A sárkány
Látogatók száma: 55
Már csak ez az egy öreg ház áll a sok modern épület között. Belső udvaros, - kis kerttel a közepén, - mindez itt, - angyalföld szívében. A betévedő idegen azt hihetné, - ez a béke és nyugalom szigete. Az önkormányzat ezt is eladná az építési vállalkozóknak, - de mivel vegyes tulajdonú a ház, - a tulajdonosokat napi négyzetméter áron kellene kifizetnie! Ez bizony – rengeteg pénz! A házban lévő tizennyolc lakásban - főleg egyedülálló nyugdíjasok laknak. Vannak köztük barátságosak, és vannak, akik évek óta nem beszélnek egymással!
Na és itt van Margitka! Húsz éve ismerem, - húsz éve szívja a vérem. De nem csak az enyém, - a ház többi lakójáét is. Az emberek egy – két kivételtől eltekintve, - ha lehet, - kerülik. Mindez nem véletlen. Mindenbe beleköt, - igazi sárkány! Az anyósvicceket az ilyenekről csinálják! Biztos, hogy Őt is megviselte az élet. A férjét és a fiát eltemette, már csak a lánya és az unokái vannak, és azok sem vele laknak - mára már egyedül maradt a lakásában. Együtt öregedett az itt – ott már vakolat vesztett házzal. Így hetven fölött, - még szükségét érzi, hogy dolgozzon. Hajnalonként egy hivatalba jár takarítani. De már reggel 9 körül itthon van, - a kertben molyoz, - szedegeti a fügéit, vagy a virágait pátyolgatja. Mikor egyszer rákérdeztem, hogy miért dolgozik még? Kevés a nyugdíj? - Támogatnom kell a gyerekeket!- mondta. A lánya és az unokái meg szinte napi rendszerességgel járnak hozzá, - gondolom – pumpolni! Ha valaki megdicsérte, hogy milyen szép a kertje, - arcára mosolyt erőltetve panaszkodott, hogy mennyit dolgozik benne és mennyit költ rá. De az is inkább dicsekvésnek tűnt! Még a szocialista érában Ő volt a házmester. Igazi egyfejű tűzokádó sárkány, - mint a Süsü! Kutya egy sárkány volt, - ez így igaz! Egy fejű Cerberus, - aki itt a házban élet – halál ura. Legalább is - Ő azt hitte magáról! Nem tűrt soha ellentmondást. Ha valaki mégis visszabátorkodott szólni, - megelégelve az önkényuralmát, azzal mindig - megtalálva a módját – kiszúrt. A ház lakói félve tisztelték, - próbáltak mindig a kedvébe járni. Ezt Ő természetesnek vette.
Aztán történt egyszer, hogy új lakók költöztek a házba, albérlőként. Kedvesen, szerényen, udvariasan mindig bemutatkoztak, - ha addig nem látott régi lakóval találkoztak. Viccelgettek, próbálták magukat megkedveltetni, és beilleszkedni a ház lakói közé! A lakók szívesen fogadták Őket.
Egyszer valahol felszedtek egy gyönyörű szőrű kis félénk cicát. Haza hozták, kényeztették, - ellátták minden jóval. A kis jószág mindig meghálálta, ha úgy volt kedve,- odabújt hozzájuk, dorombolt, dörgölődzött. Igazi házi kedvenc, - szinte családtag lett. Egyszer pár napra vidékre kellett utazniuk. Az egyik szomszédot megkérték, - átadva neki a lakáskulcsukat, hogy legyen olyan jó, lássa el a cicát, adjon neki naponta enni - inni, cserélje ki a macska almot. A szomszéd elvállalta. Naponta többször is bement a lakásukba, ellenőrizni a cicát. A második nap estéjén a macska kiszökött a nyíló ajtón. A megbízott szomszéd kétségbe esve próbálta visszakergetni a kis tigrist a lakásba! A macska meg élvezte, - biztos azt hitte, hogy játék! Szaladgált, ugrált, - élvezte a szabadságot. Még a kertbe is beszaladt!
Itt kezdődött a baj! Margitka észrevette, kijött a lakásából, és elkezdett üvöltözni, mint egy fába szorult féreg.
– Ebben a házban nem tartunk macskát! Ide szart az ajtóm elé! Lehugyozta az ajtómat! - Tisztára büdös van tőle! –ordította. Az ordibálásra kijöttek a lakók a lakásaikból, hogy megtudják, - mi ez a cirkusz már megint. Az eddig csendes ház lakói rögtön két pártra szakadtak!
- Igazad van Margitkám! - Oda piszkít a kertbe! - Mi meg majd jól belenyúlunk! – helyeselt egy szintén kertészkedő lakó lekiabálva az emeletről! - Sütöttem egy kis mézeset, majd viszek belőle neked!
- Maguk nem tudják, hogy mit beszélnek! – szólt közbe egy állatbarát. –Margitka! - Ez egy nőstény macska! -n Ez nem jelöl, - tehát nem is tudja az ajtaját levizelni! -Ez guggolva pisil, - mint a lányok! –Ne mondjon már butaságot! - közölte szemrehányóan Margitkával!
- Akkor is! - Ide piszkolt az ajtóm elé! – harsogta. - Meg a kertbe is! - Aztán meg majd jól felcsináltatja magát, aztán ide csinál egy csomó kölyköt! Ezután visszafordult az emeleti barátnője felé. –Gyere csak Erzsikém, - van egy kis házi diólikőröm, majd megkóstoljuk! - Meg fügét is szedtem! – Majd vihetsz belőle! - tudatta fennhangon a barátnőjével.
Ekkor az egyik emeleti lakásban valaki bekapcsolt egy lemezjátszót, és felhangzott sercegve, jó hangosan egy örökzöld melódia: - Szép esténk lesz, - ha egyszer majd megöregszünk… - Sose veszekszünk….
Összerakta: emillio
A cikket írta: emillio
Hozzászólások
időrendi sorrend
Házisárkányok pedig vannak, ez így igaz, nem csak arrafelé, szinte mindenütt. Itt nem a cicák miatt ment sokszor a balhé, hanem a gyerekek miatt. Ha túlzásba vitték a játékot, a csínytevést a házmester elordította magát a tízemeletes ház földszintjén, de úgy ám, hogy attól kezdve csak rá haragudott mindenki, nem a gyerekekre.
különben inkább ezer macska, mint egy házisárkány.