A sor

Látogatók száma: 51

Sorban állni sosem kellemes. Hát még ha valami fontos dologért kell...

Már csak nyolcan vannak előttem. Haladunk! Remélem, nem ürül ki a tartály úgy, mint a múlt héten. Azt mondták, megjavították, egy darabig nem fog kilyukadni. Még szerencse, hogy nem nagyok az igényeink, tudunk takarékoskodni… Nem úgy, mint a szomszédunk. Orvost kellett hozzájuk hívni, most meg persze el vannak adósodva, hiszen maguknak csinálták a bajt.
Még hét… Ó, ez a szél! Szinte állandóan fúj! És ez a homok! Mindenhová bejut… Még a házakba is, pedig minden ablak a belső udvarra néz… Milyen praktikus is ez a porköpeny! Szorosabbra húzom magam körül… az arcomnál is… így ni! - nem lesz poros se hajam, se a ruhám…
Emlékszem, nagyanyám mesélte, hogy gyerekkorában még a fejkendő viselését is tiltották. Vicces… Most minden nő ilyen földig érő köpenyt hord. Sőt! Lenn, délen állítólag az arcukat is eltakarják. Meg is értem. Nem csak a por, hanem a sós pára ellen is védekezniük kell; hogy a rovarokról ne is beszéljünk…
Na, még hat… aztán én jövök. Ni csak! Itt áll előttem az öreg… Hamar fog végezni, a múlt héten meghalt a felesége… Valahogy meg kell majd hálálnunk, hogy átengedte az ő adagját. Talán befogadhatnánk, akkor nem kell otthonba mennie, mert új feleséget nem hiszem, hogy talál magának… az ő korában…
Ha hazaérek Pierre előtt, felveszem a piros ruhámat… abban fogom várni…! Ennyit igazán megérdemel… Egész nap gürcöl az erőműben, tisztogatja a napelemtáblákat… De meg is becsülik érte… Az aksikkal, amiket miden hónapban feltölthet, nem kettő, hanem 3-4 órán át használhatjuk a monitort. A nővérem! Na, az bezzeg hűtőt vett…!! Nem jó neki a két agyag- korsó a nedves homokkal. Nem gondol a gyerekeikre, csak a maga kényelmére. Szerintem mi csináltuk jobban. Pierre meg én tévézünk, a két fiú netezhet, meg cseveghet a többiekkel… Meg is látszik rajtuk, okosak, mint a nap… Bár, hogy miért pont a nap, ezt nem egészen értem, amikor csak gyilkol és éget…
Már csak öt… De a srácok tényleg vihetik valamire… Talán még a Városba is bejuthatnak. - Azt mondják, a közepén van egy acél torony, legalább kétszáz éves… vagy még régebbi, valami kiállításra épült… - Mert a kupola alá csak az Okosak és Tökéletesek kerülhetnek be! Én például hiába voltam szép… - a legszebb a faluban - azt mondták nagyon rosszak a fogaim: "… rossz géneket örökítenék…" Azért is választottam Pierre-t, nem a legszebb férfi, de erős, egészséges a fogsora… és még most is izmos - hajaj! - pedig már elmúlt negyven… És én is jól tartom magam… Hála a sterilitási programnak nem kellett több gyereket szülnöm. A múltkor jöttek a faluba valami pasasok, azt mondták, a kormány megnyomorított, elvették az önrendelkezési jogom, - nem is tudtam, hogy van olyanom - , de szüljenek ők hat gyereket, mint anyám… Én láttam mit szenvedett szegény… Hát nem sajnáltam azokat az alakokat, amikor a boltos kihívta a rendőröket…
Még négyen vannak! Ni csak! A bolond lány! Már megint kiugrál a sorból. Szegény anyja, már ezt sem bízhatja rá…! Hogyha feltűnik egy kocsi a város felől, - mint most is - azt hiszi, hogy hozzá jöttek… Várja, hogy visszajöjjön az a városbeli fiú, akitől tavaly teherbe esett. Persze… ahogy megszületett a gyerek, jött a Fajfelügyelet és elvitte a babát… Nem is csodálom, hogy valami elpattant benne…
Bár… az egyik overallos hasonlít arra a fiúra… egy kicsit… Nézd csak…! Kendőt és cipőt adnak szegény kis Babette-nek… Bele is bújik, amúgy mezítláb, és bukdácsol benne… A többiek mosolyognak, meg nevetnek rajta. Ez igazán nem szép dolog…
Hoppá! Ezek ketten új töltőcsapot tesznek a másik kútra! Épp itt az ideje, hónapok óta hiányzik. Na… most kell nagyon figyelni… Ha a kút működni fog… Aha! Már mások is észre vették… Nem, nem várok… nem várhatok…!
Így ni! Itt most én vagyok az első! Tudom, rizikós, ha nem jön össze, mehetek vissza a sor végére… és akkor…
De a fiúk már végeztek is a szereléssel. Összenéznek, a kapcsolótáblánál álló megvonja a vállát és megnyomja a gombokat. A kút hörögve, remegve, zakatolva életre kel. Az, amelyik a töltőt fogja, várakozás teljesen rám néz.
Bólintok, és már tekerem is le a tetőt a kis kocsin levő, négy darab, 20 literes kanna egyikéről. A fiú beledugja a csapot, én pedig, szinte megbűvölten, figyelem, ahogy a tömlő megduzzad… és először csöpögve, majd lassan… egyre erősödő sugárban… folyni kezd… a VÍZ!!

A cikket írta: Arkady

támogatóink