A halott Bóbács nem beszél, …….csak iszik 6.rész

Látogatók száma: 54

Duhony Bódog lassan ballagott a kikötő felé. A szeme sarkából még látta követőit, ahogy a robogó után rohannak, - de már nem törődött vele. Megtépett gallérú kabátját levetette, és egy szemetes edény tetejére dobta. Jó lesz még valakinek, aki nagyon fázik, - gondolta! Egy véreres szemű, erősen illuminált személy rögtön birtokába is vette a kabátot.

Majd veszek a hajón üdvözlőlapot, és onnan elküldöm őket! Úgy tudom, hogy van a hajón postaszolgálat is! – gondolta. Odaért a hajóra vezető keskeny pallóhoz. Megállt, és körülnézett. Mivel nem talált semmi szokatlant, megvonta a vállát, és elindult felfelé az óceánjáró fedélzetére.

Eközben nem messze a kikötőtől egy kisebb kíváncsi embercsoport vett körbe egy erősen vérző fejű mozdulatlan alakot. Újságírók kérdezgették a bámészkodókat, - hátha látott valaki, valamit! Csattogtak a fényképezőgépek, - villantak a vakuk.

Örök rejtély, - hogy a világ bármely pontján a sajtó képviselői, vagy valamelyik tv csatorna híradósai miként érnek előbb egy baleset, vagy bűnügy helyszínére, - mint a hatóság!

Szirénázva megérkeztek a rendőrök is, és rögtön akcióba lendültek.

- Nincs itt kérem, - semmi látnivaló! - Kérem – távozzanak! – mondta az egyik közeg. – Valakinek ismerőse talán az itt fekvő személy? ........ - Vagy valaki tud róla valamit? ....... - Esetleg látta valaki, hogy mi történt itt?

- Biztos úr, én látásból ismerem! - Együtt utazunk egy luxushajón Barcelonától! – Megismerem azt a finom anyagú kabátját! - Ez egy orosz milliárdos! - Valami Romanovnak hívják! - mondta egy idősebb spanyol hölgy, és közben pózolt a fotósoknak!

- Köszönjük az információt, - majd utána nézünk! - mondta a rendőr, és elkezdték a helyszínelést. Két nagydarab ember lassan kivált a tömegből és elhagyta a kíváncsiak táborát. Az egyre gyérülő tömeg elkezdett szétszéledni.

A hajó kapitánya többször is bejelentette hangszórón a hajó utasainak, hogy a tervezett esti 19 órai indulást műszaki okok miatt bizonytalan ideig elhalasztják!

– Addig is kedves utasaink, - mindenki a hajótársaság tulajdonosainak a vendége egy italra, - amit a fedélzetközben fognak a pincérek felszolgálni! – További jó szórakozást kíván a hajó kapitánya!

A frissen érkezett Samu a taton felfedezte a magányosan üldögélő Duhony Bódog urat, amint az elmerengve figyelte a sirályok szárnyalását. Gyorsan a hajó kapitányát kereste, és egyenesen hozzá sietett.

- Üdvözlöm, kapitány úr! – Önnek, mint a hajó parancsnokának tudnia kell, hogy egy magyar utasuk életét komoly veszély fenyegeti! – Engem rendeltek ki hivatalból mellé testőrnek! – De az illető nem tudhat róla, - nehogy megijedjen! – Tessék, az igazolványom! - Az lenne a kérésem, hogy mutasson be neki, - mint egy másik egyedül utazó magyart! –A többit én már úgy intézem, hogy mindig mellette lehessek! – Erről természetesen senki sem tudhat!

- Duhony úr, zavarhatom egy pillanatra? –kérdezte a hajó kapitánya mellé lépve az üldögélő Bódog bácsinak.

- Már feltűnt, hogy Ön mennyire magányos! – Van itt a hajón egy másik magyar, - aki szintén egyedül utazik. – Mit szólna hozzá, ha bemutatnám Önnek? – Hátha kellemesebben telik az idő!

Az öreg örömmel fogadta az ajánlatot, mire a kapitány odaintette a nem messze álló Samut!

- Uraim, ismerkedjenek össze! - javasolta, és a jobb kezének középső és mutatóujjával megpöccintette a sapkája szélét köszönésképpen, - majd távozott.

- Üdvözlöm, uram! – Ha megengedi, bemutatkozom! – Hegyi Sámuel vagyok, de ha kérhetem, - hívjon csak Samunak. – A barátaim így hívnak!

- Duhony Bódog! De hívjon csak Bóbácsnak, mert engem meg így hív a barátom! Összenevettek.

- Jöjjön, - ha már meghívott a kapitány mindenkit egy italra, - menjünk, használjuk ki!

A fedélzetközben találtak egy üres asztalt. Ahogy helyet foglaltak, - ott termett egy hajópincér. – Mit hozhatok, - uraim?

- Valami kis koktélt, de hígítsa bőven vodkával, és hozzon egyelőre kettőt – kettőt, - hogy ne kelljen annyit mászkálnia!

- Igenis! - Tehát négy Bloody Mary lesz, mindegyik dupla adag vodkával, és tört jégre szűrve! A pincér térült – fordult, és máris ott állt az asztalon a négy egyforma koktélos pohár, mindegyik kis zellerszárral díszítve.

- Nos, - ne csak beszélgessünk, - igyunk is! – Bódog bátyám, - egész hátralévő életünkben egészségesen éljünk még vagy száz évet! – Proszit! Csilingeltek az összekoccintott poharak, - melyet rögtön felhajtottak. A következő koktélt már egy kicsit lassabban kezdték el szopogatni. A dupla vodkák megtették a hatásukat. Az öreg Bódog elérzékenyült. Átölelte Sámuel vállát, és felajánlotta a tegeződést!

- Figyelj csak Te Samu, ……- tegeződjünk! ……– Hiszen olyan, - mintha a fiam volnál! ……..– Az én igazi fiam nem is kíváncsi rám! ……-És mivel a barátom vagy, Te is hívj csak Bóbácsnak, ……- mint a másik barátom!

- Jól van, kérlek Bóbács, ezt megörökítjük! – intette oda a pincért.

– Lesz szíves kettőnkről egy képet csinálni? –nyújtotta oda a mobiltelefonját, amit a pincér a borravaló reményében készséggel megtett.

- Tudod Samu, ……- én nem vagyok szegény! – Örököltem a feleségem után egy csomó ékszert! …….- Amit az én drága, ....hukk ….. ügyvédem el árvez ……. elárver …..- el…..árvereztetett! – Még az aukcióra sem ….. kellett bemennem, hogy ….. hukk ….. titokban maradjon a nevem! – Csak azt nem értem, hogy a leltár szerint hiányzik egy diadém, - pedig nem is volt ott!

- Figyelj Bóbács, - hátha nincs meg, - akkor ajándékozd el a magyar államnak! – Nesze semmi, - fogd meg jól! – vigyorgott Samu. – Ez egy jó buli, - még talán díszpolgárnak is megválasztanak!

- Tényleg jó buli! - Hozz egy papírt, és ……. hukk …… - megírjuk azt az ajándékozó levelet! – Most már elég volt a …….. hukk ….…. paradicsomból! – Igyunk valami rendeset! – Garson! – harsogott. - Hozzon valami tisztességes italt! ….. – Legyen, mondjuk, - kamikaze …… - de Gorbacsov vodkából! – Hej,….. hukk …… - éljenek az oroszok!

– Tudod, drága Samu barátom, ….. csak azt sajnálom, …… hogy az a derék orosz Viborov adott egy szép ….....hukk …..jelvényt nekem az Ermitázsról, - amit letéptek rólam! – Most pedig, - énekeljünk, .….. - valami szívhez szólót! ….. hukk ……

Nagykovácsi főhadnagy repülőgépe pontosan érkezett Genovába. A helyettesének hála, - ott már várta a genovai kapitányság magyarul is beszélő tiszthelyettese. A magyar nyelvet biztos az anyatejjel szívta magába, - mert az anyja magyar származású volt.

- Na–na–nagykovácsi fő–főhadnagy? – É–én le–le–leszek a to-to tolmácsa! – Ki–kicsit i-izgulok! – Má-már mondták, ho-hogy a ha-halottra ki-ki-kiváncsi! – Me-me-menjünk a hu-hu-hulla házba! – Ne-ne-nem szé-szép lá-lá-látvány!

A főhadnagy nem mert megszólalni, nehogy megbántsa a derék őrmestert, - csak bólintott. Alig tudta visszatartani a nevetését. – Jó-jó lesz, ha igyek-sietünk! –gondolta magában vigyorogva!

A hullaházban a boncmester elvezette őket a megfelelő fakkhoz. Az ajtót kinyitva előhúzott egy krómozott tepsit, amelyen egy betört fejű alak feküdt, a nagy lábujján egy cédulával. elég volt egy pillantást vetni a halottra, hogy tudja, - ez nem a Duhony Bódog. Miután átnézte a tárgyakat, megakadt a szeme egy aranyozott jelvényen, ami az Ermitázs épületét ábrázolta! A halott tárgyait magához véve aláírta az átvételt igazoló iratokat, majd elköszönve a boncmestertől távoztak!