A kékköves gyűrű 2. rész
Látogatók száma: 61
- Kisfiam, nem minden a pénz! – remeg édesanyja hangja, amikor Ádám felhívja, hogy lemondja az ebédet. – Nem értelek gyerekem, hogyan hagyhatod magad ennyire kizsákmányolni? Jóformán nincs is magánéleted! És ha így folytatod, nem is lesz!
Belátja, hogy ebben azért van némi igazság, de nem áll szándékában újra megnyitni a vitát, melyet megszakításokkal ugyan, de évek óta folytat a szüleivel. Balázzsal az a gondjuk, hogy nem fejezete be az egyetem mester szakát, inkább megnősült és harmincévesen három gyerek édesapjaként kemény munkával próbálja megteremteni családja biztos anyagi hátterét, semmiféle segítséget nem fogad el a szüleitől, mert úgy érzi, másodrendű gyereknek számít. Vele pedig éppen az a gondjuk, hogy életét a munkának és a tanulásnak szenteli, igaz, hogy önállóan megteremtette magának az élethez szükséges feltételeket, lakást, kocsit vett, de a magánélete egyenlő a nullával. Karola számukra nem számít igazi nőnek, édesapja csak úgy emlegeti, az az önfejű szingli, aki az öt centis műkörmeivel képtelen a simogatásra, csak karmolni tud, de azt nagyon.
Mindegy, most semmi kedve sincs Karolával való kapcsolatán rágódni, inkább megebédel a sarki hentesnél, ahol még lehet kapni friss sülteket, grillcsirkét, oldalast, tarját, rántott húst, kolbászt és hurkát, kovászos uborkával és jóféle puha, hófehér kenyérrel, melyet állítólag direkt nekik sütnek a pékségben. Tisztaság és rend van az üzletben, mindig friss az árujuk, csak két baj van velük, egyrészt eldobható műanyag evőeszközöket adnak az ételekhez, melyekkel nem olyan könnyű boldogulni, másrészt csúcsidőben talpalatnyi hely sincs, mert a benti két és az üzlet előtti három kerek asztalkánál egymás mellett szoronganak a helyben fogyasztó vendégek. Fél grillcsirkét vesz, majd otthon megeszi. Éppen fizet, amikor megcsörren a telefonja, Karola keresi.
- Szervusz, Ádikám! Ne haragudj, este nem tudunk moziba menni, tudod, mondtam, hogy megpályáztam egy állást és este találkozni akar velem a cég képviselője. Reggel hívlak! Puszi!
Lám, az élet mindent magától elsimít, nem neki kell magyarázkodnia és ez most kapóra jött. Fellélegzik, sokkal jobb lesz Marcsival tölteni az időt. Tényleg, még valami ajándékfélét is vehetne a lánynak, ha már megteszi neki azt a szívességet, hogy elkíséri erre a hivatalos vacsorára. Ez a gondolat azonnal kiröppen a fejéből, amint a vonalas telefonján felhívja Kabos Karcsi.
- Szemét alak Bartos Béla, képzeld, nem jön a Gellértbe, kimentette magát, bezzeg minket odadob ennek a flegma angol buldognak!
Amennyiben kizárólag a nők privilégiuma lenne a kíváncsiság, a fecsegés és a pletykázás, az esetben Kabos Karcsi bizonyára nőként látta volna meg a napvilágot, így azonban szegény Ádám egy órán át hallgathatta a szakállas, magas, vékony, dörmögő hangú kollégáját. Könnyen megoldja a problémát, kihangosítja a sétáló telefont, és közben megebédel, majd válogat az öltönyei között, mit vigyen fel, kivikszolja a cipőjét, utána kávét főz. Karcsi egyre csak mondja a magáét, hol figyel rá, hol meg elkalandozik a figyelme. Arra kapja fel a fejét, hogy kollégája meglepő információt közöl vele:
- Borzasztó nagy játékos a jó öreg Wilson! Képzeld, véletlenül hallottam a londoni központtal folytatott telefonbeszélgetését és kiderült, hogy álláshirdetést is tettek fel a netre és a központban kiválasztottak további két pályázót, akiket szintén meghívott a mai vacsorára. Mi itt kulizunk a cégnek, hogy a belünk is kilóg és a végén idegen kapja meg azt a jó zsíros állást! Micsoda impertinencia! Azt sem értem, miért kell magunkkal vinni a párunkat, neked könnyű, mert egy van belőle, de én kit vigyek magammal? Egy dögöset és butát, vagy a rém okosat, de kissé csúnyácskát? Oké, a kettő közötti átmenetből is van a talonban, ám per pillanat tanácstalan vagyok! Nem kérdezem, mi a véleményed, szokásod szerint úgysem adnál tanácsot. Értem én az álláspontodat, és el is fogadom, hiszen jelen esetben egymás konkurensei vagyunk…
Ez lesz a világ legnagyobb show biznisze, ha az egyik külső pályázó Karola! Mi a fenéért nem merte neki elmondani a lány, hogy megpályázta ezt az állást? Azt hitte Karola drága, hogy nem tudja meg? Olyan okosnak tartja magát szegény szingli leányzó, hogy eszébe sem jut az a megoldás, hogy a nyílt pályázat csak azért van, hogy a cég kontrollként használja külsőket a saját nevelésű szakemberinek megítélése során? Oké, ezt most találta ki, de akár igaz is lehet, ahogyan elnézte mister Wilson ténykedését. Szóval, reális esélye annak, hogy találkoznak Karolával a Gellértben, és mindketten más partnerrel jelennek meg. Hogyan képzeli Karola? Ezt nem teheti vele! Igaza van édesapjának, Karola csak karmolni tud! Persze, neki sem jutott eszébe, hogy Karolát vigye el a vacsorára, ösztönösen Marcsi mellett döntött, de e mögött ősi ösztön munkált, a védekezésé, melyre a lány letámadó stílusa és abbéli félelme késztette, hogy volt szerelme viselkedése mister Wilsonban ellenérzést vált ki.
Eljött a józanodás ideje, szerencsére nem kérte meg a kezét, és már nem is fogja elkötelezni magát Karola mellett.
Erre a szituációra vajon hogyan reagálna Marcsi? Szívesen megkérdezné tőle, csakhogy botor módon nem kérte el a telefonszámát. Nézzük más oldalról a témát, biztatja magát! Egy, nem akar kimenni Londonba, kettő, Karola nem tudja, hogy ő tudja, hogy ott lesz, három, Marcsival utólag majd jót nevetnek a történteken.
Apropó, vacsora után hazahozza Marcsit, akkor pedig még mielőtt elindul, tiszta ágyneműt is kell húzni, nehogy megérezze Karola illatát, a fürdőszobából is kidobja a női kencéket és tusfürdőket. Ja, és a fogkeféjét is!
A csudába, Karcsi egyre csak mondja soha véget nem érő monológját. .
- Karcsikám, bocsáss meg, de el kell mennem, majd este találkozunk! Szia, öregfiú! Aztán okosan válassz a lányok közül!
Legalább egy üveg pezsgőt és némi nassolnivalót is kell vennie. Sebaj, majd egy órával korábban elindul, és mielőtt felveszi Marcsit, előtte még bevásárol. Nincs sok ideje, elbeszélgette Karcsival az időt, és Pestig még el kell érniük, szóval, nincs idő a késlekedésre!
Könnyen odatalál Marcsiékhoz, leparkol a családi ház előtt és máris megjelenik a lány. Olyan csinos, hogy Ádámnak eláll a szava! Piros körömcipőben, ugyanolyan színű ridiküllel, és sötétkék kosztümben mosolyog Marcsi, és kecses léptekkel egyenesen a fiúhoz tart.
- Szia! Pontos vagy!
- Szia!
Ennél többet nem tud kinyögni, csak ad neki egy puszit és kinyitja a kocsi ajtaját, hogy beszálljon az anyósülésre. Ez nem ugyanaz a lány, akivel együtt futkározik! Hiszen Marcsi egy bomba jó nő! Micsoda lába van! Feszes a segge, telt a melle, karcsú a dereka, és ezeket Marcsi eddig képes volt a bő tréningruhában rejtegetni!
Ádám biztos abban, hogy számára ez a nap még számos meglepetést okoz, melyeket Marcsi és mister Wilson generál, legyenek azok bármilyen előjelűek, nem húzza fel magát miattuk, ahogyan Karola miatt sem idegeskedik, egyszerűen pontot tesz kapcsolatuk végére. Azt azonban nem szeretné, ha Marcsi érezné rajta az elfojtott feszültséget, ezért unokaöccsei és az unokahúga viselt dolgaiból vicces eseményeket idéz a lánynak, aki ezeken jókat nevetgél.
Fél nyolckor belépnek a szálloda halljába, ahol ott találják mister Wilsont, aki amint meglátja őket, felpattan ültéből és eléjük megy, kedvesen üdvözli őket és Ádám legnagyobb meglepetésére, kezet csókol Marcsinak, majd egy pohár italra meghívja őket a bárba. Azonnal észreveszi, hogy Marcsi nem beszél angolul, ezért megérdeklődi Ádámtól, hogy milyen nyelven tudna kommunikálni a hölggyel és örömmel nyugtázza, hogy az este folyamán vele franciául beszélgethet. Megérti, hogy Ádám gyümölcskoktélt kér, elvégre vezet, de a mutatós, fiatal barátnője igazán fogyaszthatna gyenge alkohol tartalmú italt.
- Bocsásson meg, Wilson úr, de én Ádámmal tartok. Ahhoz, hogy jól érezzem magam, nem kell alkoholt innom.
Az angol úr arcán egy pillanatra megdermed a mosoly, majd elneveti magát:
- Azt hiszem, ez úgy is illik! Megkérdezhetem, kisasszony, mi az ön foglalkozása?
- Óvónő vagyok.
- Az nagyon szép foglalkozás.
- Nem az, Wilson úr. Ez egy hivatás!
Ádám sejti, hogy a lány munkájáról beszélgetnek, és tetszik neki, hogy a férfi szemében elismerést lát. Gyanúsan csillog az öreg szeme, a végén elkezd udvarolni Marcsinak, amit azért kicsit zokon venne, mégsem szól közbe, hagyja, csordogáljon csak medrében a beszélgetés, úgyis ráterelődik, pusztán idő kérdése.
- Igaza van, kisasszony! Az lenne az ideális, ha mindenki hivatásának tekintené a munkáját. Úgy látom, kedves barátja is így van ezzel!
- Valóban, ebben nagyon hasonlítunk egymásra!
- Szerencsére, csak ebben! – rebben az angol szeme. – Egészségükre! – emeli poharát, majd angolul folytatja, Ádámhoz címezve a szavait: - Azt hiszem, már elkészült az asztalunk. Mit is mondott, barátom, Marie beszél spanyolul is? Akkor jól értettem. Ha megengedi, akkor őt ültetném magam mellé, mert tudomásom szerint, csak mi ketten értjük azt a nyelvet. Így magának nem kell fordítania, azt megteszem magam.
Az étterem leghátsó sarkában kilenc terítékes kerek asztalhoz invitálják őket, ahol már ott ülnek négyen, Kabos Karcsi manöken kinézetű barátnőjével, és Karola az éppen csak válla fölé érő magasságú, enyhén duci fiatalemberrel, aki a kollégája és szintén írásbeli pályázattal jelentkezett a meghirdetett állásra.
Ádám igyekszik rezzenéstelen arccal végig játszani a bemutatkozási ceremóniát, és nem bírja elrejteni mosolyát a pillanatokig zavarban lévő Karola miatt.
Mister Wilson kiváló házigazdának bizonyul, rögtön italokat rendel a vendégeinek és megtudakolja, kivel milyen nyelven beszélhet. Jól emlékezett rá, hogy spanyolul csak ketten beszélnek:
- Hölgyeim és uraim! Emelem poharam a megismerkedésünkre! Egészségükre! Ha megengedik, maradunk az angolul folyó társalgásnál, és a mellettem ülő kedves kisasszonynak magam fordítom a beszélgetésünket spanyolra! Rendben? Egészségükre!
Koccintanak, és mindannyian elgondolkodva kortyolgatják az italokat, kivéve mister Wilsont, aki éppen csak belekóstol a whiskybe, majd halkan Marcsinak magyarázza:
- A Cégünktől meghívott két kolléga a barátnőjével érkezett, ám a hirdetésünkre jelentkezők közül meghívott két pályázó, akik történetesen azonos cégnél dolgoznak, egyedül érkeztek, pedig az asszisztensem őket is arra kérte, hogy hozzák el a párjaikat. Ezért maradt üresen két teríték. A helyükben nem jöttem volna egyedül, ha mást nem, megkértem volna egy barátot vagy barátnőt, hogy tartson velem. Mi erről a véleménye?
- Objektív akadályba is ütközhetett a meghívás teljesítése.
- Úgy gondolja, kisasszony? Nekem ez eszembe sem jutott. Ez volt az első feladat, amit teljesíteniük kellett. De ez maradjon kettőnk között.
Három pincér sürgölődik köröttük, felveszik az ételrendelést. Mister Wilson rezzenéstelen arccal tanulmányozza az étlapot, mintha először látná azt, és Marcsi meggyőződése, hogy ezzel leplezi kíváncsiságát, melyik vendége mit is rendel. Jót mosolyog ezen, és Ádámmal megkonzultálja, mit vacsorázzanak. Végül mister Wilson Marcsi segítségét kéri, milyen magyar ételspecialitást válasszon.
- Mister Wilson, itt már minden magyar étel a külföldi vendégek ízléséhez igazított. Ha legközelebb Magyarországon jár, kérje meg Ádámot, hogy vigye el a mi településünk kiskocsmájába, ahol igazi magyar ételeket fogyaszthat.
- Úgy lesz, kisasszony.
Vacsora közben mister Wilson mindenkit a hivatalos vacsorához nem illő, meglehetősen szokatlan témákhoz kapcsolódó kérdésekkel bombáz, s mindezt úgy teszi, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga. Karolát az üzletasszonyok számára betartandó dresszkódról faggatja, kollégáját a budapesti gyógyfürdőkről kérdezgeti, Kabos Karcsit megkéri, hogy mondjon el egy angol mondókát, míg a barátnőjétől a szabadidős tevékenységét tudakolja, Ádámtól pedig azt kérdezi, hogy mi az előbbre való, a doktorátus vagy a nősülés.
Felnevet Ádám:
- A doktori disszertációmat már megírtam, a búzavirágkék zafírköves családi eljegyzési gyűrű ott lapul a komódom mélyén, nem rajtam múlik, melyik előzi meg a másikat!
Beszéd közben megfogja Marcsi kezét, mely nem kerüli el mister Wilson figyelmét, aki mosolyogva Marcsi felé fordul:
- Kisasszony, barátunk gyakorlatilag megkérte a maga kezét!
Karola elnézést kér, felpattan és elrohan a mosdóba.
A desszertnél mister Wilson fordított sorrendben kérdezgeti asztaltársait. Kivételesen Marcsi kapja az első kérdést, terveiben szerepel-e egy tartós külföldi tartózkodás.
- Nem, uram, egyáltalán nem tervezem, hogy külföldön éljek. Ott nem értenék a gyerekek, mit jelentenek a gyerekverseink, mint például „csiga-biga gyereki, ég a házad ideki!”
Ádám elkomorodik, mit kérdezhetett az öreg Marcsitól, hogy gyerekmondókát idéz a lány, utána elneveti magát, biztosan jó oka volt rá, hogy ezzel válaszoljon mister Wilsonnak. Az ő kérdése már komolyabb:
- Ön szerint mi a PR lényege?
- Tégy jót és beszélj róla! – vágja rá a választ és látszik rajta, hogy nem kívánja tovább ragozni válaszát.
Kabos Karcsinak fel kell sorolnia a konkurens cég nagyságrendi eladási adatait, áru főcsoportonként, Karola kollégájának a magyarországi speciális beszerzési lehetőségeket kell taglalnia, míg végül a sápadt arcú Karolának a költségcsökkentés lehetséges irányait kell összefoglalnia.
Mister Wilson figyel, szinte szeme sem rebben, és Ádám hiába próbálja arca bármely kis rezdülését elkapni, nem jár sikerrel.
- Köszönöm, hölgyeim és uraim! Örülök, hogy vendégül láthattam önöket! Huszonnégy órán belül értesítem önöket arról, hogy cégünk kinek ad állásajánlatot, ötéves határozott munkaviszony létesítése mellett.
Végül az öreg odainti a pincért és magyarul rendel egy üveg pezsgőt.
- Igen, kicsit beszélni magyar. Anyuka magyar. Én érteni minden, csak beszélni nem tudni.
Marcsi kivételével mindenki meglepődik.
- Arany Marie, én érteni csiga-biga!
folyt.köv.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend