újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

A rendíthető ólomkatona

Látogatók száma: 38

Egyszer volt, hol nem volt huszonöt piros-kék egyenruhás ólomkatona. Teljesen egyformák voltak, keményen markolták a puskájukat. Amikor az utolsó készült, elfogyott az anyag, ezért neki csak egy láb jutott. Rendíthetően állt azon az egy lábán, de a puskáját ki nem engedte volna a kezéből, mert bármikor előfordulhat, hogy lőni kell.

Az ólomkatonákat egy kisfiú kapta a születésnapjára, aki nagyon elszomorodott, amikor észrevette, hogy a készlet bizony selejtes. Sírva követelte, hogy vigyék vissza, mert ő ezzel nem fog játszani. A kisfiú apukája is nagyon dühös lett, és egyre csak azt kiabálta, hogy egyesek mit meg nem engednek maguknak. Gyorsan visszadobálta a dobozba a katonákat, de a szegény féllábúnak ennyi is elég volt ahhoz, hogy halálosan beleszeressen egy kis táncosnőbe. A táncosnő viaszból volt, ruhája csupa szalag és fodor, és az egyik lábát egészen magasra emelte. A katona le sem tudta venni a szemét arról, amit sosem lett volna szabad meglátnia. Bárcsak legalább egyszer beleeshetnék ebbe a lyukba, sóhajtotta, és még keményebben markolta a puskáját.

Kutya meg a mája, mondta a kereskedő, aki utálta a reklamációkat, ennek tényleg hiányzik a micsodája. Mérgében kihajította az utcára. A katona nagyot koppant, de nem szólt egy szót sem, mert az nem illik az egyenruhához. Csak magában morgott: Milyen igazságtalanság ez már! Nem hiszik, hogy ugyanúgy tudok lőni, mint a többiek?

Eleredt az eső, és a piros-kék festék leázott. A katona megrendült. Hogy vonulok most a csatába? Az ellenség nem veszi észre, hogy ellenség vagyok, és semmi értelme a háborúnak, ha az ember életben marad.

De nem sokáig elmélkedhetett az élet értelméről, mert arra járt két nagyon rossz gyerek. Nem elég, hogy ellopták minden hóember répaorrát, de még az erkölcstan óráról is meglógtak. Most is kieszeltek egy hallatlan gonoszságot. Csónakot hajtogattak újságpapírból, beleültették a rendíthető katonát, és útjára bocsátották a kanális vizén. Nem is merem elmondani, hogy mi minden volt abban a piszkos vízben, talán még kanál is.

A katona a táncosnőre gondolt, és erősen megmarkolta, de hiába, a csónak sebesen haladt a végzete felé.

Nem élem túl, ha besodródom a folyóba, gondolta, és mi mást tehetett volna, megrendült, mint a föld Nógrád megyében. De már jött is a folyó, amelyen egy nagy vízipatkány ívelt át, az alatt lakott a híd. Megcsörgette a láncait, és rászólt a katonára: Hová, hová ilyen sebesen? Útlevélellenőrzés, vámvizsgálat, átvilágítás, a sorrendet én döntöm el. – A katona úgy vélte, nem lenne helyes, ha leállna vitatkozni egy híddal. Akkor már inkább a patkány, abban van valami emberi. De ebben a pillanatban az újságpapír szétfoszlott a vízben, és a katona olyan mélyre süllyedt, mint eddig még soha.

Egyesek minden trükköt bevetnek, csakhogy ne kelljen megfizetni a büntetést, állapította meg a híd, és visszabújt a patkány alá.

Arra úszott egy ványhal. Rosszak voltak a szemei, csak halványan látott. Ez most csali, vagy horog? – Bekaphatod, felelte közömbösen a patkány. A ványhal bekapta, de nem örülhetett sokáig a jó fogásnak. Kihalászták, és már vitték is a piacra, mert szép-szép a ványhal, de még szebb a lóvé, amit érte adnak.

A katona kutyául érezte magát azon a sötét és szűk helyen. Nem is beszélve a hely illatáról. Na tessék, most meg prófétát akarnak faragni belőlem! Éppen most, amikor már beletörődtem abba, hogy megnősülök -- néhány órára biztosan. Nincs jobb a rapid házasságnál! – És mivel tudta magáról, hogy könnyen megrendíthető, erősen belekapaszkodott abba, amivel egyidős. Mi baj történhet, amíg az embernek ilyen megbízható barátja van?

Ez megvette a ványhalat, ez hazavitte, ez szentségelt egy kicsit, mert utált halat pucolni, ez felvágta a hasát, ez az icike-picike pedig megtalálta benne a rendíthető ólomkatonát. Teringettét, mondta az apuka (nem egészen ezekkel a szavakkal, csak lényegében), már megint itt van ez a selejt.

A kisfiú sem örült. Fúj, ennek halszaga van, kiáltotta, és máris behajította a kandalló tüzébe. A katona csak egy pillanatra láthatta az ő kis táncosnőjét. Mintha most mindkét lábát a magasba emelte volna, és volt is valami köztük. Most már értem, miért tanulmányozzák annyira a fekete lyukakat a csillagászok, gondolta, miközben szélsebesen golyóvá olvadt.

Eredetileg ezen a ponton érkezik a huzat, hogy a táncosnőt is berepítse a tűzbe, és lehet végre sírni. Ez azonban rendes ház volt, nem hagyták szanaszét a párna- és dunyhahuzatokat, hanem minden szépen összehajtogattak, és beraktak a szekrénybe. A táncosnő megvetően nézte, hogyan olvad meg a katona, és megjegyezte: Mindjárt láttam, hogy rendíthető! Most már csak azt nem tudom, kihez menjek feleségül. Mióta folyton esik az olaj ára, sokat javultak a Hufnágel Pisti esélyei.

A cikket írta: Müszélia

0 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: