A labda 2.
Látogatók száma: 72
A labda. II. rész.
Csikorgó kerekekkel, - nem sokkal a rohammentő érkezése után megérkeztek a baleseti helyszínelők is. Rutinosan kezdték kipakolni a helyszínelő kellékeket, miközben az egyikük odaballagott a mentőorvoshoz, hogy érdeklődjön a balesetes állapotáról. –Kb.: öt perce egzitált – bólintott köszönésképpen a fásult arcú orvos.
–Ne fáradjatok, már értesítettük a hullaszállítókat, és mi már megyünk is! – köszönt el a mentős, és csendesen elindultak.
A rendőrök, az egyre nagyobb kíváncsiskodók hadától körülvéve szakszerűen és gyorsan kezdték meg a munkájukat. Előkerült a fékút mérő, - elkészültek a fotók. A szörnyülködő tömegből egy borízű hang kezdett jó pofázni: – Biztos vashiánya volt…. – hukk…. - ez nem…. - hukk…. E szavak hallatán egy idős hölgy hirtelen felindulásból, mérgében elkezdte ütlegelni az esernyőjével a részeget. A tömeg meg, - megkönnyebbülten helyeselt. – Érzéketlen tuskó! – Bunkó állat! – Inkább Te neked kéne pótolni a vasat! – Üsse néni, - megérdemli a piszok! - hangzik innen – onnan.
Ekkor jelent meg a labda begipszelt lábú kis gazdája. Könnyes szemmel, sírásra görbülő szájjal, félénken, bátortalanul kérdezgette:
– Nem tetszettek látni a labdám? A labda ott állt egy útszéli kátyúban. Az egyik helyszínelő rendőr, aki látta a labdát, észrevette a kisgyerek begipszelt lábát, és a vágyódását a labdája után. Határozott léptekkel elment a labdáért, felvette, majd a gyerekhez indulva a kezébe adta. – De jó, - örülök, hogy törött a lábad! –mondta lágyan, majd megsimogatta a kis srác fejét.
Kitalálta és lejegyezte: emillio
A cikket írta: emillio
Hozzászólások
időrendi sorrend
Egyébként a fiúcska nem a gipszelőből jött, - mert már két hete rajta volt a gipszcsizma! A házból kiguruló labdája után vánszorgott ki! A rend őre, meg örömében simogatta a fejét, mert örült, hogy a gyerek a gipsz miatt nem tudott szaladni! Ha nem lett volna begipszelve a lába, akkor talán a teherautó alá fut a labdája után szaladva!
Na most aztán - kis farkaskoma... álmodtam, nem vadászt, de szépet, mindent...
Ő is lehetett volna, de lebeszélt a róka...,
Ma már, ma van... elő a fámával,
Egy nap várakozás immár túlzás, az én koromban!
Most meg ilyenem van... Mit tegyek? Olvasok, meg egyebek...
Élettapasztalatokat kitől szerezzek?
Most már szinte mindegy te fenegyerek. :-)
Ne légy türelmetlen! Tegnapelőtt - holnaputánra ígértem! És mivel ma még csak ma van, - holnap esetleg felteszem! Csak, hogy örülj! Addig is olvass mást! Vagy tanulj nyelveket! Vagy olvasd el a nyelvvizsgát!
Pussz: emillio
á, ilyen gyorsan nem gipszelik be. a jános kórházban tuti nem.
Budai lakós vagy? Nekem a traumán van ismeretségem! Ha gondolod - szoborba öntetlek! (:-)) Rögtön lenne kis hazánknak egy saját múmiája! (:-))
Pussz: emillio
Kedves Éva!
Álmodj vadászt, - kis Piroska! (Ezt a mondatot majd holnapután megérted!) (:-))
Pussz: emillio
Ő is lehetett volna, de lebeszélt a róka...,
Ma már, ma van... elő a fámával,
Egy nap várakozás immár túlzás, az én koromban!
Most meg ilyenem van... Mit tegyek? Olvasok, meg egyebek...
Élettapasztalatokat kitől szerezzek?
Most már szinte mindegy te fenegyerek. :-)
Emillio drága!
A te szakmai felkészültségeddel én nem merek szembeszállni. Jól van ez úgy, ahogy eredetileg írtad. Nem erről szeretnék álmodni! :-)
Pussz,
Éva
Szakmai felkészültség? Nálam? Élettapasztalat, kedves - élettapasztalat!
Pussz: emillio
Emillio drága!
A te szakmai felkészültségeddel én nem merek szembeszállni. Jól van ez úgy, ahogy eredetileg írtad. Nem erről szeretnék álmodni! :-)
Pussz,
Éva
Álmodj vadászt, - kis Piroska! (Ezt a mondatot majd holnapután megérted!) (:-))
Pussz: emillio
Éva drága!
Ez úgy, ahogy szeretnéd, - nem csattan akkorát! És én nem elbeszélő ténysorolást akartam írni! Ahogy Te fejezted volna be,- úgy az valóban szép, - de olvasás után feledhető! Az enyém, az (szerintem) elgondolkodtató! Úgy gondoltam,- mégsem írom át!
Pussz: emillio
A te szakmai felkészültségeddel én nem merek szembeszállni. Jól van ez úgy, ahogy eredetileg írtad. Nem erről szeretnék álmodni! :-)
Pussz,
Éva
Kedves Emillio!
Miattam nem kell átírni... De azt azért tudod, hogy az érzéseket sokféle módon ki lehet fejezni... - Tessék, itt a labdád kisfiam! - és miközben átadta lágyan megsimogatta a kis srác fejét. - Nagy baj történt ám! Még az a szerencse, hogy törött a lábad, különben most két embert siratnánk!
Pussz,
Éva
Ez úgy, ahogy szeretnéd, - nem csattan akkorát! És én nem elbeszélő ténysorolást akartam írni! Ahogy Te fejezted volna be,- úgy az valóban szép, - de olvasás után feledhető! Az enyém, az (szerintem) elgondolkodtató! Úgy gondoltam,- mégsem írom át!
Pussz: emillio
Kedves Éva!
Mond meg lécci' , hogy hogyan kívánod? Fusson a gyerek a teherautó alá? Vagy a rendőr lője le a gyereket, hogy ne szenvedjen a törött lába miatt? Vagy abban a városrészben tiltsák be a labdázást? Vagy a sofőr álljon félre, és labdázzon a gyerekkel? Egy szavadba kerül, és átírom!
Pussz: emillio
Miattam nem kell átírni... De azt azért tudod, hogy az érzéseket sokféle módon ki lehet fejezni... - Tessék, itt a labdád kisfiam! - és miközben átadta lágyan megsimogatta a kis srác fejét. - Nagy baj történt ám! Még az a szerencse, hogy törött a lábad, különben most két embert siratnánk!
Pussz,
Éva
Mond meg lécci' , hogy hogyan kívánod? Fusson a gyerek a teherautó alá? Vagy a rendőr lője le a gyereket, hogy ne szenvedjen a törött lába miatt? Vagy abban a városrészben tiltsák be a labdázást? Vagy a sofőr álljon félre, és labdázzon a gyerekkel? Egy szavadba kerül, és átírom!
Pussz: emillio
Én már bekeményítettem és nem sírok, pedig nagyon gyönge a szívem. Az egy kicsit megnyugtatott, hogy ez nem egy megtörtént eset, hanem a te kis szörnyű véget ért kitalációd.
Változatlanul zavar engem a végén az a mondat, a kitörő "öröm"... a "törött láb" miatt, és a kis srác fejének "lágy... simogatása" szavakkal való kifejezése az érzésnek, még ha értem is miért mondja ezt a rendőr.
Pussz,
Éva