újabb események régebbi események további események
16:16
Anyu módosította a cikkét
19:05
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
19:01
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
18:45
D Klári új cikket töltött fel
18:41
D Klári új bejegyzést írt a naplójába
12:27
Anyu új cikket töltött fel
20:34
Yolla új cikket töltött fel
16:13
Anyu új cikket töltött fel
15:04
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
23:08
L. Alexa módosította a cikkét
23:07
L. Alexa új cikket töltött fel
22:38
Új cikk került fel a weboldalra
22:36
Új cikk került fel a weboldalra
22:03
Ilona módosította a cikkét
21:53
Ilona új cikket töltött fel
21:34
Yolla új cikket töltött fel
19:59
L. Alexa új cikket töltött fel
16:09
Yolla válaszolt egy szavazásra
14:26
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
10:37
Yolla új cikket töltött fel

A legklasszabb karácsony - pályázat

2010. december 12. - Látogatók száma: 67

Zsenka, a 7 éves lányom elmesélésében

Apukám mindig az utolsó pillanatban szerzi be a karácsonyfát, azt mondja, a miénk úgyis ránk vár, és ilyenkor már olcsóbban is odaadják azt. Én szeretek addig is átvágni a fenyőfaerdőn, lesve, hogy melyik is tekint ránk várakozóan. Persze a legjobb az igazi természetben sétálni, az élő fák között, de házunk majd csak lesz, így akkora marad, hogy a saját kertünkben díszíthessünk. Idén viszont megbeszéltük, hogy élő fenyőt bérelünk. Mivel a fának lába nincs, csak gyökere, a fülénél fogva kell hazasétáltatni. Mármint a cserepe fülénél fogva.
Erről jut eszembe, hogy tavaly majdnem egy klinikán karácsonyoztunk, mert az öcsémnek felfakadt a füle azon a reggelen, így el kellett menni vele az ügyeletre. Persze ott már hosszú sor állt, mert a legtöbb fül persze ilyenkor fakad föl, mintha összebeszélnének, nem is beszélve a belobbant mandulákról, beleértve az orrokét is. Az idegen test a járatokban, mint kicsi lego és egyéb alkatrészek, amiket a gyerekek nyelnek le, vagy tolnak föl maguknak, pedig inkább a Szenteste után jellemző. De persze olyan is várt velünk, aki már ettől szenvedett, ő ki sem bírta várni az ajándékbontást.
Mi azért szerencsére még épp időben hazaértünk ahhoz, hogy elkezdhessük keresni a hosszabbítót. Ez egy karácsonyi szokás nálunk. Az is, hogy anyukám nagy igyekezetében mindig odaéget valamit. Ha nem így történne, már hiányozna. Jó minden évben izgulni, hogy vajon van-e pótégő a villanysorhoz, fel lettek-e töltve az elemek, és kigubancolhatóak-e a karácsonyfadíszek akasztói. Szerintem ez minden családban így van, mert a záróra előtt a boltban össze szoktunk futni a szomszédokkal, akik szintén ott próbálják pótolni a hiányzó dolgokat, ha mást nem, az előre elnassolt szaloncukrokat.
Valószínűleg akadnak nálunk rendesebb családok is, de izgalmasabb egy sem. Nálunk ugyanis a karácsony az az időszak, amikor apukám végre ráér megalkotni azt a képet, ami a következő évben fogja díszíteni a lakásunk. Ezt persze ne úgy képzeljétek el, hogy elővesz egy papírt, vagy vásznat, hanem úgy, hogy minden évben újabb különlegességgel áll elő. Volt, hogy zsákvásznat vakolt le, amitől persze a konyha úgy nézett ki, mintha felújítás kezdődött volna benne. Volt, hogy minket, gyerekeket kért meg, hogy egy nagyobb részt locsoljunk fel festékkel, amitől persze mi néztünk ki úgy, mintha felújítottak volna.
Én nagyon szeretek festeni különben, Vencel viszont legjobban az asztalosmunkát élvezi. Ilyenkor mindenféle lécek kerülnek elő, hogy azok tartsák a képet. Lehet fúrni, faragni, valamint csavarokat borogatni. Ha viszont egy-két fölösleges deszka is előkerül, új használati tárgyakat is lehet faragni belőle. Így lett a franciaágyból gyerekágy nekem, aminek az oldalára bábszínházat terveztek a szüleim, de az idő elfogyott, így csak a túl hosszú rudak maradtak. Azóta is ezek a kedvenceink: voltak már zászlótartók, kötöttünk rá függőágyat, a többit már nem is sorolom. Ha eljössz, biztos neked is eszedbe jut róluk valami, mert azok olyanok.
Anyukám is szereti a szépet, de szerinte nem pont ilyenkor kell a nagyobb munkáknak nekilátni, főleg a konyhában. Az ilyenkor a főzés helye, meg persze az idegeskedéseké, mert az anyukám nem olyan profi benne, hogy minden simán menjen. Szerintem meg épp annak örülhetne, hogy ránk foghatja a kevésbé sikerült ételeket. Nekünk különben is hiábavaló főzni, mert sokszor az úgy különben recept szerint elkészített fogáshoz nem nyúlunk, az elrontottat pedig az utolsó morzsáig megesszük.
Karácsonykor, ha már esteledik, ideje lábára állítani a fát. Csakhogy a fenyőnek ebből csak egy van, így ki kell egyensúlyozni valahogy. Nálunk ez sem úgy történt eddig, mint máshol, hogy vesznek egy csinos talpat, aztán csak úgy belecsavarozzák. Mi feltaláló család vagyunk: volt, hogy homokkal töltöttünk meg egy vödröt a fának, máskor meg gipszágy készült egy óriási bödönbe és abba szúrtuk bele, vagyis ebből is mindig egy izgalmas dolog keveredett. A feldíszítés viszont mindig gyorsan megy: két ordító gyerek dobálja fel egymással versenyezve a díszeket, miközben a szüleink megpróbálnak elkapni minket, ha leesnénk.
Ez nekik a pihenés ideje, mielőtt kezdődne az újabb megpróbáltatás, a csomagbontás. Én már kezdem sejteni, hogy mégsem a Jézuska hozza az ajándékot, de ha így van, akkor meg azt nem értem, hogy a szüleim miért ajándékoznak meg évről-évre olyan játékokkal, amelynek összeépítése egészen reggelig tartana, ha a család el nem aludna közben. A rokonságot úgyis csak másnap szoktuk felkeresni, s azt is csak az interneten, mert messze vannak. De ez sem baj, mert az én nagymamám szeretete átjön a vezetéken is.
Igazából az én családom olyan, mint az a betlehemi életkép, amelyet minap csináltunk apukámmal a tavaly kapott tűzoltós játék részéből, a lángrakapott házból. Mindenki megvan benne: József, Mária, Kisjézus, pásztorok és a három király, csak mintha valahonnan máshonnan néznénk rájuk, talán az istálló hátsó ajtajából. Nekem, nekünk ilyen a karácsony, mogyoró-kisdeddel, Vencel színezte kék báránykával, szaloncukor-papír fényességgel, piciny örömökkel, meg ahogy sikerül.


http://www.youtube.com/watch?v=jLdPoKiQU8o

A cikket írta: fabiane

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. december 17. 12:51
Szia Fabiane!
Tényleg ügyes kis írás. Egy 7 évest nagyszerűen adtál vissza, elhittem, hogy ő beszéli el nekünk a sztorit:-)
Gratulálok Zsenkához:-)
Üdv, Pinokkkió
2010. december 16. 17:48

megtekintés Válasz erre: Camilla - 2010. december 15. 09:56

Kedves Fabiane!
Nagyon tetszett a történet, vidám, kedves és megható is volt egyben!
Csatlakozom az előttem szólóhoz, nekem is ez tetszett a legjobban.
Boldog Karácsonyt nektek!
Szeretettel
Camilla

Kedves Camilla!

Köszönöm:)

Nektek is Boldog Karácsonyt!
2010. december 15. 09:56
Kedves Fabiane!
Nagyon tetszett a történet, vidám, kedves és megható is volt egyben!
Csatlakozom az előttem szólóhoz, nekem is ez tetszett a legjobban.
Boldog Karácsonyt nektek!
Szeretettel
Camilla
2010. december 15. 09:53
Minden benne van, ami kell! Humor, báj, meghatódás, tömörség, grtaulálok az írónak, hajrá, olvashassunk még sok ilyen kedves tönrténeteket tőle!!!
2010. december 14. 13:58

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2010. december 13. 20:15

Kedves Fabiane!
Nagyon élveztem a történetet, eddig nekem talán ez tetszik a legjobban. Nagyon humorosan, sziporkázóan fejezed ki a mondandód, mosolyt varázsolva az olvasó arcára. :-)
Pussz,
Éva

Kedves Éva!

Neked is köszönöm a dícséretet:)
2010. december 14. 13:57

megtekintés Válasz erre: kiki64 - 2010. december 13. 18:30

szép és megható történet

:)

Szia!

Köszönöm:)
2010. december 13. 20:15
Kedves Fabiane!
Nagyon élveztem a történetet, eddig nekem talán ez tetszik a legjobban. Nagyon humorosan, sziporkázóan fejezed ki a mondandód, mosolyt varázsolva az olvasó arcára. :-)
Pussz,
Éva
2010. december 13. 18:30
szép és megható történet

:)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: