Tündérmese

Látogatók száma: 57

Az éjjel álmomban álmot láttam ... Reggel papírt és tollat ragadtam, álmomat szavakká formáltam s mesémet megírtam ....

A lány
túl az Óperencián
lenn délen
a Tündérvölgyben élte életének napjait.
Termete karcsú nádszál
édes kis arca mégis
halovány holdsugár ...
-Tündér volt ő, mindenkin segítő,
gyógyított kínt, keservet ...
segített növényt, állatot, embert.
Érintésétől seb hegedt,
szavaitól új remény ébredt
mosolya békétlenségben is békét teremtett ...
- Most ha ránézel
szája szegletében,mosoly helyett
a gyász fájdalma billogot égetett.
Nem volt ez mindig így ....
- Nem is olyan régen
a tündéri éden
esküt hallhatott,
mit szépséges tündérlány s egy délceg dalia
egymásnak adott ....
A tündérlány így szólt
- Szeretni foglak mélyen, könnyeimmel, örömömmel
türelmemmel szép szelíden...
dacommal gyémánt keményen ...
égő szenvedéllyel ...
Szeretni azzal az akarattal
hogyha kell
életem adni életedért
örök létezésem szerelmünkért ...
- Az ifjú ekképp válaszolt
- Szeretni foglak életemmel, halálommal,
óvlak ölelő két karommal
vigyázom álmod és nappalod ...
Szerelmed éltető Napom, ragyogó Csillagom
Te vagy nekem az élet
s élni csak veled akarok ...
- A tündérligetben a kankalinos réten
Boldogság Kék Madara szállt felém
s igazgyöngy könnyeket hullajtva
zokogta ...
- A mindennapok kockakövén
az álmokat csatákkal tiporjuk szét
Nincs kivétel
Ember és tündéri lény
harcba indul a győzelemért ...
Kinek mit ád a sors, mit ért belőle.
Ki Sárkány vérét ontja, ki erejét fitogtatja
vagy épp gyengeségét takargatja ...
vagy keveredik szélmalomharcba ...
Van hogy nincs mit tenni,
végzetét nem kerülheti el senki.
Tünde és Ember is adta már életét
másokért ...
Most is ez történt.
Az ifjú Titán vére földre hullott, bíborszínre festve ezernyi hófehér virágot
Halálával megváltotta az átkot, megmentette a Tündérvilágot.
- Tündérlány szerelmes szíve
a gyötrő kínt már nem viselte...
ereje lett fogyó vékony holdsarló ...
Élet helyett örök álmot választó ...
- Tündérországra felvirradt egy új nap
de Tündérlányok szivárványból font koszorúval
körtáncot mégsem járnak ...
Fájdalomból szőtt ködfátyol ereszkedett Tündérvölgyre
a gyász váltotta fel a csilingelő kacagást ... talán örökre ...