A kiskondás
Látogatók száma: 51
Volt egyszer egy nagyon szegény király, aki igazán nagyon szegény volt, mindössze egy országot mondhatott a magáénak, de abban is egy Demokrácia nevű, hétfejű sárkány uralkodott. Magánvagyona se volt szegénynek, mindössze egy sírhely, ahol az apját eltemették, egy rózsabokor és egy fülemüle.
Ez bizony nem sok, gondolta a szegény király, és törte a fejét, hogy mit csináljon. Egyszer csak a homlokára csapott: Tudom már! Feleségül veszem a császár lányát. Nem kell többé adót fizetnem, és még hozományt is adnak a lánnyal. Annyi lesz a rózsabokrom és fülemülém, hogy meg se tudom számolni őket.
Először is ajándékot kell küldeni a császárlánynak. A király leszakította az egyetlen szál piros rózsát, becsomagolta a fülemülével együtt egy ezüst szelencébe, és az egészet rábízta egy postagalambra. A császárlány levest főzetett a galambból, aztán kinyitotta a szelencét. WTF, mondta meglepetten, ez meg mi ez?
Az udvarhölgyeknek nagyon tetszett a rózsa, de különösen a müle füle, és rögtön azt tanácsolták a császárlánynak, hogy ehhez a királyhoz menjen feleségül. A császárlány azonban habozott: Még csak ötven éves vagyok, és előttem az élet! Nem szeretném lekötni magam ilyen fiatalon. – Mérgesre igazította azt a nagyon keveset, ami az egykor bájos arcából megmaradt, és felkiáltott: Fúj, egyik se mesterséges! Nincs is USB csatlakozójuk! Minek nekem ez a két vacak?
Kidobta a rózsát, utána küldte a mülét fülestül, és megüzente a királynak, hogy nem fogadja.
A szegény király haza se mert menni, annyira félt a Demokráciától. Bekente a képét feketére, és jelentkezett a császárnál, aki éppen sertésgondozó menedzsert keresett. Sosem tudjuk meg, miért kellett ehhez a korom, de így van a mesében. Pontosabban, csak a mesében van olyan, hogy valaki jelentkezik egy HR-esnél, és mindjárt fel is veszik.
Igaz, hogy nem menedzsernek, hanem kiskondásnak.
A szegény király nem bánta; addig sem kell együtt élnie a Demokráciával, és közben még az is lehet, hogy meghódítja a császárlány ötven éves szívét.
Beköltözött az egyik disznóólba, ahol véletlenül éppen volt egy szabad apartman, nyolc hálószoba, tizenöt fürdőszoba, uszoda, szauna, jacuzzi és biliárdterem, kilátás a capri kék barlangra és az izlandi vulkánokra. Kicsit szűkösen volt, de mindenért kárpótolta a jó fizetés. A munkaideje délelőtt tíztől negyed tizenegyig tartott, amit elég nehéz volt tartalmasan kitölteni. Unalmában faragott egy bögrét, a tavalyi szalmakalapjából. Csodálatos bögre volt ez! Csengők lógtak róla köröskörül, és aki beleszagolt, megtudta, mit főznek a császár alattvalói. Kényszerűségből főztek, mert nem volt sütnivalójuk.
A császárlány mindig az Il Bacio de Stile-ben vásárolt, gatyán kívül szinte akármit. Éppen útba estek disznóólak. Megtetszett neki a csodálatos bögre, és elküldte a Rozit, kérdezze meg, mibe kóstál.
Tíz csók a császárlánytól, felelte a kiskondás.
Hallatlan vakmerőség! Nem félsz, hogy leüttetem a fejed?
Tíz csók, vagy nincs üzlet.
A császárlánynak nagyon kellett volna a bögre. Jól van, de az udvarhölgyek álljanak körém, hogy senki meg ne lássa.
Mi már tudjuk, hogy csók csak a mesében van, minden folytatás nélkül. A kiskondás letolta a nadrágját, és kegyetlenül leszámolta a tízet, a császárlány megkapta a hagymaszagú bögrét, és mindketten azt hitték, hogy jó üzletet csináltak.
Most egy kereplőt készített a kiskondás. Ez még csodálatosabb volt, mint a bögre. Valcert, menüettet, csárdást, polkát, lambadát, mindenféle zenét lejátszott, még a VV Cristofel rapzörejét is, ha nagyon megharagudott valakire. Nem is adta a kiskondás száz csókon alul.
Beérhetnéd a Rozival is, sóhajtott a császárlány, mert a százas nagyon nagy szám, még a lottóban nincs olyan.
A kiskondás se volt százas, ragaszkodott a kerek számhoz. Az udvarhölgyek körbeállták őket, aztán kezdetét vette a maraton.
Ebben a birodalomban az volt a hagyomány, hogy a császárok mindig a disznóólak körül sétálgattak. Most is ez történt, és a császárnak feltűnt a nagy tolongás. Bum-bum is van, számolgatnak is, nézzük meg közelebbről.
A teremburáját, kiáltott fel a császár, akármi legyek, ha ez a kanászlegény nem az én szépséges szűz lányomat nyüvi. Hé, te legény! Nem tudod, hogy ez hazaárulás – izé, felségsértés? Most azonnal elveszed feleségül.
Egye fene, mondta kegyesen a kiskondás, vagyis a szegény király.
A cikket írta: Müszélia
Hozzászólások
időrendi sorrend
ilyen a heppi end, ha egészen közelről nézzük. persze, legalább pénz van, és abból rengeteg rózsát és fülemülét lehet vásárolni.
pussz.
Tanmesédből ismét kiviláglik, hogy a disznólkodás
elnyeri méltó büntetését! Ez a kis kondássá avanzsált
ízlésficamos királyfi jobban félt a demokráciától, mint
a házasságtól? Akkor Ő egy együgyű kormos!
Az új jövendőbelije pedig koros! Így ez az egész kóros!
Puszóka: emillio