A lány

Látogatók száma: 51

A lány mesélt. A munkájáról beszélt, arról, mennyire szereti ezt az életet.

A lány arra kérte, hogy találkozzanak. Néha megittak egy kávét a férfi munkahelye közelében, egyszer együtt ebédeltek, de rendszeresen nem találkoztak. A férfi nem akarta. A nagy korkülönbség visszatartotta attól, hogy mélyebb érzéseket tápláljon a lány iránt. A lány fiatal volt, szinte még gyerek. Harmincévesen nem tartozott az érett, konszolidált megjelenésű nők közé. Nadrágban járt, és vékony blúzt vett fel, vagy pólót. Így érezte jól magát. Nem volt ezzel semmi baj, de ha megjelentek valahol, a férfit feszéjezte a lány fiatalsága, gyerekes bája. A lány jelezte, hogy szeretné megismerni. Olvasta novelláit, és magával ragadta a férfi keserédes humora, bölcsessége. Először csak levelet írt, hogy mennyire odavan érte, mennyire megérinti a férfi világa. Erdélyből jött Magyarországra, és azt hitte elveszik majd itt ebben a környezetben. Kapaszkodókat keresett. Arra nem is gondolt, hogy valaki, akit megszólít, ilyen kedves lesz hozzá. A férfinek jólesett a levél hangvétele, és kedvesen válaszolt. Szabadkozott, hogy nem sok ideje van, sokat dolgozik, és legtöbbször nem tartózkodik Pesten. A lány nem bánta. Bárhol, bármikor hajlandó volt találkozni vele. Szégyellte, hogy ilyen visszautasító, de nem akart belebonyolódni egy ilyen hihetetlenül energikus lánnyal semmilyen kapcsolatba. De kíváncsi volt, és nagyon jólesett neki a lány közeledése. A józan esze azt súgta, nem lesz ennek jó vége, már az elején határozottnak kell lennie, de persze, a lányt megbántani nem akarta.
Megadta a telefonszámát, hogy hívhassa őt, ha beszélni akar vele. Vett neki egy telefont is, hogy ne legyen feltűnő, ha a sajátját használja. A barátja nem volt féltékeny, de az ördög nem alszik. Jó megérzés volt, a lány elmondta, hogy éppen két nappal ezelőtt ejtette le a saját készülékét, és darabokra tört. Gyakran hívta a munkahelyén, de csak percekre, nem tartotta fel hosszab ideig.
- Csak hallani akartalak! – mondta ilyenkor.
- Ez kedves tőled. Jólesik.
- Jó, akkor ma eléd megyek.
- Nem jó ötlet, ma sietnem kell haza.
- Haza? – kérdezte gúnyos hangon a lány. – Az hol van? Nekem ott, ahol te vagy.
- Ne bolondozz, nem is ismersz.
- Erről van szó. Találkozni akarok veled!
- Rendben. Holnap együtt ebédelünk, ha az jó neked.
- Hát, persze hogy jó, úgyis tudod.
- Van itt a közelben több étterem is, de ha akarod bemehetünk a plázába is.
- Jól van. Holnap délben. Szeretlek! – mondta a lány és várt.
- Én is szeretlek! – sóhajtott a férfi, de ezúttal komolyan gondolta.

Tetszett neki a lány makacs ragaszkodása, de ugyanakkor értetlenül állt előtte. A lánynak korban is hozzáillő barátja volt. Nem régen vettek ki egy lakást Zuglóban. A fiú vidéken dolgozott, ott kapott állást. Csak a hétvégeken járt haza. A lány sem unatkozott. Munkahelye nem volt, de fordításokat vállalt. Az egyetemen angolt tanult, és középfokú nyelvvizsgát is szerzett. De tudott franciául is. Egy darabig kint élt párizsban. Ott töltött el egy évet, gyakorlaton. Szabad volt, mindig vidám, mosolygós. A férfinek lelkifurdalása volt. Harminc év, nem kis idő. Mit akarhat tőle a lány? Csak arra nem gondolt, hogy szerelmet, szeretetet, törődést. Amire rájött, már késő volt. Nem a lány érzései változtak, benne zajlott le az a folyamat, amely megakadályozta, hogy boldog legyen. Egyszerűen önzésnek tartotta.
- Szia! – Üdvözölte a lány, és a nyakába csimpaszkodott. – De jó! – mondta könybelábadt szemekkel.
- Szia! Igen, jó hogy itt vagy. Egész délelőtt erre a pillanatra vártam. – suttogta a férfi a lány fülébe. Az első találkozásukra gondolt. Megbeszélték, hogy a metró végállomáson találkoznak. A férfi ért oda előbb. Két szerelvény is beérkezett, de egyiken sem volt a lány. Aztán, megjelent. Amikor észrevette a férfit elkezdett rohanni felé. Átölelték egymást, és mintha soha nem akarnák elengedni a másikat, percekig álltak így. Nagyon meleg volt. Mindketten izzadtak, érezték, ahogy a másik ruhája átnedvesedett. Csókolóztak, miközben a homlokukról a szemükbe csorgott az izzadság. Imádták ezt az érzést. Még egyikük sem tapasztalta, hogy a természetes tisztátalanság milyen vonzó tud lenni. Amikor kibontakoztak egymás öleléséből, kézenfogva indultak el a park irányába.
- Gyalog megyünk. – Mondta férfi, - Még magamhoz kell térnem ebből a kábulatból. Nem éreztem hasonlót, amióta az eszemet tudom.
- Mire gondolsz? Látom messze jársz.
- Az első találkozásra gondoltam. – Mondta férfi, és megcsókolta a lányt.
A gyorsétermet választották a plázában. Frissensültet ettek, és ebéd után egy kávét kértek.
- Beszélni akarok veled. – mondta a lány határozottan, ellentmondást nem tűrő hangon.
- Gondoltam, hogy nem halogathatjuk tovább.
- Hát, nem. Mert egész egyszerűen tisztázni akarom, mi van köztünk. Olyan különös érzés, de olyan tiszta, és egyértelmű is. Beléd szerettem. Már akkor, amikor olvastam a novelláidat. És mondhatom nagyon kellemes meglepetés voltál az első találkozásnál. Azóta is, nap mint nap velem vagy. Kívánlak! Szeretném, ha összebújnánk, ha megismernénk egymást közelebbről!
A lány hatásszünetet tartott. Látta, hogy a férfi nem lepődik meg. Megfogta a kezét, és az arcához emelte.
- Szükségem van rád! – mondta, és lesütötte a szemét.
- Már nekem is. – suttogta a férfi. Alig tudta visszatartani a könnyeit. Meghatotta a lány ragaszkodása. És mintha ismerné is őt, számított a reakcióira, és nagyon sok dologban egyezett a véleményük. Már nem zavarta a lány mérhetetlen apa utáni vágyakozása. Mert legbelül annak tartotta ezt a túlhevült érzelmet. De nem akart igazságtalan lenni. Hivatkozott a korára, de titkon elhatározta, belemegy a játékba, ameddig még a jóízlés határain belül tudja tartani a dolgot. Azzal nem számolt, hogy őt is elsodorja a szerelem, az időskori vágyakozás felszínre tör, és nem tud megmaradni a jóságos apaszerepben.

A lány mesélt. A munkájáról beszélt, arról, mennyire szereti ezt az életet. A második fordítása után állást kapott egy szinkron stúdióban. A pénz nem volt sok, de így a fordítással elegendőnek bizonyult egy átlagos igényszíntű életvitelhez. A barátja vidéki munkája el is vitte a keresetét. A szállás, az utazás, a napi étkezések sok pénzt felemésztettek. Ami a fizetéséből megmaradt, az éppen a bérleti díjra volt elég. A rezsit, és a kisebb kiadásokat a lány keresetéből fedezték. Néha luxusra is futotta, egy nagyobb fordítás után, egy kis édesség, egy mozi, vagy színház. Jól megvoltak. A fiú biztonságot jelentett, és stabilitást az életében. Nem kereste a szenvedélyt, nem akarta, hogy belém szeressen, de nem is tiltakozott az érzései ellen. Megbeszélték, hogy nem okoznak fájdalmat senkinek, titokban tartják kapcsolatukat. A férfi érezte, hogy nem sokáig mehet így, hogy előbb-utóbb fel kell tenniük a kérdést, hogyan tovább? És akkor eszébe jutott a korkülönbség. A lánynak van jövöje, neki már csak múltja lehet, legfeljebb. A lány élvezte a beszélgetést. Egész idő alatt mosolygott, jó kedve volt, nem akarta elrontani a hangulatot. A lány most építi fel ezt a kapcsolatot, bízik benne. Nem teheti meg, hogy lerombolja a hitét, elkergeti az illúziókat. Azt már megtanulta, hogy az élet az maga is csak egy illúzió.

A tragédia akkor következett be, amikor elment orvoshoz. Magas vérnyomás, időskori fájdalmak, kap valami gyógyszert, és kész. Mások is élnek így. Az orvos elmondta, hogy be kell feküdnie kivizsgálásra. Úgy néz ki, korábban volt egy infarktusa, és a szíve legyengült. Hívta a lányt, hogy kísérje el. Együtt mentek a kórházba. A főorvos a lányának nézte őt.
- Nem lesz semmi baj, kislány! – Mondta vidáman. – A papa néhány nap múlva hazamehet, és jobb lesz mint új korában. Csak egy rutinműtét az egész.
A műtét sikerült, de további kivizsgálásokra is szükség volt. Amikor kijött a kórházból a lány várta a kapuban. Előző nap hívta őt, és elmondta, hogy be kell vinnie egy munkát a filmgyárba, és utána tud érte jönni.
- Meglepetésem van. – mondta a férfi, miközben átölelték egymást. – Foglaltam egy asztalt itt a szemközti kerthelyiségben. Éhes vagy?
A lány felderült. Napok óta nem evett rendesen, sürgette a határidő, időben el kellett készülnie a fordításnak.
- Az a nehéz a fordításokban, hogy meg kell nézni a filmet eredeti nyelven. Pontosan annyi szótagnak kell lennie a szövegnek, amennyi az eredeti nyelben van, és értelmesnek is kell lenni a fordításnak. Ritmusérzék kell hozzás, és némi muzikalitás. – mondta, és felnevetett. – Ezt legalább jól csinálom.
A férfi bólogatott. Jólesett a lány közelsége. Nézték egymást, és hallgattak. a lány szólalt meg elsőnek.
- Kitaláltam valamit. Kérlek, ne szólj közbe, ha lehet!
- Rendben, hallgatlak.
- Gábor a hétvégén sem lesz otthon, át kell mennie Romániába. Arra gondoltam, eljöhetnél. Pár napot együtt lehetnénk.
- Jól hangzik. – mondta férfi és közelebb húzódott a lányhoz.
- Akkor ezt megbeszéltük. – Nevetett fel a lány, és megcsókolta a férfit.
- De éjszakára nem maradhatok.
- Tudom, nem gond. Annál jobban kihasználjuk az időt napközben. – mondta a lány, és kibontakozott a férfi öleléséből.
A pincér hozott egy üveg vörösbort. Először a férfinek töltött, aki bólintással jelezte, hogy megfelel az ital. Hagymás rostélyost ettek. Sok hagymával, és háromféle mustárral, ahogy a Krúdy novellákban. A dessert is különleges volt, a hely specialitása, somlói galuska. Soha életében nem evett ilyen finomat, nem érezte magát ilyen jól, mint a lánnyal, aki rajongásig szerette. Csak azt nem tudta, hogyan mondja el neki, hogy nem tart sokáig ez az idill. Nehéz volt tudomásul vennie, hogy élete egyik legszebb időszakának hamarosan vége lesz. A leletek nem bíztattak semmi jóra. A daganat a gyomrában egyre nagyobb lett. A onkológiai vizsgálat eredményére még várni kell. Addig reménykedik, talán, megússza. Az rendben van, hogy a sors őt sújtja, de azt nem tudta eldönteni, hogyan mondja el a lánynak? Szerette volna megkímélni, de azt is tudta, nem tudja megóvni őt, ha az események felgyorsulnak. Felelősnek érezte magát a lány sorsáért. Nagyon megszerette. És még csak nem is szeretkeztek.

Néhány nap múlva megtörtént a nagy találkozás. A lány hívta, hogy másnap reggel már jöhet, minden elő van készítve. Tele a hűtő, és van gyümölcslé is bőven.
- Hozhatsz egy üveg bort, az nincs itthon! – Kérte a lány. Ő sem rajongott az alkoholért, de egy pohár vörösbor nem fog megártani.
- Milyet vigyek?
- Mindegy. Vörös legyen, és száraz! Cabernet megfelel.
- Szereztem Calvadost. Kedvenc regényhősőm kedvenc italát.
- A Diadalív árnyékából?
- Abból.
- Nem, most nem. Józan szeretnék maradni. – mondta a lány. – Akkor holnap.
- Rendben, akkor holnap.

A férfi másnap közölte a főnökével, hogy dolga van, valamikor délután jön vissza. Az anyagot, amit kért, már előző nap leadta, nem volt semmi akadálya a távolmaradásnak. Villamosra szállt. Vegyes érzései voltak. Szerette a lányt, és szerette volna elkerülni a beszélgetést. De tudta, nem teheti meg. Valami magyarázatot adnia kell majd. Kihasználni sem akarta őt, ahhoz túlságosan fontos volt neki. Észre sem vette, de napról napra jobban hiányzott neki. Minden percben gondolt rá. Úgy érezte, megszépült a világ, amióta ő van. Eszébe sem jut, hogy birtokolja, de vágyott rá, hogy csak egymásnak létezzenek. Abban megegyeztek, hogy nem dúlják fel eddigi életüket, de már túljutottak ezen. Nem mondták ki, de érezték, hogy az életük össze van kötve, szükségük van egymásra.

A lány az erkélyről integetett, amikor meglátta. Visszaintett. Nagy levegőt vett, és elindult a bejárat felé. A lány lejött a földszinre, hogy kinyissa a kaput.
- Zárva tartjuk. Ki tudja, annyi féle ember jár erre. – Mondta zavartan, aztán a férfi nyakába csimpaszkodott. – Nem engedlek soha el, szerelmem, soha!
A léőcsőház hűvös volt, kellemes érzés volt a kinti meleg után. A lány kézenfogta a férfit, és felvezette a lépcsőn.
- Nincs magasan. Ez az első emelet. Jaj, olyan boldog vagyok, itt vagy!
- Én is szerelmem, nagyon!
Az előtében levette a cipőjét, a lány is kibújt a papucsából.
- Így kényelmesebb. Gyere, megmutatom, hol dolgozom.
A lány otthon dolgozott. Telepített egy vágóprogramot, amellyel kipróbálhata a szinkron fordításának az eredményét. Szerette a munkáját. Kreatívnak tartotta, és számára ez volt a fontos.
- Itt az én kis kuckóm. Itt dolgozom. Néha kimegyek az erkélyre, rágyújtok. Te nem dohányzol ugye?
- Nem, én már régen leszoktam.
- Kérsz kávét?
A férfi átölelte a lányt. A lány hozzásimult. Érezte testének hullámzását. Csókolta, és közben nem tudott semmi másra gondolni. Egész teste remegett. Kívánta a lányt. Nem létezett rajta kívül senki és semmi. A lány hátát simogatta, és lassan a csípőjére csúsztatta a kezét. A lány gyengéden kibontakozott az ölelésből.
- Mindent a maga idejében. Hozom a kávét. – Azzal kiment a konyhába.
A konyha tulajdonképpen az előtérből nyílott, de mivel nem voltak ajtók, a szobából is ki lehetett látni. Leült, és nézte a lányt, ahogy készíti a kávét.
- Mindjárt kész. - Mondta a lány, amikor bejött a szobába.
- De bolond vagyok, megfekedkeztem a borról. – Elővette a becsomagolt üveget, és átadta a lánynak.
- Beteszem a hűtőbe.
- Rendben. – Mondta a férfi, és leült a székre.
A kiáramló gőz hangja jelezte, hogy lefőtt a kávé. A lány gondosan két felé osztotta.
- Neked édesítővel? – Kérdezte.
- Honnan tudod?
- Mert figyeltem múltkor, amikor a pincértől kérdezted, van-e édesítőjük a kávéba?
- Jó megfigyelő vagy.
- Igen. Egyszer majd elmesélem.
- Mit?
- Hogy milyen megfigyelő voltam. Nem érdekes, most nem akarok róla beszélni. – Mondta a lány titokzatosan. – Tényleg, nem ismerjük egymást, de ezen lehet segíteni. – Kacagott a lány, és lefeküdt az ágyra.
A férfinek tetszett a lány. Gyönyörű, feszes bőre, ébenfekete haja, kívánatos, gyönyörű mellei vannak. Odafeküdt mellé, és felé fordult. Úgy érezte, tombol benne a szerelem. Úgy érezte, itt a lehetőség, hogy boldog legyen. Mint valami különös ajándék, olyan ez a szerelem. Kezét a lány pólója alá csúsztatta. Érezte a húsa keménységét, mellkasának zihálását. A lány felült. Gyengéden megfogta a férfi kezét, és kivette a polója alól.
- Mindennek eljön a maga ideje. – Mondta, és huncutul mosolygott. – Rágyújtasz?
- Nem, én nem. Hiszen, tudod.
- Nem baj, ha én kimegyek az erkélyre, elszívok egy cigit?
- Nem, dehogy.
- El ne menj addig! – mondta, felemelte a kezét, és az ujjával megfenyegette a férfit.

Amíg a lány távol volt, a férfi körülnézett a lakásban. A berendezés egyszerű volt de az egész szoba melegséget árasztott, kedves színeivel apró tárgyaival. Kereste a lány élettársának a nyomait. Talált néhány cipőt az előtérben, és két felakasztott kiskabátot az előtéri fogason. Más nem utalt férfi jelenlétére.
- Már itt is vagyok! – Mondta lány vidáman, és nevetett. – Most aztán jó bagó szagú lettem.
- Nem baj, szeretem. – Mondta a fiú, és megcsókolta a lányt.
A lány teste körülfonta férfit. Minden idegszálukkal érezték egymást. A lány felhúzta a pólóját, és rátérdelt az ágyra. Simogatni kezdte a férfi arcát, beletúrt a hajába, és magához ölelte. A férfi érezte a vágyakozó női test illatát. Váratlanul kivonta magát az ölelésből.
- Mondanom kell valamit.
- Psszt, nem kell! Azt hiszem, értem. – Mondta a lány a könnyeivel küzdve.
Intelligens, okos nő volt. Összerakta a képet, megértette a férfi félelmeit, de nem hozta szóba. - Ez az ő dolga, - gondolta, - ha akar beszél róla.
- Nincs semmi baj. Hidd el, értelek! De mondd el, amit akarsz! El tudom viselni, remélem.
- Sajnálom! Most még nem késő. Ha folytatjuk, mindkettőnknek rossz lesz, ami elkerülhetetlen.
A férfi megfogta a lány kezét, és megcsókolta. Egész keserűsége benne volt ebben a csókban. Tisztelte a lányt, amiért nem nehezíti a dolgát, de nem tudott hozzá teljesen őszinte lenni. A haláltól nem félt, de a lány elvesztésétől tartott. Talán, így könnyebb lesz. Most is önző volt, mint máskor. A férfiak mind önzők, azt hiszik, amit elgondolnak, annak úgy kell lennie.
- El kell mennem. – Mondta a férfi, és elengedte a lány kezét.
- Tudom. – Válaszolt a lány csendesen.
Rendbeszedte magát a tükörnél, megigazította a pólóját, és kinyitotta az ajtót.
- Lekísérlek.
- Nem, nem szükséges. Kifelé nem kell kulcs, láttam, van kilincs.
- Jó megfigyelő vagy. – Mondta a lány, és megcsókolta a férfit.

Amikor a villamosmegállóból felnézett az erkélyre, látta a lányt, éppen a cigarettáját nyomta el. Amikor észrevette a férfit, integetett neki. A férfi már nem tudott visszaintegetni, a beérkező villamos kitakarta a lányt a képből.

(Budapest, 2018. augusztus)