A kenyér illata

Látogatók száma: 49

Mondatos játék: A kenyér illata. Köszönöm a meghívást Anyunak, és ha már én adhattam meg az új mondatot, fogadjátok szeretettel ezt a kis írást!

A kenyér illata!

Egy domb oldalán épült a kis parasztház. Nem is domb volt az, inkább csak bucka, a sík területről mégis messzire látszott, fehérre meszelt falával, a szürke, mohaszigetekkel tarkított nádtetővel. Nyár lévén az udvart ölelő nyárfák haragoszöldbe pompáztak.
Egy nagy diófa vont árnyékot az udvaron szorgoskodókra.
Nagy fateknőbe lisztet szitált egy fekete ruhás idős asszony, a háta kicsit meggörbült, nem is a szitálástól, inkább a kórtól. Két, nyolc-kilenc éves forma kislány szorgosan merte a vödörből a langyos vizet a teknő egyik oldalába.
- Ölég lösz mán, angyalkáim!- szolt rájuk. Egy marék sót szórt a lisztre, kicsit bele is simogatta. Oda, ahol a víz és a liszt találkozott a beáztatott morzsoltkát tette, majd gyakorlott mozdulatokkal elkezdte összegyúrni. Egy maréknyi lisztet húzott a vízhez, bele forgatta, majd újra egy marék liszt, meg újra és újra, amíg az egész egy nagy ragacsos massza lett. Akkor szitált még rá lisztet és dagasztani kezdte.
- Jánykáim, gyertők csak, - intette oda a lányokat, - Mög köll ezt néktök is tanúni- és mutatta hogyan dagasszák a tésztát. Kicsit elmosolyodott, ahogy látta a kisebbet, aki utálkozva próbálja a kezére ragadt tésztát lerázni, bezzeg a másik nagyon ügyes.
Ő maga, csak felnőtt fejjel tanulta meg a kenyérsütés fortélyait.
A faluba laktak, a módosabb családokhoz tartoztak, akik a pékhez jártak kenyérért, néha zsemléért. Az apja asztalos volt, az öt lányból négyet szépen kiházasított, csak vele nem bírt.
Pedig ő volt a legszebb az összes közül, mégis csak egy parasztot választott, abból is a szegényebb fajtát.
Nem bírt ellenállni a kackiás bajusznak, azoknak a fekete szemeknek! Ha azt valamelyik lányra rávetette, az elveszett. Nem törődött ő azokkal a lányokkal, csak a Térát nézte. Olyan szépen ringott rajta a sok szoknya, mint a harang, ami ájtatosságra hívja a híveket, és ő ment!
Ment akkor is, ha elzavarták, ment akkor is, ha a lány bátya, veréssel fenyegette.
Téra éjjel kiszökött hozzá, az istálló melletti árnyékszék mögé bújtak, ha valaki ki jön, azt mondhassa ott volt. Sokat beszélgettek. Azok a fekete szemek a sötétben is úgy ragyogtak, a lány egész elveszett bennük. Sanyi nem szépítette a helyzetét. Elmondta, nem tudja azt az életet biztosítani, amit otthon megszokott. Ő vagy hallotta, vagy nem, nem törődött akkor semmivel, csak érezze a két erős kar ölelését. A szülők neki is választottak vőlegényt, de nem fogadta el, mint a nővérei. Azt mondta, ha nem engedik, akkor elszökik, különben is nem kehet más felesége, mert már a Sanyi asszonya. A fiút hajtotta ugyan a vére, mégis türtőztette magát, nem vette el azt, amit szívesen adott volna.
Életében először megütötte az apja.
Egyszerű kis esküvőt tartottak.
Megkapta ő is stafírungnak a bútort, mint a többi lány, de éreztették vele, hogy engedetlen volt.
Sok mindent, mint a kenyérsütést is az anyósától tanult meg. Hálás is volt minden jó szóért, amit a sajátjaitól már nem kapott meg.
Mégsem bánta meg a döntését.
De mégis, egyszer!
Két fiút meg egy kislányt szült. Hiába akarta a szüleihez vinni őket, nem engedték, a testvérei közül nem vállalta a keresztszülőséget egyik sem. Ő meg büszkébb volt annál, hogy könyörögjön.
A kislány lett beteg, három éves volt! Semmi praktika nem segített, a láza csak nem csökkent. Nehezen zihálva szedte a levegőt. Orvosra nem volt pénzük.
Akkor ő félre tette a sérelmeit és elment kérni az apjától, aki megtagadta a segítséget.
Nem szólt akkor semmit, csak kifordult az ajtón, rohant haza, ha meg kell halnia a Téruskának, legalább az anyja karjaiba haljon meg!
Egyszer úgy tűnt csillapul a láz, másnap újult erővel támadott.
Egész éjjel ült az ágyszélén ringatta a kislányt, pedig tudta, órák óta halott már!
Mintha a szívét, a lelkének egy darabját szakították volna ki. Erősnek kellett lennie, a fiúknak szükségük van rá.
Pár nap múlva kocsizörgésre ment ki. Vasárnap volt, Sanyi a déli pihenőjét tartotta.
- Kit keres?- Szolt rá a férfira, aki éppen leszállni készült a bakról.
- Né té né! Én vagyok az, az apád!
- Néköm nincsen apám! Möghatt e’temettem a kislyányomma!
-Azé gyüttem, hogy segícsek néktök.
- Nem köll a segíccsége! Mönnyön csak vissza ahunnan gyütt!- Sanyi lépett ki a házból, átölelte a felesége vállát.
- Hallotta mit mondott a feleségöm! Nincsen itten keresni valója! Ha a lelkiösmeretét keresi, aztat másutt tögye!
A fiúk már nagyok voltak, majdnem felnőttek, amikor, úgy maradt!
Szégyellte is az állapotát, mit szólnak az emberek. Annál nagyobb volt az öröme, hogy kislánya lett, akit az anyósa után Marinak hívott.
Sok nehéz év volt mögöttük!
Egyik fiú sem akarta a földet túrni, a kisebb elment gőzmozdonyra fűtőnek, később, mozdonyvezető lett. A nagyobb Budapesten lett gyári munkás. Eleinte havonta haza jártak, aztán ritkultak ezek a látogatások. A menyeit alig ismeri, ahogy az unokáit is, pedig a legnagyobb éppen katonaidejét tölti.
Mari, gépíró lett, a Tanácsházán. Egy ideig itthon lakott, aztán férjhez ment, és a faluba költözött. Ő szinte minden héten itthon volt. A férje megszerette a földet, pedig városi gyerek volt.
A legnagyobb boldogsága mégis ez a két kislány, akik szinte itt nőttek fel a tanyán.
Mióta iskolások, csak hétvégén jönnek, de nyáron, mint most is egész heteket töltenek itt.
Jó ideje gyúrták dagasztották a tésztát, mikor meg törölte a homlokát, felegyenesedett.
- Jó lösz mán, mer’ csöpög az eresz!- A kislányok kérdőn néztek rá, hisz felhő sincs az égen, hogy csöpöghetne az eresz.
- Dédanyátok, akitül tanúttam a könyér dagasztást, azt monta, addig köll gyömöszkölni amíg nem csöpög az eresz. – Gyöngyöző homlokára mutatott.
A kisebb lány Annuska, hátra ment a papához, aki a karámot javította. Jobban szerette a bárányokat nézni, mint azt a ragacsot gyurkálni.
Marika, a nagyobb viszont érdeklődve figyelte a mamáját, hogyan gyújtja be a kemencét, ami jól bemelegszik, amíg a tészta meg kel.
Négy nagy szakajtóba mérték, maradt azért annyi, hogy kis bucikat formáljanak. Ezek voltak a gyerekek csemegéi.
A kislány boldogan tartotta a sütő lapátot, amíg az asszony ráborította, a tésztát, késsel bele vágott, amitől sülés közben, szétnyílt, mint a rózsa.
Négy nagy veknit sütöttek, meg a két kis bucit, amit Annuska is boldogan szorongatott pedig forró volt, alig bírta fogni.
A kis házat belengte a frissen sült kenyér illata.