A sors keze. 4 rész.
Látogatók száma: 50
Továbbra is kórházi látogatásokkal telnek a napok.
Paul minden nap szalad, viszi a családot. Khatyért imádkozik kicsi kápolnában, hogy még egyszer beszélhessen vele, s elmondhassa valójában mit is érez. Szavak kínozzák lelkét, de hallgatásra készteti a sors a száját, mert kiért retteg eszméletlen fekszik, s műtéteken esik át, hogy talán élhessen újra még.
John lába folyamatosan fájt, és ez látszott a lépésein, így Paul segítséget kért az orvostól, aki elmondta, meg kellene műteni, mert így csak rosszabb lesz a gipsz alatt, főleg, hogy nem pihen vele. Paul elmondta Suzannak, hogy jobb lenne ha John is befeküdne és rendbe szednék a lábát, amíg itt van. Nehezen bele egyezett a nő, hogy lánya mellett a férje is bent maradjon a kórházban.
Johnt még aznap megműtötték, és eltávolították a lábáról a csúnya sérült részt, amit a gipsz okozott a folytonos mászkálás miatt. Szigorúan ágyhoz láncolták. Suzan szaladgált a lánya és a férje között. Paul továbbra is hozta vitte, és napközben rávette egy- egy étkezésre is.
- Te Paul áruld el miért csinálod ezt értünk? -kérdezte egyik este Suzan.
-Az a helyzet, hogy időközben megtetszett Khaty, és szeretném elmondani Neki az érzéseimet.- válaszolta a férfi higgadtan.
-Gondolod Khaty is fogja értékelni a vallomásodat?- kérdezett vissza Suzan.
-Egyenlőre csak remélek, és ameddig tudok segítek Neki és maguknak is.- mondta Paul.
A szívében a remény csillogott, a szeme is felvillant a lány neve említésére. Kedvelte Suzant, mert nem dramatizált és nem játszott túl semmit. Annyi érzelmet mutatott ki, amennyi elárulta az érzéseit, de nem túlzott, és nem kicsinyelt le semmilyen lehetőséget, vagy gondot. Féltette férjét, de belátta a segítség nélkül gondban lennének, így elfogadta, hogy Paul néha anyáskodóan viselkedett vele.
Sejtette, hogy a férfi vonzódik a lányához, de kíváncsi volt be is vallja -e azt szemtől szembe. Becsülte, hogy nem próbálta a dolgot elterelni, hanem egyenesen beszélt.
-Én derék embernek tartalak, s a lányom is biztosan bízott benned, ha haza is elhozott. -mondta Suzan.
-Ebben én is reménykedem, de lehet csak a lehetőséggel élt amit felajánlottam neki a nehéz közlekedés miatt.- válaszolta Paul.
-Bízom benne hamarosan jobban lesz, s ezt megtudjuk mind a ketten.- felelt Suzan.
-Én is várom már nagyon .- mondta kissé csendesen Paul.
pár nap és kemény orvosi munka árán Khaty kezdett révedezni, de még nem volt az igazi, csak az esélye volt meg, hogy magához térhet.
Mindannyian szorítottak és kérlelték, csak térjen magához és beszéljen végre.
Suzan nagyon megviselt volt, és Paul is kezdett kimerülni ebben a harcban. Tudta fel nem akarja adni, de a remény egyre fogyott, és távolodott a valóság.
Aztán a hét vége fele mégis megtörtént, a csoda, hogy Khaty magához tért és mosolygott a remegő családra.
Paul kedvessége is meglepte, hogy mennyire figyelmes .
A nap vége felé elszaladt Paul, majd visszajött és egy kis dobozkát mutatva Khatynek megkérdezte, ha jobban lesz hozzá kötné-e az életét?
Míg Paul elment Suzan elmesélte lányának mi történt velük, és hogy apja is itt fekszik a kórházban.
-Majd meglátjuk, csak előbb legyek jobban kedves.- válaszolta nagyon csendesen Khaty.
Azért a dolgok hatása mindig megvan, mert Khaty kedve is napról napra jobb lett, és állapota is kezdett stabilizálódni, aminek orvosai is örültek.
Apja is a kezelések hatására szépen gyógyult, de még nem kelhetett fel.
A betegség legyőzésének reménye megcsillant.
bef. köv.
A cikket írta: Divi Éva
Hozzászólások
Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.