A bisztró (1. rész)

Látogatók száma: 61

Három fiatalember hagyta el a műegyetem épületét.

- Iszunk egy sört, mielőtt bemegyünk a koleszba?- kérdezte Ricsi a többieket.

- Én inkább ennék valamit, - mert ma még nem is reggeliztem!- válaszolt rá a kollégiumi szobatársa, Zoli.

- Srácok! – Itt nem messze, a Budafoki úton van egy Bisztró, - ott Zoli is ehet valamit, meg ihatunk egy – két sört elfogadható áron! – De ne egy csoda csili – vili éttermet képzeljetek! – A söre hideg, - és nem vizezik! – De a kaja,- ..….. hát hogy is mondjam, …… - nem egy fényes!

– Jobb lenne, ha te főznél ott Ricsi! – Te legalább tudsz főzni, - mert szívvel csinálod!

- Na végre elismered a tudományom! – Vagy nincs még vasárnapra terved, hogy hol kajálsz?- kérdezte nevetve Ricsi és jól hátba vágta a barátját. – Jól van Józsika, - megvizsgáljuk azt a kajáldát!

Benyitottak a bisztróba. A kevés asztalok egyikénél egy lány olvasott egy vastag könyvet, - miközben bőszen kavargatta a gyümölcsteáját. Előtte egy kistányéron egy félig megevett sajtos croissant árválkodott. Ricsi szeme megakadt a lányon. Az igencsak konzervatív ruházat alatt egy formás nőt sejtett. Rögtön megfogta a lány hosszú barna haja, és a feltűnően kék szeme! Ritka az ilyen párosítás! – gondolta. Odalépett az asztalhoz, és megszólította a lányt.

- Szia, édes! – Ugye, mi a szombati bulin találkoztunk először?- próbálkozott szóba elegyedni a legszebb mosolyát villantva a lányra. A lány felnézett az olvasásból, és így felelt:

- Ó, de igen! – Rögtön el is húztam onnan!

Ricsi csak mosolygott, - de nem adta fel!

- Mond drága, szabad ez a hely itt az asztalodnál? – kérdezte.

- Persze! – mondta a lány. – És ha leülsz ide, akkor rögtön lesz még egy szabad hely, - mert akkor én elmegyek!- vágta rá a lány. Az eddig figyelő barátai hangos röhögése kísérte Ricsi felsülését. Ricsinek egyre jobban tetszett a lány.

Odament a barátai mellé a pulthoz. Vissza – visszanézett a lányra, de az tovább olvasott.

- Srácok, ez a nő, - ez tetszik! – Vagány, - és nem lehet csak úgy felszedni!

- Mi van, még nem kértétek ki a söröket?

- De, - csak lassú a kiszolgálás, - mert előbb a Zolinak csinál egy rántottát az egyszemélyes személyzet!

- Itt van már a kaja, csak ne piszkáljatok! – Az apámé a bolt, én csak besegítek. – Az öreg éppen áruért ment.

- Hát ezzel a rántottával alulmúltad magad! – Utoljára a seregben ettem ilyen liszttel sűrített rántottát!

- Tudom, hogy nem vagyok egy nagy szakács! – Én inkább szívesebben felszolgálok, vagy foglalkozok a vendégekkel! – Mondtam is apámnak, hogy egy igazi hozzáértő szakács kéne ide, - máris jobban menne a bolt! – Erre azt mondta, hogy egy hamburgert, vagy egy hot dogot én is össze tudok dobni!

- Pedig lehet egy kis odafigyeléssel csodát alkotni! – mondta Ricsi. – Megmutassam?

- Hát, …… - nem bánom! – Úgy sincs itt a fater. – Szia, Elek vagyok, te meg Ricsi, - ha jól tudom!- nyújtotta a kezét, és a kötényt Ricsinek. De akár Mekk Elek is lehetnék, - amennyire kontár séf vagyok!

- Na, fiúk, - ki mit enne? – Vagy rám bízzátok?- vette magára a kötényt Ricsi. Megnézte, hogy mi van a hűtőben, és beindult a fantáziája.

A fiúk ámulva nézték, hogy milyen gyorsan, és szakszerűen dolgozik. Nem egészen negyven perc múlva ott sorakozott egy nagy tál kelt tésztába csomagolt fűszeres kolbászkák, - szép pirosra sütve, frissen, – illatosan. Amíg a töltött tészták sültek, addig gyorsan csinált két nagy tálca hidegtálat. A tálon volt a tormás sonkatekercstől a töltött tojásig, - mindez franciasaláta ágyon, - rokfort habbal díszítve, salátalevélen! Egy igazi hidegtál költemény! Még különféle színes turmixokat is készített! A gyümölccsel díszített puding alapú krémek ráadásként sorakoztak a turmixok mellett.

- Hát, fiúk, - most csak hirtelen ennyi!- szerénykedett Ricsi. Elek teljesen elképedt. Megölelte Ricsit, és csak ennyit mondott:

- Mostantól a testvérem vagy! – Fiúk, - Ti meg fogyasszatok bátran, ma nem kell fizetni, - a ház vendégei vagytok!