Szerelmeim, az unokáim!
Látogatók száma: 45
Ma volt egy érdekes, "beszélgetésem", aminek a hatására, eszembe jutott, miről nem írrtam még (vagy eszembe jutatták?).
Valamelyik, nagyon régi naplómban említettem, hogy van három meseszép kislány unokám!
(Képek a naplónál.)
Róluk szeretnék nektek mesélni!
A történet eleje, hogy van három gyerekem, két lány, és egy fiú!
A nagylányom harminckét éves, övé a három kislány.
A középső lány huszonhét éves, Ő amerikában dolgozik, és támogat minket, itthoniakat.
A kicsi fiú tizennégy éves, kicsit későn született, de annál jobbkor.
A nagylányom, egy nagyon fiús típus. Azt hittem unokám csak száz éves koromban lesz, de tévedtem, mint oly' sokszor.
Felkérést kaptam, hogy írjak az unokáimról, amit örömmel megteszek!
A nagylányom tizenöt évesen megismerkedett a jelenlegi férjével. Hosszú évek múltával, tíz év múlva megszületett az első unokám. Alig vártam, hogy láthassam. Amikor végre a kezembe foghattam, mintha az apját láttam volna. Több mint egy évig nálunk laktak, imádtam, imádom, hozzám nőtt. Ahogy cseperedett, egyre jobban imádtam, jött a bejelentés, újabb unoka várható. Elköltöztek, megszületett a második kislány. Gyönyörű volt, bár nem hasonlított a nővérére. A szeretetem ketté oszlott, de nem gyengült, egyik irányába sem.
Ekkor jött a váratlan meglepetés, újabb unoka várható. No, ennek már nem örültem annyira, hiszen az első kettő is császárral született, a harmadik pedig nagyon hamar jött.
Féltettem a lányomat, hiszen négy év alatt három császár... Szerencsére nem volt semmi baj, megszületett a "nem várt harmadik" lány, akit most annál jobban imádok.
A nagy Anna, szőke fekete szemű, gyönyörű, most hat éves. Ha megkérdezem tőle, "kije vagy Te mamának?", a válasz: "a szöszke pöszke, királylányod!".
Lili, a középső, barna, gyűrű göndör hajjal, barna szemekkel, most négy éves. Ha megkérdezem tőle, "kije vagy Te mamának?" a válasz: "a te göndör- böndör királylányod"!
A kicsi, Sára feketehajú, feketeszemű, most három éves. Ha megkérdezem tőle, "kije vagy Te mamának?" a válasz: "a Te fekete icurka-picurka királylányod!"
Nem tudok ennél fantasztikusabb érzést elképzelni sem, mint amikor szólnak: "gyere mama, kirakózni, gyere játszani, gyere nézzük meg a nyuszikat, nézzük meg a tojást a pipiknél!"
"Mama süssünk sütit, segítenek gyúrni, formázni, szaggatni!" Borzasztóan büszkék, hogy ők is sütötték és az első reakció, ha kész a süti az, hogy "mama csomagoljál apának is mert Ő is kér a sütiből amit "mi" sütöttűnk!"
Való igaz, a gyerekeimet is majom szeretettel szerettem, szeretem. Az unoka azonban más:
több időm van, mert itthon vagyok, igaz felvenni nem tudom őket, csak ha leülök, de akkor mind a három az ölembe ül. Nekem panaszolják el, ha Apa vagy Anya nem enged valamit,(amiben természetesen igazuk van) Tőlem elfogadják, miért nem, mert idővel, és türelemmel, jobban elvagyok látva, mint a szülők! A gyerekeimhez nekem sem volt ennyi türelmem idő hiányában. Sokat gondolkodtam azon, miért van ez így? Semmi okos nem jutott eszembe, csak az, amit az édesanyám mondott, amikor az én gyerekeim volta kicsik: "A szülők azért vannak, hogy neveljék a gyerekeiket, a nagyszülők pedig azért, hogy kényeztessék őket."
Soha nem mondtam, hogy minden pillanatát élvezem. Nagyon eltudok fáradni, de minden fáradságot megér, ha például fürdés közben, a középső azt mondja: "mama én nagyon szeretlek" vagy a nagy lefekvéskor hozzám bújik, "mama imádlak". A kicsi nem mond semmit, de ahogy ölel, az mindent elmond! A tizennégy éves fiam, aki háromszoros nagybácsi, jobban tud velük bánni, mint akár az apjuk. A másik lányom, igaz ritkán van itthon, de ő a "kereszt" pedig nem mindnek az, de egyformán kezeli mind a hármat!
A papa megpróbál szigorú lenni, mikor itthon van, de a lányok rendszerint leveszik a lábáról.
A papa pedig hárít: "persze mert nagyanyátok...", a lányok pedig, egy ölelés, egy puszi, egy vers elmondásával könnyet csalnak a papa szemébe, és ekkor érzem, ennél szebb érzés nincs a világon.
A cikket írta: maresz058
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nézd a képet, annyira igaz!
:)
Pussz,
Tündér
Szia, Maresz!
Mindegyik unoka egy kincs!
Gratulálok!
Puszi: Yolla
Ebben igazad van, köszönöm!
Maresz
Tisztelt Maresz!
Gratulálok a királylányaihoz!
Bokor
Köszönöm!
Azokról írni, akik hozzánk közel állnak nem nehéz. Rajtuk keresztül sok minden megszépül, értelmet kap. És ez így van jól.
Köszi, hogy bepillantást engedtél a napjaidba az unokáiddal való kapcsolatodon keresztül.
Puszi,
Éva
Mindegyik unoka egy kincs!
Gratulálok!
Puszi: Yolla
Gratulálok a királylányaihoz!
Bokor