Télváró
Látogatók száma: 82
Áfonya mintás abroszon terített az Ősz pirosló almával, zamatos körtével, kék szilvával és szépen szóló szőlővel. Dióval és mogyoróval töltötte tálait. Meggyújtott egy-két mécsest is, őszirózsával borította a kerteket, hogy meghitt hangulattal várja kedvesét, a Telet.
A Tél nagyon messze volt éppen, de megüzente már jövetelét az északi széllel. - Jön a Tél! – susogták az ágak éjszakánként, de a Nap csak mosolygott még riadalmukon. – Ugyan már! – mondta délidőben. – Nem megyek sehová, hisz még itt vannak a gólyák és a fecskék is!
Az Ősz bánatában egyre többször hullatta könnyeit, felduzzasztva a patakokat, folyókat, és eső tócsák jelezték útját, amerre sétált.
A Tél tudta, hogy csak rövid időre találkozhat az Ősszel minden évben. Türelmetlenül pattant fel a legközelebbi vihar hátára, hogy mielőbb láthassa szerelmesét. Cikázó villámokkal ösztökélte, s dörrentett rájuk: Gyorsabban! Gyorsabban! A költöző madarak riadtan keltek útra, a nap is csak fél szemmel kukucskált már a sötét felhők mögül, mire a Tél megérkezett.
Fagyból és lehullott levelekből szőtt szőnyeget az Ősz kecses lábai alá, nehogy sáros legyen makulátlan csizmája. Amikor megérkezett, apránként felöltötte hófehér nászi ruháját, puha takarót terített a világra, és ünnepi süveget húzott a hegyekre. Vetett még egy pillantást magára a befagyott tavak tükrében. Mire elkészült a találkozóra, az Ősz már nem volt sehol, el kellett mennie.
A tél szomorúan burkolódzott szürke ködfátylába. Benézett az örökzöld bokrok alá és bepillantott minden ablakon. Nagy sokára megtalálta őt a jégvirágok mögött, és boldogan ragyogtak fel apró csillag szemei.
Ott kucorgott egy lobogó kandalló előtt az asztalnál, mécsesek között, és ropogtatta a pirított mogyorót!
(Kép forrása: internet)
A cikket írta: Ködmadár
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szeretettel üdvözöllek közöttünk, érezd jól magad nálunk! :)
Pussz,
Tündér