A nyelviskolában
Látogatók száma: 59
Péntek este volt, alkonyodott. A nap lenyugvó fénye végigcsorgott a falra szerelt fehér üvegtáblán, világos fénypászmákat festve rá.
A szobában félhomály uralkodott és csönd, puha, szürke csönd.
A táblára írt segédigék nyugtalanul mocorogni kezdtek, majd a sarokban lévő óvatosan kinyújtotta utolsó betűjének apró ficakját, és tapogatni kezdte a táblán túli világot.
Először az érzékelhetetlen semmi ijesztette meg, azután lába valóságot fogott és szilárdan megfeszült a falon. Ezt látva a többiek is bátorságra kaptak, nyújtózkodtak, felfújták magukat, az „a” és „o” betűkből hatalmas buborékok keletkeztek, és mintha csak vezényszóra történne, a színes filccel írt szavak egymás után pattantak le a tábláról.
Az ügyesebbek egyből a tanári asztalra ugrottak, a kevésbé akrobatikusak pedig csendesen lehuppantak a szobát borító padlószőnyegre.
Fürgén szaladni kezdtek, izegtek-mozogtak, mint a hangyák eső előtt, azután kézen fogták egymást, és így összekapaszkodva hívták a többieket.
A polcon lévő könyvek surranva nyíltak, némelyik bátran levetette magát a magasból, és hirtelen szavak töltötték meg a teret, kergetőzve keringtek egymással a kihunyt spotlámpák alatt.
A magnó cd-tartója is felcsattant, egy cd hangos suhogással szelte át a teret, hogy azután tokját maga mögött hagyva zuhanjon a helyére, és máris felcsendültek egy szituációs játék szólamai; vaskos férfihang próbál eligazodni B. város vonatállomásán: „What time does the next train leave for G.?”
A többiek azonban unták Mr. Bridge hangját, számtalanszor hallották már, ahogy jegyet vesz G. városba, hordárt szólít, megiszik egy jegeskávét az állomáson, végül megismerkedik Madam Pigeon-nel a vonaton, aki francia, így hangos „le vele, le vele” kiáltással tiltakoztak.
A magnó engedve a nyomásnak, egy kattintással átváltott az egyik rádióadóra, és felhangzott a 2011-es Euroviziós dalfesztivál döntős, slágerré vált dala.
A tábláról szököttek az asztalra pattantak és vonaglani kezdtek a zene ütemére.
Egyre hangosabban szólt a rádió, és a szomszéd öregasszony, akit mindig is zavart, hogy a társasházban egy nyelviskola működik erőteljesen kopogni kezdett a csöveken.
Ám ez nem zavarta meg a társaságot. A könyvek lapjairól folyamatosan olvadtak le a betűk, szétszóródtak a levegőben, majd egymásra találva újra szavakká fonódtak. A szavak mondatokká álltak össze, a sorok, amik oly sokáig pihentek egymás mellett, fordítandó feladattá épülve, egymás vállába kapaszkodva vonatoztak a szőnyegen.
Egy merész „oui” felröppent a levegőbe, felkattintotta a lámpát, és a fény szétömlött a szobában, harsányan, szemtelenül.
Az emeleten lévő szomszédok is mocorogni kezdtek, mert a szokatlan zaj megzavarta az esti híradó monoton duruzsolását.
A lakók ablakot nyitottak és bámészan pislogtak a nyelviskola irányába, majd az öregasszony a többiek nyomására a 107-et tárcsázta, felháborodásában hangosan szipákolva.
A kék-fehér autó hamar megérkezett és a rend őrei dörömbölni kezdtek az ajtón. Mivel nem nyitotta ki senki, erőszakot alkalmazva törtek be a lakásba.
A rendőrök láttán a szavak megmerevedtek, és szinte láthatatlanul porladtak szét, bár az egyik férfi később azt mesélte, mintha apró porfelhőket látott volna szétfoszlani a lába körül, mikor belépett.
- Itt is régen takarítottak – szólalt meg, lábával a szőnyeg rostjait rugdosva, és kikapcsolta a rádiót.
- Akkor végeztünk is, ugye? – szólalt meg a fiatalabb, társára nézve.
Az asztalt színes, piros, kék és fekete festékpor pöttyözte, a szőnyeget finoman beterítette a szürkés, korom és lenolaj keverékéből szőtt permet.
- Persze. Vaklárma. Valaki úgy hagyta a magnót.
- Ez van mindig – mondta a társa az ajtót behajtva, és képzeletben már a szeretője vacsoráját kóstolgatta. Bélszínroló, az asszony sosem tudott olyan finomakat főzni, mint a Vera. Majd azt mondja, ma is túlóráznia kellett.
A „por qué” páros, akik eddig a szoba egyik sarkában megbújva lapult, félve előbújt és csöndesen visszakúszott a táblára.
A kérdőjel már magától rajzolódott melléjük, majd a kék táblafilc is visszazuhant a helyére.
A cikket írta: Bianka
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Ez nagyon(négyzeten) tetszett. Előbb a tetszésem más betűk keverékével (aukvórj) próbáltam volt, szemléltetni, de a lap szigorú betű-inkvizítorai miatt, ezt visszavonom, így csak egy 5+1*-ot adok (a többit gondold hozzá)!
Üdv,
Pinokkió
(Egy kritikát leszámítva. Vki azt mondta, idáig jó, de nincs befejezése. Bár, ...őt sztem befolyásolta az, h. a történetnek még volt egy nyúlfarknyi befejezőrésze, ami nem tetszett neki. Töröltem, gondoltam záródhat a "miért?" -tel is, úgy éreztem, még elbírja a sztori, de szte nem.)
Szal, őszintén bejött???
Amúgy túl sok benne a "kezdte-kezdte-kezdte", és vhogy darabosak a mondataim, nem érzem mindenhol folyékonyan gördülnének.
Örülök, mert eddig csak rossz kritikát kapott.
(Egy kritikát leszámítva. Vki azt mondta, idáig jó, de nincs befejezése. Bár, ...őt sztem befolyásolta az, h. a történetnek még volt egy nyúlfarknyi befejezőrésze, ami nem tetszett neki. Töröltem, gondoltam záródhat a "miért?" -tel is, úgy éreztem, még elbírja a sztori, de szte nem.)
Szal, őszintén bejött???
Amúgy túl sok benne a "kezdte-kezdte-kezdte", és vhogy darabosak a mondataim, nem érzem mindenhol folyékonyan gördülnének.
Ezt én nem folytatnám.
Még 1x elolvastam... Elmondok egy titkot: némely írók irigyek, ha jót látnak, sokszor legyintenek, elbizonytalanítanak. Higgy magadban! Engem őszintén meggyőztél! Kaméleon vagy, és ez jó, szeretem akik tudnak így írni!
Üdv,
Pinokkió
Jó a fantáziád!
Egyedül a legvégén a "visszazuhant" volt fura, hogy nem visszarepült.
Nekem nagyon tetszik! :-)
Hogy neked mik jutnak az eszedbe?
Puszi,
Éva
Nekem tetszett, ahogy életre keltek a betűk és miegymás. :)
Jó a fantáziád!
Egyedül a legvégén a "visszazuhant" volt fura, hogy nem visszarepült.
Lenyűgöztél! Ez fenomenális!
Nekem nagyon tetszik! :-)
Hogy neked mik jutnak az eszedbe?
Puszi,
Éva
Hétköznapi vacakság:).
Látod, ki zuhan, ki repül. Te biztos repülsz:).