg a szeretője, Nelli meg a fiam matematika tanárnője. Hogy jön ez ide?
- Tudja, az én munkám a kérdezés. Szóval maga tud a férje viszonyáról?
- Természetesen tudok. Behálózta Bálint Nellit is?
- Azt nem tudom.
- Akkor miért kérdezi?
- Kíváncsi vagyok.
- Én is.
- Magának van külső kapcsolata?
- Nincs.
- Biztos?
- Biztos.
Aztán jönnek a kérdések Panni néniről, a megbízhatóságáról, a munkájáról, meg arról, hogy hány kulcs van a villához, kinél vannak, stb.
Horváth százados bőszen jegyzetel, félmondatokat, megjegyzéseket, fel sem néz, csak kérdez és rója a sorokat.
Hirtelen megváltozik Viola. A ház asszonyának készséges válaszadása alatti aggódó feleség és anya hangja átcsap egy monotonabb, érzelemmentes, mondhatni kemény üzleti hangra.
- Nézze százados úr, mondja el, amit nekem szán és hagyja, hogy tegyem a dolgom. Meglátogatom a lányom és a férjem a kórházban, viszek nekik ebédet. Keresnem kell egy lakatost, lecseréltetem a zárakat. Az sem titok, hogy döntenem kell, hogyan tudom a családomat összetartani.
- No, de asszonyom!
- Százados úr, ne asszonyomozzon nekem, és főleg ne sajnálkozzon. Ahhoz, hogy ilyen helyzetbe kerültünk, Bálintnak is, nekem is részünk van. Hogy milyen arányban, az már nem érdekes. Két dolgot kell kérdeznem magától: egy, nem egy szimpla betöréses rablás miatt tölti itt a drága idejét, ha jól sejtem, több mint fél napja, akkor miért is? Kettő, már sejti, hogy ki a betörő, sőt, megbizonyosodott felőle, hiszen nincs erőszakos behatolás, tehát kulccsal jött be az illető. Elárulná nekem is, ki az?
- Igaza van, asszonyom. Az elsőről nem beszélhetek, de sejtése valós. A másodikra sem válaszolhatok, de elárulom, hogy valóban a kulcsok körül van a megoldás. Köszönöm, asszonyom, a türelmét.
Panni néni két ételhordót telepakolt az ebéddel, s éppen indulni akart, amikor Viola belépett a konyhába.
- Hagyja csak, Panni néni, majd én bemegyek a kórházba. Maga is menjen csak haza, elég volt a sok idegeskedésből. Zárjon be mindent.
- Baj van, Viola. Eltűnt a kulcsom.
- Eltűnt a kulcsa?! Nem baj, akkor menjünk együtt, majd én bezárok, és maradjon otthon, nyugodtan, majd értesítem, hogy mikor jöjjön legközelebb.
A kocsiban döbben rá, hogy nincs nála pénz. Megáll az első bank automatánál, majd dolga végeztével megy tovább.
Mire a kórházba ér, már pontosan tudja, hogy mit akar.
Szerencsére a férje és a lánya is jobban érzik magukat, nincs semmiféle maradandó egészségkárosodásuk. Falják Panni néni ételét.
Csilla megkönnyebbül, hogy nem szidja meg az anyja, csak az apját hiányolja, hogy miért nem jön be hozzá, amikor még előző este felhívta.
- Tudod, kislányom, akart jönni az apád, de nem tudott, az egyik üzlettársához kiutazott Londonba, de megbeszéltem vele, hogy helyette is megpuszillak, és ezt küldi neked.
Aprócska csomagot vesz ki a táskájából, melyben Csilla kedvenc gyerekkori koala macijának tíz centis mása rejtőzik.
- Hát apa nem felejtette el, hogy a koala volt a gyerekkori mentsváram?
- Látod, tud mindent apa, ha nem ér rá, akkor is gondoskodik rólad.
Bálint türelmetlen, jönne már haza, azonnal, kérdezgeti Violát Csilláról, a betörésről, izgatott a miatt is, hogy mi lesz a holdingnál nélküle.
Felesége megnyugtatja, nincs semmi baj a lányukkal, hamarosan kiengedik, a betörőt, úgy tűnik, napokon belül elfogja a rendőrség, a céggel meg ne foglalkozzon, inkább firkantson le egy általános meghatalmazást, hogy Viola, mint az igazgatótanács tagja, a vezérigazgató távollétében, helyette és nevében teljes hatáskörben eljárjon.
- Megtennéd, szívem? Igazán csak benned bízom.
- Tudom, Bálint, nagyon jól tudom.
Ahogyan Viola azt is tudja, hogy van olyan összegű paraszolvencia, amely csodákra képes. Jelen esetben minimum egy hétre lesz szüksége, hogy elrendezze a dolgokat, s addig nem kellene kiengedni a kórházból a családtagjait.
Mindenkit a saját fegyverével lehet legyőzni, meg az sem baj, ha az ember leánya a férjétől is tanul ezt-azt, így hát Viola azt teszi, amit az ő helyében Babos Bálint tenne.
Először is lecserélteti a villában az összes ajtózárat, másodszor, átprogramoztatja a riasztót egy új kódra, harmadszor hazaköltözteti a bérelt házból a férje holmiját, negyedszer átíratja Csongort a görög gimnáziumba, irodalom szakra, ötödször felmond Panni néninek, hatodszor kitataroztatja a kertészlakot, berendezi, és odaköltözteti Bálint özvegy, gyermektelen keresztanyját, Bözsi nénit, vidékről, akit mágnesként vonz a főváros.
- Bözsi néni, nem kell rezsit fizetnie, élelmiszerre sem kell költenie, mert velünk étkezik, cserében csak az lesz a munkája, hogy a szakácsnőt és a bejárónőt ellenőrizze, de kulcsot senkinek sem adhat. Rendben?
A holdingnál a saját könyvelő cégével elvégeztet egy röpke számviteli ellenőrzést, ennek eredményeként megkéri Barbarát, hogy válasszon, azonnali hatállyal önként felmond, vagy a számviteli fegyelem megsértésében való közreműködése miatt egy órán belül fegyelmivel kirúgja, Alig teszi aki a lábát Barbara, máris hívja az egyetemi professzorát, hogy ajánljon neki egy fiatal, agilis közgazdász fiút, kap is négy nevet, mindegyik jelöltet behívja, két nap múlva kiválasztja Barbara utódját.
A titkárságvezető, Manci néni, a hatvanas évei közepén járó, minden hájjal megkent asszony, hozza a híreket Violának, munkatársakról, ügymenetről, üzleti lehetőségek latolgatásáról, a konkurenciától kiszivárgó hírekről, talán még azt is tudja, hogy ki milyen alsóneműt hord. Amennyit hoz, annyit visz is, tudja ezt Viola, mert mindennek ára van, az információknak is. Gondol egyet, beszél a második legjobb jelölt fiatalemberrel, aki közgazdászként is elvállalja a titkárság vezetését, igaz, jó fizetésért, de annyira ambiciózus, hogy Viola szinte biztos abban, hogy hosszú távon maradni akar, és nem piacozik az információkkal pletyka szinten, ha szakmájából adódóan tényszámokkal alátámasztott információkkal szolgálja a főnökét. Manci nénit nyugdíjba küldi, és ezzel megalapozza a cégen belüli hírnevét, mely szerint lézerszeme van és mindenen, mindenkin átlát.
Csilla ügyét is rendezni kell. Felhívja a professzort, hogy ajánljon egy londoni nyelvtanárt, aki megtanítja lányának azokat az angol szakkifejezéseket, amelyek kellenek az oxfordi egyetemi tanulmányokhoz. Készséges a prof, három nap múlva tanár és szállás a rendelkezésére áll. Ha Violán múlik, akkor Csillának nem lesz módja Krisztiánnal csacsogni, hacsak utána nem megy a fiú Londonba
Bözsi néni nem engedi, hogy a szakácsnő főzze a kórházból hazatérők tiszteletére készülő ünnepi ebédet.
A bőséges étkezés után kiülnek a kertbe kávézni.
Megcsörren Bálint mobilja, Horváth százados hívja:
- Jó napot, Babos úr! Jó hírem van, megvan a betörő, a házvezetőnőjük veje. Kérem, mondja meg Viola asszonynak, hogy igaza volt, a sikerült lebuktatnunk a Medabonnal illegálisan kereskedő csoportot. Tudja, hogy milyen okos a felesége?
- Tudom, százados úr, tudom!
Bözsi néni nem tudja, hogy kivel és miről beszél az unokaöccse, de dagad a melle a büszkeségtől, mert igaz, ami igaz, Bálintka valóban mindig mindent tud!
Vége
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
A történeted szokás szerint, - mint mindig, - kiváló!
A hibák benne, - mint mindig, - a tőled megszokott! (:-)
( Betűk, szavak kihagyása! Szereplők átnevezése! Ez a soha
vissza nem olvasásod eredménye!) A nagy szókincsed
használata elismerésre méltó! A különféle karakterű szereplőid
tökéletes ábrázolása kiváló!
Dicséret érte!
Összességében egészen jó, olvasmányos történetet alkottál!
Pusszantom a dolgos kis kacsódat: emillio