A bisztró 3. rész
Látogatók száma: 66
A bisztrót elhagyva jóllakottan, vidáman sétáltak a kollégium felé. A két barát egymás szavába vágva ugratta Ricsit, - visszaemlegetve a lánynál való felsülését. Belépve a kollégiumba a portás utánuk szólt!
- Ricsi, gyere vissza, - leveled érkezett! – Az apád a feladó!
Ricsi rosszat sejtve ment a levélért, és ott rögtön felbontotta.
Drága fiam Richárd!
- Mi a szösz?! – engedte le Ricsi a levelet tartó kezét, - az apám csak akkor nevez Richárdnak, ha nagyon komoly dolgokról van szó!
– No, lássuk a medvét! - gondolta.
Mint tudod, idáig rendszeresen fizettük anyáddal a tanulmányaid költségeit, és a fenntartásodat! Eddig a szórakozásaidhoz is elég komoly zsebpénzt tudtunk adni, - de most egy nagyon rossz hírt kell közölnöm veled drága fiam! Tudod, hogy én mindig egyenes és őszinte ember voltam, - most sem köntörfalazok!
Az elmúlt években egyre kevesebb lett a bevételünk! Anyád tésztaüzeme sem termel már nyereséget, mert a tojás ára egy év alatt a háromszorosára nőtt! Már csak a föld szeretete tart itt minket, - mert a megtakarításainkat mind feléltük! A gyümölcsösünk termését elverte a jég, - a gabonatáblák is teljesen tönkrementek. Előbb a belvíz, aztán meg az aszály volt a gond! A nagyon jó, és nagyon drága gépparkunk csak rozsdásodik, - mert nincs, amit műveljünk vele. A bank meg csak küldi a csekkeket az elmaradt részletekre. Néha az új traktorral eljárok bérmunkát végezni, - de az emberek sem tudnak kifizetni, mert mindenki hasonlóan tönkre ment, - mint mi! Mi valahogy csak megleszünk, - de téged már sajnos nem tudunk támogatni!
Két lehetőséged van! Vagy abba hagyod az egyetemet, és hazajössz, hogy együtt küszködjünk a megélhetésért, - vagy ott Pesten a saját lábadra állsz, és keresel magadnak valami tisztességes munkát! Egyet azért ne feledj! Semmilyen munka nem szégyen! Maradj mindig dolgos és becsületes!
Szeretünk, fiam! Bárhogy döntesz is, - mi elfogadjuk!
Szeretettel ölellek, - és anyád is csókoltat: apád
Ricsi döbbenten olvasta a levelet. Nem is sejtette, hogy otthon ilyen nagy a baj. Hallott Ő is a hírekben a természeti csapásokról, de nem gondolta, hogy ez őket is érintheti.
- Mi van, gyerek, - elfogyott a dinnyeföld?- kérdezte Józsika vigyorogva.
- Most ne piszkálj Józsika, komoly gondom van! – Lehet, hogy abba kell hagynom az egyetemet! – Teljesen tönkrement a család, és nem tudják ezután fizetni a tandíjat, és a kollégium díját!
- Mi lenne, ha……… ha keresnél valami négy órás munkát, ahol talán kereshetnél annyit, hogy ne kelljen abbahagynod a sulit, és itt hagyni a koleszt! …– Tudod mit? – Menjünk vissza a bisztróba, és kérjük meg az Eleket, hogy segítsen megfűzni az apját, - hogy vegyen fel négy órásra melózni! ……– Legalább mi is jókat és olcsón tudunk majd enni!
A bisztróban Elek éppen lelkesen mesélte az apjának a délután történteket. Az öreg az állát dörzsölgetve figyelmesen hallgatta. Körbe nézett a bisztróban. Még soha nem volt ennyi vendége, - és még mindig jöttek. A betévedt diákok hívták fel a barátokat, és ismerősöket, hogy olcsó és finom ételt – italt kaphatnak a kis bisztróban a Budafoki úton!
- Látod, apa! – Mondtam én, hogy egy jó szakács kell ide, és beindul a bolt! – nézd csak, éppen itt jön Ricsi, - akinek ezt az egészet köszönheted!
Ricsi odalépett az öreg elé.
- Jó napot kívánok! – Kiss Richárd vagyok, - de szólítson csak kicsi Ricsinek!
- Jó napot! – Borsos Pál! – nyújtotta a kezét Elek apja. –Köszönöm, hogy a fiammal felnyitották a szemem, - hogy miként kellene csinálni ezt az üzletet. – Mindent megkóstoltam, amit alkotott! – Bevallom, - minden ízlett! – Kár, hogy maga nem ér rá, - mert szívesen alkalmaznám, - de egyelőre nem tudnék sokat fizetni!
- Éppen ez ügyben jöttem vissza! – Úgy alakult, hogy nekem kell előteremtenem a tandíjat, és a kollégium árát! – A tanulás mellett lehet, hogy tudnék napi négy órát dolgozni, és szombat, - vasárnap még talán többet is! – Ha meg tudnánk egyezni, akkor már holnap délután tudnék is kezdeni!
- Ahhoz mit szólna, ha a kollégium helyett nálam lakna, - a fiammal egy lakásban? – Megoldódna az elhelyezése, és az ellátása! – A tandíjra valót meg összehozzuk, - ha így magának is megfelel! – Mert, hogy beindul a bolt, - abban biztos vagyok! – nézett körül az asztaloknál ülők elégedett arcán az öreg.
Kép: http://welovebudapest.com/hu/ettermek-bisztrok/bohemia-bisztro
A cikket írta: emillio
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nagy voltál, mint mindig! Gratulálok!
Jók vagytok Yollával!
Pussz,
Tündér
Jóóóóóó! Hogy ebből még mi lesz?
Remélem jó kis egyetemi bulik is, nem csak a főzés?
pusz
Juli