Vízoltók 15.

Látogatók száma: 51

A nagy hőség ellenére, Lilla képtelen nyitott ablaknál aludni, amióta szülei házából hazajövet, bérgyilkosok elrabolták a bátyját. Esténként körbejárja a százharminc négyzetméteres házat, és kétszer is megnézi, hogy Dalma néni bezárta-e a bejárati ajtót.

Nem mer elaludni, mert visszatérő rémálmai vannak. Legtöbbször családját látja egy hatalmas tükör előtt, ott állnak négyesben, a szüleivel és a bátyjával, majd megjelenik mögöttük egy fekete emberi sziluett, kezében baseball ütővel, mellyel összetöri a tükröt, s mire Lilla hátranéz, a szülei nincsenek sehol, bátyja pedig kifelé menet, az ajtóból néz vissza rá, és nyugtatgatja, maradj csendben, én is elmegyek. Akkor rádöbben, hogy egyedül maradt, tizenhat évesen és hiába kiabál, senki sem hallja.

Saját sikoltozására ébred, s úgy érzi, hátán és mellkasán csorog az izzadtság, mintha a tus alól lépett volna ki, és az ablakon át, a ritkásra engedett roló résein, utat tör magának az udvaron terpeszkedő cseresznyefa lombjain átszűrődő holdfény, melynek következtében a szoba átellenes részén sejtelmes árnyékok kergetőznek. Egy percen belül szerencsére megjelenik Dalma néni, átöleli és megpróbálja megnyugtatni, mint egy kisgyereket. Keservesen sír, részint a szülei hiánya, részint a kilátástalan jövője miatt.

Az esze már tudja, hogy bátyja nincs abban a helyzetben, hogy nagykorúságáig a gyámja legyen, Ignác bácsi pedig, aki felajánlotta a gyámságát, azóta sem beszélt vele egyetlen szót sem. Most, hogy meghalt a felesége, Tina is, nem is biztos, hogy egyedül nyakába veszi egy kamaszlány gondját. Pedig milyen jó lenne képzőművészetet tanulni és megszabadulni ebből az iskolából, ahol szülei elvesztése óta abbamarad a beszélgetés, ha megjelenik az udvaron fecsegő lányok csoportjánál. Úgy érzi, kiközösítik, nem mernek nevetni a közelében, viccelődni sem. Ezt nem lehet kibírni!

Az lenne a legjobb, ha Dalma néni itt maradna Nyíregyházán, itt lakhatna nála, és beállhatna cukrásztanulónak. Szereti a cukrászdát, délutánonként ott tölti az időt, és segédkezik a műhelyben, ha kap valami munkát, és az sem közömbös, hogy bármilyen süteményt megkóstolhat, amit csak megkíván.

Ám Dalma néninek ott van Kolos bácsi, biztosan miatta akar Pestre költözni.
Mindenki boldogabb lenne, ha nem kellene vele foglalkozni! Senki sem szereti ezt a mostani Lillát, aki búskomor, pityergős, akinek nincs szilárd talaj a lába alatt! Legjobb lenne világgá menni! De nincs annyi pénze sem, hogy Pestig elutazzon. Még a saját bátyjának sem jut az eszébe, hogy adjon neki néhány ezrest. Dalma nénitől meg nem akar és nem is mer kérni. Nem igazán figyelt Zarándra, pedig fontos dolgot magyarázott, hogy lemond Lilla javára, hogy legyen tőkéje a tanuláshoz, de hogy miről mond le, arra már nem emlékszik. Azzal volt elfoglalva, hogy összeszedje a ruháit, mert arra nagy szüksége lesz.

Nyugtalan álmából felébred Dalma is, és szeme azonnal az elektromos ébresztőóra számlapját keresi, melyen villognak a számjegyek, négy óra huszonöt perc van. Kinn még ódzkodik a pirkadat, lustálkodni akar még legalább egy fél órát, hátha tovább pihenhetnek a korán kelők.

Felkel, és lábujjhegyen járkál, nehogy Lilla felébredjen, mert nyitva a lány szobájának ajtaja, ahogyan az övé is, ha bármi gond van, átmehessenek egymáshoz.

Milyen újabb gond lehetne, azt maga sem tudja, hiszen már annyi összegyűlt belőlük, hogy sem feldolgozni, sem megoldani nem lesz könnyű feladat. A keresztfia házassága, amelynek olyannyira örült maga is, nagyon rosszul kezdődik, hiszen az esküvőről hazamenet autóbalesetben meghaltak az ifjú férj szülei, árvává téve annak féltestvérét, a tizenhat éves Lillát, akinek gyámságát Dalma bátyja, az örömapa Ignác vállalja, miközben meghal a felesége, valamely titokzatos körülmény folytán, éppen akkor, amikor az elválás mellett döntenek.

Mibe keveredhetett Ignác, ha bérgyilkosok erednek a fia nyomába, éppen akkor, amikor a két testvér, Zaránd és Lilla a szülői házból akartak visszatérni, az örökösödési eljáráshoz szükséges iratokkal? Ha nem lenne mellette Kolos, a reménybeli jövendő társa, nehezen tudná kezelni ezt a helyzetet.

Az lenne a legjobb, ha Zaránd és Hilda mihamarabb kimennének Helsinkibe, ha a nászútra kapott üdülést visszamondanák, annak az árából kihúznának munka nélkül is két hónapot, legalább akklimatizálódnának, megismernék a helyi szokásokat. Ötszázezer forintot tudna adni Zarándnak, nem sok pénz, de ahhoz elég, hogy esetleg a szállásukat ki tudják fizetni belőle. Délelőtt lesz ideje felhívni a keresztfiát és elmondani neki az ötletét.

Aggasztja Lilla is, szegény teljesen kétségbe van esve, nem tudja, mi lesz vele. Teljesen búskomorrá vált, nyoma sincs annak a felhőtlen mosolygós kamasznak, aki oly jól érezte magát a bátyja esküvőjén. Éjszakánként a kislány sikoltozására ébred, s csak nagy nehezen tudja megnyugtatni.

Gondosan beágyaz, tusol, fogat mos, és irány a konyha. Este bepanírozott hat szelet rántott húst, most kisüti, ez lesz a reggelire, meg vacsorára is, és kettőt szemlébe teszi, egy-egy fél paprikával, hogy legyen Lillának mit enni az iskolában. Valahol a tudata mélyén ott motoszkál egy halvány gondolat, mintha rendszeresen elfelejtene valamit Lillával kapcsolatban, csak azt nem tudja, hogy mit.

Hiába, nincs gyereke, pedig hármat is tervezett, de tízéves házassága alatt nem esett teherbe egyszer sem. Emiatt váltak el, vagy ez szolgált ürügyül a férjének ahhoz, hogy beadja a válást, ezt már soha nem tudja meg. Talán már nem is érdekes. Negyvennyolc évesen a családalapítás reménye elszállt. Érdekes, hogy a volt férje nála tíz évvel fiatalabb nőt vett feleségül és eddig náluk is késik a gyermekáldás.

Néhány szem krumplit is megpucol, keskeny hasábokra vágja és pirosra süti. Két almából kompótot készít, azt szereti Lilla, a legfinomabb salátánál és savanyúságnál is jobban ízlik neki.

Tegnap titokzatos sms-t kapott Kolostól lakásügyben, azt írta, hogy lehet, hamarosan jó hírei lesznek.
Rendes pasas Kolos, nagy szerencséje, hogy rátaláltak egymásra. Hű, majdnem elfelejtette, hogy délelőtt be kell vinnie az önkormányzathoz a hagyatéki eljáráshoz szükséges iratokat. Zaránd a lelkére kötötte, hogy kérdezze meg, milyen meghatalmazást kell adnia ahhoz, hogy távollétében is lefolytassák az eljárást, egyébként is a saját részéről lemond Lilla javára.

Nem meri telefonon keresni Ignácot, elég sok gondja van, majd jelentkezik, ha lesz rá módja. Kolost sem zavarja, ma már tanít is, meg intézi Mikolték temetését, és abban is biztos, hogy a férfi, ha teheti, segíti Ignácot is túlélni a megpróbáltatásokat.

Fél hétkor ébreszti Lillát. Látja a kislányon, nagyon törődött az arca, megint nem sokat alhatott. Amíg a fürdőszobában motoz Lilla, kiszellőzteti a szobáját, beágyazza az ágyát, és maga is utcai ruhába öltözik.

Megvan! Hát persze! Egyetlen fillért sem adtak még Lillának, pedig biztosan lesznek kiadásai! Mennyit adjon? Ötezret? Tízet? Legyen az utóbbi. Aztán majd meglátjuk!
- Gyere, Lilla, reggelizzünk, utána beviszlek az iskolába.
- Nem vagyok éhes, Dalma néni.
- Nem baj, akkor is foglalj helyet. Rántott húst készítettem, sült krumplival, csomagoltam neked két szendvicset is. Tessék, egy kis zsebpénz is, biztos vannak költségeid. Sajnálom, hogy eddig nem jutott eszembe.
- Köszönöm. De ez nagyon sok. Elég a fele is.
- Tedd csak el. Lesz annak helye, meglátod. Meg nem is kell azonnal elkölteni.

Mintha jobb kedve lenne Lillának. Mohón eszi a forró rántott húst. Dalma alig állja meg, hogy ne mosolyogjon. Érthető Lilla éhsége, hiszen egész éjjel nem evett.
- Hány órára menjek érted?
- Ne tessék jönni, majd elsétálok a cukrászdába.
- Jól van, kislányom, úgyis elég sok intéznivalóm lesz. Mikorra várjalak? Majd együtt ebédelünk.
- Két órára odaérek.

Dalma viszonylag gyorsan végez az önkormányzatnál. A legegyszerűbb megoldás, ha Zaránd közjegyzői okiratba foglaltan lemond Lilla javára az örökségéről.
- Zaránd, tudod, mit javasolnék nektek? Menjetek ki Helsinkibe minél hamarabb. Visszamondjátok az utat, annak az árából, meg adok nektek ötszázezer forintot, kihúzzátok két hónapig, utána meg úgyis elfoglaljátok az új állásotokat.

Csend a vonal másik végén.
- Hallasz, kisfiam?
- Hallom, keresztanya. Jó ötlet. De meg kell beszélnem Hildával is. Kaptál apáról újabb híreket?
- Nem, nem kaptam. Talán ma már jelentkezik Ignác, vagy Kolos.
- Hogy van Lilla? Még mindig olyan ijedt, szegénykém?
- Átvészeli. Gondoskodom róla, ne aggódj.
- Köszönöm, rendes vagy.
- Hívj, ha döntöttetek az utazást illetően. És a közjegyzői okiratot, mindenképpen csináltasd meg.
- Két napon belül meglesz.

Még vált néhány szót Rétával és Hildával is, és megkönnyebbülten indul a cukrászdába, ahol már javában folyik a munka. Maga is átöltözik, mert a műhelybe szigorúan csak tiszta fehér köpenyben és kendővel a fején léphet be. Csipog a telefonja, Kolos küld sms-t. Megtalálta az ideális lakást, egy hónapon belül beköltözhető, minden további információt és a lakásról készült fotókat e-mailben küldi, úgy négy óra körül. Forró csók jellel zárja mondandóját.

Lilla jelest kap matematikából, kicsit jobb is a kedve. Hét ágra süt a nap, s úgy gondolja, hogy sétál egyet, mielőtt a cukrászdába megy Dalmához. Valaki a vállára teszi a kezét és rákiált:
- Szervusz, sógor kislány! Már meg sem ismersz?

Kovács Erik fülig érő szájjal nevet Lilla meglepődésén.
- Hogy kerülsz ide?
- Nem fogod elhinni, apám kocsijával!

A kisebb sétából egy hosszabb séta sikerül. Erik nem árulja el, hogy Zaránd és a nővére aggódása miatt jött elsősorban, másodsorban meg azért, mert tetszik neki Lilla. Persze, szigorúan minden érdek nélkül!

Dalma csak somolyog a gyerekek feszengésén, amikor három órakor kiülnek a Kisrabló étterem kerthelyiségébe ebédelni.

Kolos is ebédel az egyetem menzáján. Rápillant az órájára, sietnie kell, mert négy órára ígérte Dalmának a lakás adatait és a fényképeket. Lassan kezdődik a csúcsforgalom. Igazán visszahívhatná Tomasekné Nóra, aki a rendőrtiszti főiskola docenseként az alvilági bűnözés egyik hazai szakértője. Mielőbb összehozza Ignáccal egy jó kis beszélgetésre, annál hamarabb tisztul a zsarolók képe. Végre rezeg a telefonja. Nóra sms-e rövid, mint mindig. „Hatkor nálad.” Ez igen!

Malomkeréknyi pizzát rendel hármuknak, fél hétre. Üdítő és bor akad a hűtőben.

Felhívja Ignácot, hogy beugrana a Hőscincérbe, ha ott találja. Pontosan tudja, hogy minden rezdülését árgus szemmel figyelik.
- Ó, a csudába! Látod, azért jöttem, hogy visszaadjam a lexikonodat, amit kölcsönadtál, és benne hagytam a kocsiban!
- Tudtam, hogy szórakozott professzor vagy! Kikísérlek a kocsihoz.

Egyenesen a közeli könyvesboltba mennek, lexikont venni.
- Jó a szöveg a lexikonról. Miről akarsz velem beszélni? – kérdi Ignác, miközben ég kék szemében hideg fény csillan.
- Meghívlak vacsorára. Ne várj nagy traktát, nem tudok főzni, úgyhogy pizza lesz. Utána kicsit elbeszélgetünk.
- Bocsáss meg, Kolos, de erre nekem nincs időm.
- Kell, hogy legyen. Főleg a te mostani helyzetedben. Itt a névjegyem, rajta a címem. Várlak hatra.

Ignác érzi, valóban fontos ez a vacsora, és nem a menü miatt.
- Ott leszek. Lehet, hogy pár percet kések.
- Rendben. Azért csomagold ki azt a lexikont, és vedd ki belőle a blokkot!

Ararát meghallja a bejárati ajtóban a kulcs fordulását, s máris rákezd a műsorra:
- Éhessss vagyok! Éhessss vagyok!

Ahhoz képest, hogy a hatalmas kalitkájának mind a hat etetője telis tele eleséggel, bosszantó a papagáj rikácsolása. Hamarosan négy óra és még el sem készítette Dalmának az anyagot az szomszédos lakásról. Most nincs kedve Ararát rikoltozását hallgatni, ezért kiveszi a hűtőszekrényből a kis üveg olívaolajos olajbogyót, felbontja és tízet bedobál a kalitkába.
- Nem érek rá veled foglalkozni! Ne rikoltozz! Ha csendben maradsz, este kiengedlek és nézheted velem a televíziót!

A ketrecen belüli olajbogyó vadászat lefoglalja Ararátot, így Kolos nyugodtan foglalkozhat az ingatlanajánlat összeállításával.

Dalmának tetszik a lakás, az ára is megfelelő, és a legjobb az egészben, hogy a berendezést is benne hagyják, mert a jelenlegi tulajdonosa, egy fiatal házaspár, külföldre megy dolgozni, és sem idejük, sem kedvük nincs a lakás kiürítésével bíbelődni.
- Kérdezd meg, légy szíves, mennyit kérnek a berendezésért.
- Megkérdezem, - megy Kolos válasza – mennyit engednek az árból, ha ott hagyhatják a teljes berendezést, s ezzel akadályozzák a lakás felújítását.

Az asszony beszámol Erik látogatásáról, ebből adódóan Lilla lelkiállapotának pozitív változásáról, és arról, hogy Zarándék kiválóan érzik magukat Hilda szüleinél. Arról sem feledkezik meg, hogy mit tanácsolt az ifjú házasoknak, és Zaránd lemond az örökségéről Lilla javára.
- Igazán remek ötlet mindkettő, szívem! Nekem is eszembe juthatott volna, hogy Hildáék menjenek ki hamarabb Helsinkibe. Tudod, egyre jobban aggódik Ignác a családja miatt.
- Tudom, tudom. Kemény legény a bátyám, de ez már neki is sok. Tudjátok már, mire megy ki ez az egész?
- Sejtjük, de még nem tudjuk a részleteket. Ne aggódj, Dalma, megoldjuk. Hogy keveredett hozzátok Erik?
- Szerintem Lilla miatt jött. Aggódik miatta Zaránd.
- Jobb kifogást nem tudott kitalálni az a gyerek? Láttam az esküvőn, hogy gyakran Lillán felejti a szemét…
- Ugyan, Kolos, hogyan mondhatsz ilyet?
- Nyugtával dicsérd a napot! Bocsáss meg, virágszálam, de mennem kell, mert hamarosan megérkezik Ignác és addig el kell intéznem néhány dolgot. Csókollak!

Semmiképpen nem beszélhet Dalmának Nóráról, még félreértené, ahogyan a női lélek rejtelmeit ismer, akár féltékeny is lenne.
Három terítéket tesz az étkező asztalára, odakészíti az italokat is.

Ararát az olajbogyóktól jóllakottan, ismét Kolost figyeli és rikoltozik:
- Csókollak…csókollak….Ararát….

Hat óra előtt öt perccel meghozzák a pizzát.

Nóra és Ignác egyszerre érkeznek és mindketten kicsit megilletődöttek. Főleg Nóra nem tudja hová tegye a dolgot, hiszen szakmai tanácsot akar tőle kérni Kolos, akkor pedig mit keres itt ez a jóképű fickó? Ignác végig futtatja szemét Nóra lábán, majd karcsú alakján, és megállapítja, már nem jött hiába. Kicsit nehéz elképzelni Kolosról, hogy párokat akar összehozni, de már nem csodálkozik semmin.
- Nóra, drágám, engedd meg, hogy bemutassam Boronkay Ignác barátomat, akit üldöz a maffia. Hogy pontosan melyik, azt nem tudjuk. Ignác, ismerd meg Tomasekné Nórát, főiskolai docenst, a szervezett bűnözés tanszék vezetőjét.

Ignác legnagyobb meglepetésére a vékony, csinos kis nő kézfogása kemény, mint az acél.

- Csókollak….csókollak…- rikoltozik újra Ararát, mire mindketten elpirulnak.

Kolosra rátör a nevethetnék, a vendégek meg zavarban vannak. Oldódik zavaruk, amint asztalhoz ülnek. Kivételesen finom és meleg a pizza.
- Bogyót kérrrek…kérrrek…

Csakhogy ezen a pizzán nincsenek olajbogyók, marad a régi bevált szokás, Kolos előveszi a hűtőszekrényből a maradék olajbogyót és odaadja Ararátnak.
- Most egy ideig csendben lesz. Akkor rátérhetünk a lényegre? Tölthetek még egy pohár bort? Vagy üdítőt? Arra kérlek, Nóra, hallgassuk meg Ignác beszámolóját az elmúlt egy hétben vele történtekről, és kíváncsi lennék a véleményedre.

Ignác pontosan szemben ül Nórával. Egyenesen a nő zöld szemébe néz. Elkezdi mesélni a történéseket, fakó hangon, és a tárgyilagosan, mintha neki személyesen ehhez az egészhez semmi köze se lenne.

Nóra szemrebbenés nélkül figyel. Kivétel nélkül mindegyik rendőr kollégáját személyesen ismeri, aki csak szóba kerül, Dörmögőt, Jani bácsi fiát, a megsérült nyomozót, sőt, Dörmögő sógorát is.

Mire a történet végére ér a szép kék szemű, fekete hajú férfi, aki roppant szimpatikus számára, úgy érzi, szomjas, mint a száraz kút.
- Kolos, kérhetek még a borból? És szívesen meginnék egy erős feketét is.
Mialatt Kolos kávét főz, kérdezgeti Ignácot a részletekről. Gyorsan peregnek a kérdések és a válaszok.

Erős a kávé, Nórát teljesen felturbózza.
- Uraim, lássuk a diagnózist! A Hőscincér az egyik legfelkapottabb belvárosi éjszakai bár, amelyben délután még ebédelhet és vacsorázhat az arra járó éhes ember. A bár tulajdonosa, Bokonkay úr, a saját villája mellet épít egy klubot, kizárólag tehetős üzletember ügyfelei számára, ám még nem nyitotta meg. Az alvilág szemet vet a bárra, mint pénzmosodára. Ezzel egyidejűleg tudomást szereznek a megnyitandó klubról is. Kitől, uraim? Ki a hírközlő? Belső ember? Családtag? Mi a szerepe Tinának az ügyben? Nekem úgy tűnik, hogy a rendőrség előtt jár a bűnbanda. Miért? Hol szivárog ki az információ? Honnan tudják Zarándról, hogy Ignác fia? Hiszen bárki kibérelheti a bárt egy esküvőre. Ráadásul az ifjú pár azonnal elutazik nászútra. Miért nem Ignácot támadják, miért a családját? Megölik Tinát, mégsem biztosak benne, mert megölik az ál Tinát is. Nem is olyan tökéletes a hírforrásuk. Azt azonban sejtik, hogy a megbeszélt találkozóra Ignác nem egyedül megy. Most pedig lássuk, mit tartalmaz a levél, amit a kisfiú átadott Boronkay úrnak.

Ignác elvörösödik.
- Nincs nálam. Elkérte Dörmögő és nem adta vissza.

Nóra meg sem lepődik.
- Úgy. Megtartotta. Helyes. Csak semmire sem megy vele. Mi a levél tartalma?

Ignác feszeng.
- Kellemetlenül érzem magam, mert nem olvastam el a levelet, egyenesen Dörmögőnek adtam, és tőle tudom a tartalmát.

Erre még Kolos sem számított.
- Észnél vagy, Ignác?!
- Nincs, nincs észnél. Össze van zavarodva. Te is az lennél, ha Dörmögőék befészkelnék magukat a házadba. Akkor most elmondom, hogyan kell kezelni ezt a kétfenekű dob helyzetet. Figyeljetek, mert mindkettőtöknek meg lesz a maga feladata.

A vékony kis asszony felpattan a székéről és fel-alá járkálva elkezdi a mondókáját.
- Ki kell ugratni a nyulat a bokorból!

Ararátnak is van véleménye:
- Bokorból…bogyót kérrrek…

A cikket írta: Yolla

előző cikk következő cikk

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Tisztelt Yolla!
Ez tetszett "Ki kell ugratni a nyulat a bokorból!"'
Ami Nékem még emelte az írás színvonalát, hogy az első egyharmadban használt leíró eszközöket. Később sajnos ezt elhagyta, a történetre koncentrált. Ha hosszú írást tesz fel, akkor ezekkel meg tudja tartani az olvasó figyelmét. A cselekmény leírása szokásosan nagyon helyén volt. Kíváncsian várom Emillio válaszát!
Bokor