A gomb

Látogatók száma: 89

A fehér gomb hetek óta magányosan tengette napjait a koszos parkettarésben. Már nem ragyogott olyan tündöklően, mint amikor begurult a keskeny hasadékba, por szállta felülete fakóvá, hangulata búskomorrá vált.

Már-már beletörődött a sorsába, de az egyedülléttel képtelen volt megbirkózni. Miközben szomorkásan ücsörgött a szúette üregben, az egykori boldog időszakra gondolt. Hetekkel azelőtt érezte utoljára Irén bársonyos bőrének és hosszú, bodros hajfürtjeinek simogatását. Felidézte hogyan dörgölődött hozzá Árpi borostás arca, és arcszeszének illatát is érezni vélte.

A gombbal, amióta lepattant a kispárnáról és begurult a sötét lyukba a kutya sem törődött, nem érezte hiányát senki. De sejtette, hogy így lesz. Irénnek és Árpinak egymásra sem volt ideje. Késő este vonultak be a hálószobába, néha bekapcsolták a rádiót, váltottak néhány szót, aztán rögvest álomra hajtották a fejüket. Reggel ébredés után egyből rohantak a fürdőszobába, és este tízig hálóhelyük közelébe se mentek.
A bejárónő réges-régen lecserélte azt a párnahuzatot, amiről a gomb Irén hirtelen mozdulatát követően leszakadt. A nőnek eszébe sem jutott, hogy az apró mütyürt megkeresse, sokkal fontosabb dolgok foglalkoztatták.

Amióta a gomb kényszerpihenőjét töltötte a fekete repedésben, amelyet csak jövő-menő porcicákkal osztott meg, teljesen más megvilágításba kerültek a körülötte zajló események, mindent másképp észlelt. Nem terelte el a figyelmét az Irén és Árpi testéből felé áradó illat, vagy az érintésük, a rádió is máshogy szólt. Egyre gyakrabban bombázták nyugtalan, feszült energiák, majdnem megfulladt tőlük. Furcsa, szokatlan vibrálás volt a levegőben. Valami nem stimmel a fiatalok között. Ki akart törni a szűk odúból, bármit megtett volna, hogy vigasztalja őket, de tudta, hogy tehetetlen. Ő, a láthatatlan kis semmiség még saját magán sem tudott segíteni.

Egyik délelőtt egy ismeretlen hang zökkentette ki szunyókálásából. Kicsit hasonlított Árpiéra, de bársonyosabb, és mélyebb csengésű volt. Ahogy riadtan tovább fülelt megnyugodott, mert Irén csilingelő kacagása is hallhatóvá vált. „Jól van, nem betörő – nyugtázta – De ki lehet az?”

Az idegen férfi és a nő fület sértő, idegesítő kuncogással csörtetett be a hálószobába, szinte izzott a levegő körülöttük. Szegény gomb még fel sem ocsúdott a meglepetéstől, máris egy parányi, ám tőle mégis nagyobb méretű „bigyó” csapódott szélsebes tempóban mellé, egyenesen a parkettaszegélyre. Ösztönösen arrébb akart csúszni, de már olyan szorosan beleragadt a padlórésbe, hogy egy milliméternyit sem tudott hátrálni. Óvatosan ágaskodni kezdett, hátha szemügyre tudja venni a jövevényt. Az idegen a rajta lévő két apró lyukon keresztül bosszúsan vizslatott körbe-körbe. Tekintetük összeakadt, a gomb hirtelen elvörösödött, elöntötte a forróság. Ilyet még sohasem érzett. Az ismeretlen mütyür is egy gomb volt! Kerek, sugárzó, szénfekete. A közepén lévő két parányi lyuk rendkívül szexisen fénylett.

Néhány másodpercig - ami a fehér gombnak örökkévalóságnak tűnt –, szótlanul, feszélyezetten üldögéltek a számukra kiszabott helyen, közben pironkodva hallgatták Irén és a fickó enyelgését. A fehér gomb kötelességének érezte, hogy megszólítsa a váratlan „vendéget”. Megköszörülte a torkát, majd kissé félénken üdvözölte:
- Szia!
A fekete gomb feldúltan odavakkantott egy hellót, majd hozzátette:
- Bassza meg, jól beütöttem a fejem! Hol a francban vagyok?
- Nagyon fáj? – érdeklődött a fehér anyáskodóan – Az ágy alatt vagyunk.
- Ez a kis cafka tudhat valamit, még sohasem gerjesztette be senki úgy Gábort, hogy lepattintson a nadrágjáról! – bosszankodott a fekete tovább, majd a fehérre nézett:
– Te, figyu! Hogyan tudunk kijutni innen? Marhára nem bírom ezt a sötétséget.
- Én már nagyon régen itt vagyok és beszorultam. Csak akkor van remény a kijutásra, ha valaki észrevesz minket – közölte száját biggyesztve a fehér.
- Hát ez marha jó! Ez a céda jól kitolt velem. Ki kell találnunk valamit, nem akarok itt megrohadni!
- Igen, ki kell találnunk valamit – ismételte sorstársát a másik, remélve, hogy ketten okosabbak lesznek.

Hosszú percekig némán töprengtek, de koncentrálásukat minduntalan félbeszakította a fölöttük hevesen hancúrozó párocska. Tizenegy perc múlva az ágy rugóinak kattogása elcsendesedett, de a parányi gombocskák még mindig nem ötlöttek ki semmit. Kérdőn egymásra néztek, amikor váratlanul egy fülsiketítő telefoncsörgés zavarta meg őket a gondolkodásban.
Gábor ideges kapkodására figyeltek fel:
- A francba! A főnököm hív, mennem kell. De hol van a gombom?
A fekete gomb ezt hallva ordított, nyújtózkodott, integetett volna, ha képes lett volna rá. De csak feküdt a parkettaszegélyen, gombszeméből láthatatlan könnycseppeket hullatva.

A titkos légyott végén a párocska lázas keresésbe kezdett. Bekukkantottak az ágy alá, majd elhúzták a faltól, és négykézlábra ereszkedve alaposan átvizsgálták a parketta összes zegét-zugát. Rövid időn belül meg is találták mind a két mütyürt.
- Várj, gyorsan felvarrom! – szólt a nő, és sietve kihúzta a fésülködőasztal fiókját.

Mielőtt kivette a tűt és a cérnát, a fehér gombot egy laza mozdulattal belehajította egy dobozba, amiben sok-sok különböző méretű, szebbnél szebb gomb lapult.
A kispárnagomb a hirtelen mozdulat miatt kissé elszédült. Miután felocsúdott alaposan körülnézett, szemügyre vette a társait, akik fürkészően mustrálgatták. A fehér gomb kisvártatva keservesen felsóhajtott. A társai közül egyiknek a közepén sem fénylett vakítóan, szexisen két parányi lyuk…

Kép: Internet