A szerelem ereje

Látogatók száma: 45

Évát meglepte a férfi intelligenciája, és udvariassága. Nem volt hozzászokva. Sokféle emberrel találkozik, nap, mint nap, és Gábor felkeltette a figyelmét.

A padon ültek, és beszélgettek. Évának délután sikerült néhány órára elszakadni a munkából, volt két lukas órája, gondolta, ezalatt tud beszélni Gáborral. Aztán, jönnek az esti iskolások. Előkészítőt tart a felvételizőknek. Reggel nyolc óta talpon van, és tíznél előbb nem végez ma. Elfáradt, de kíváncsi volt, Gábor mit akar neki mondani. Örült minden percnek, amit együtt töltöttek. Nehezen vallotta be, de beleszeretett a férfiba. Együtt élt Gézával már négy éve. Gábor szinte berobbant az életébe, minden előzmény nélkül változtatta meg a napjait. Felforgatta érzelmeit, elvette a józan eszét. De nem bánta. Soha még nem volt ilyen boldog.
- Jó, hogy sikerült időt szakítanod rám, - mondta Gábor, miután megcsókolta a lányt, - felvettek a Gépészkarra.
- Tudom, előbb tudtam, mint te. – Válaszolt Éva, és átölelte a férfit.
- Megünnepeljük, jó? – Kérdezte Gábor, és lassan kibontakozott az ölelésből.
- Jó, de ez a hétvége nem alkalmas. Géza egész nap otthon lesz, a doktorijára készül, ott kell lennem körülötte. Tudod, milyen? Hol egy kávét kell készítenem, hol valami szendvicset, mindig vannak kívánságai.
- Semmi gond. Zsuzsa húgának a születésnapját ünnepeljük. Nagy családi felvonulás lesz, kötelező program.
- Lementek Vácra?
- Igen, ilyenkor ott szoktunk összejönni, a nagyszülőknél. Nagy a kert, elfér a család.
- Mikor lesz a válóper?
- Erről akartam beszélni veled, Éva. Nem lesz válás, egyelőre nem.
- Ugye, csak viccelsz, Gábor? – mondta a lány halálsápadtra vált arccal.
- Nem, sajnos nem viccelek.
- Pedig, mindent elterveztünk. Most, hogy felvettek, és tanulhatsz nappalin, megváltozik az életed. A házasságotok pedig annyira megromlott, hogy nem tudsz tovább vele maradni. Nem ezt mondtad, Gábor? Mi történt?
- Zsuzsa gyereket vár.
A hirtelen beállt csend után Éva szólalt meg elsőnek.
- Hogy lehet ez? Azt mondtad…
- Igen, legalább egy éve nem élünk házas életet. Ez igaz is, de nem tőlem van a gyerek.
- Hanem, kitől?
- Nézd Éva! Tudom, hogy furcsa helyzet ez, de Zsuzsa sem tudja biztosan. Vagyis, a feltételezett apa nem vállalja.
- És te vállalod? – Kérdezte Éva most már nyugtalanul. – Hajlandó lennél feladni mindent, amit elterveztünk, hajlandó lennél lemondani a közös életünkről? Gábor! Mi történt veled? Rád sem ismerek.
- Nem erről van szó.
- Hát, miről? Csak nem szereted még őt? Jézusom! Te szereted Zsuzsát.
- Szó sincs róla. De úgy érzem, nem hagyhatom most el. Érted?
Éva elfordult Gábortól. Lassan indulnia kell, hosszú még a délután, és estig ki kell tartania. Gábor nem látta, hogy a lány sír. Erőt vett magán, és a férfi szemébe nézett.
- Jól van. Értem. Most mennem kell. Beszélünk még. Én nem akarom feladni. Végiggondolom, mit tehetek érted. Hülye helyzet. Nem is értem, mi marasztal még, de nem akartlak elveszíteni. Szeretlek! – Mondta halkan a lány, és megcsókolta a férfit.
- Én is szeretlek! Ezt a helyzetet meg kell oldanom. Nem hagyhatom magára most, szüksége van egy barátra. Tudod, megegyeztünk, hogy békében válunk el. Már a lányunk miatt is. A hétvégén fogjuk bejelenteni a hírt a családnak, aztán, még nem tudom, hogyan tovább?
Éva megsimogatta Gábor arcát. Mindig így váltak el. Gábor hosszan nézett utána. Látta, ahogy a lány befordul a sarkon. Nem nézett vissza, ahogy máskor szokott.

Gábor javasolta Zsuzsának, hogy vetesse el a gyereket. Ez lenne a megoldás. Az asszony hallani sem akart róla.
- Volt már két abortuszom. Nem kockáztatok. Tudod, hogy szeretnék gyereket, legalább hármat. – Mondta Zsuzsa, és nevetett. Nem igazán volt érzéke a drámai helyzetekhez.
- Jól van, ez a te döntésed, de mi lesz a válással? Decemberben jön a második tárgyalás, akkor már elválasztanak. Nem is értem, miért kell ezt ennyire húzni, halasztani?
- Jobb lenne, ha ezt most kihagynánk, Gábor. – Mondta Zsuzsa komolyra váltva, és átölelte a férfit. – Annyit kérek csak, hogy amíg nem rendezem a dolgaimat, maradj mellettem. Szabad vagy, nem változtat ez a döntésünkön. Jól megfontoltuk. Neked is más irányba megy az életed, nem állok az utadba. Segíts, kérlek! Segíts, hogy a család ne sejtsen semmit, amíg meg nem születik. Addigra rendbejön minden, meglátod.
- Jól van, átgondolom. Be kell látnod, szokatlan kérés.
- Hülye helyzet, na! Ez az igazság. Számítok rád.
- Az egyetemet, azt nem hagyom. Elvégeztem az előkészítőt, és van esélyem, hogy felvegyenek.
- Rendben, megoldjuk.
- Nem zavar, hogy neked abba kellett hagynod?
- Nem zavar, Gábor. Már ezerszer megbeszéltük. Én döntöttem így, pedig élveztem nagyon. Anyának lenni egész embert kíván, nem tudtam, megtenni, hogy nem vagyok teljesen itt a családdal, a gyerekemmel.
- Igen, megbeszéltük, én mégis úgy érzem, megoldhattuk volna.
- Ne legyen lelkifurdalásod, Gábor! Most törleszthetsz, ha akarsz. Maradj velem, csak egy évig még, aztán szabad vagy.
- Most is szabad vagyok, ahogy te is, Zsuzsa. Te döntesz a sorsodról. Sajnos, korábbi álmaink már semmivé váltak, de nem hibáztatlak. Nem bújhatsz ki a bőrödből.
- Túl fiatalon házasodtunk.
- Igen. Akkor döbbentem meg először, amikor egy szeretkezésünk után azt mondtad, csak nem képzelem, hogy egy férfival fogod leélni az életedet.
- Jó, az elég furcsa helyzet volt. Akkor már Lajos járt a fejemben. Már terveztük, hogy együtt fogunk élni. Persze, te ezt nem tudhattad.
- Még csak nem is sejtettem. Amikor Lajos elmondta, hogy milyen fontos neki a barátságunk, de ő téged szeret, nem is akartam elhinni. Akkor vártad a lányunkat. Akkor megittunk egy üveg konyakot ketten, és elbúcsúztattuk a barátságunkat.
- Emlékszem, Lajos mondta is, milyen aranyos voltál. Már az első pohár után berúgtál, és Katiról kezdtél el beszélni, a feleségéről. Abszurd helyzet volt, kétségtelen.
- Erre nem is emlékszem. Pedig Kati volt, aki akkor megakadályozta a válásunkat. Ultimátumot adott Lajosnak. Kati fodrász volt, jól keresett. Ő finanszírozta Lajos hobbiját. Ő vette neki a Fender gitárt is. Azt mondta, ha nem hagy ott téged, akkor elválik, és Lajos nem kap egy büdös fillért se.
- Nem szerette, ha zsarolják. Végül rábeszéltem, hogy adja meg magát, mert így megmaradhat az együttesük, énekelhet, gitározhat tovább. Kati is ki lett elégítve.
- És te megmaradhatsz titkos szeretőnek.
- Na, igen. Végül is így történt, nem?
- Céltudatos nő vagy, az biztos.
- Elérem, amit akarok.
Zsuzsa átölelte a férfit, és megcsókolta. Gábor elhúzódott. Még nem érezte ennyire távolinak a feleségét. Diák szerelem volt, sok csodás pillanattal. A házasságuk első évében már kiégett a kapcsolatuk. Zsuzsát felvették az ELTE-re, matematika-filozófia szakra. Gábor már dolgozott, és elég jól keresett. Zsuzsa szülei is segítették a lányukat, hogy elvégezhesse a tanulmányait. Élvezte az egyetemet, a tanulást, és a rajongóit. Szép nő volt, sokan hajtottak rá, és néhányan meg is kapták. Gábor nem is sejtette, hogy a felesége milyen szabad életet él. Amikor megszületett a lányuk, Zsuzsa nem akart visszamenni az egyetemre. Halaszthatott volna, de anya akart lenni. Akkor valamennyire konszolidálódott a helyzet, talán, boldogok is voltak. És akkor jött Lajos.

Éva néhány éve együtt élt Gézával. A barátságon kívül nem volt közöttük semmi. Géza megkapta a diplomáját, és Pesten szerzett állást. Éva felajánlotta, hogy költözzön hozzá, amíg nem talál más megoldást. Aztán elkezdte a doktoriját írni, és nem keresett albérletet, kényelmesebb volt, hogy Éva főz, mos rá, és kiszolgálja, ha ideje engedi. Éva az egyetemen oktatott, néhány éve előkészítő tanfolyamokat is vezetett. Matematikát tanított. Így ismerték meg egymást Gáborral. Gábor kapott egy lehetőséget, amit egy ideig nem vett komolyan. Jelentkezhetett előkészítő tanfolyamra, hogy felfrissítse középiskolai tudását, és felvételizhessen nappali tagozatra. A vállalat, ahol dolgozott, vállalta volna a költségeket, ha munkaszerződést köt. Ez nagyon szépen hangzott, de arra is gondolnia kellet, hogy valahogy meg kell élni, el kell tartania a családját. Amíg nem volt tétje a dolognak, nem is vette komolyan. De amikor kiderült, hogy van esélye sikeres felvételi után elvégeznie az egyetemet, komolyan elgondolkodott azon, hogy érdemes megváltoztatnia az életét. Zsuzsának megemlítette, hogy lenne kedve továbbmenni, és nappali tagozaton tanulni. Az asszony nem volt elragadtatva, de más gondolatok foglalkoztatták. Akkor már Lajossal újra egymásra találtak, és éppen abba a periódusba került a kapcsolatuk, hogy ismét dönteni kellett, hogyan tovább? Kapóra jött nekik Gábor terve, ezzel legalább leköti magát, és nem foglalkozik velük, kevesebb ideje lesz Zsuzsa kilengéseire figyelni. Gábor megbékélt a gondolattal, hogy a házasságának vége lesz. Zsuzsa nem is tudott róla, de Kati felkereste, és elmondta neki, hogy tud a kapcsolatukról, de megvárja, mi lesz a kimenetele, ugyanis, terhes. Lajos pedig semmire nem vágyott jobban, mint egy utódra. Gábor tudta, hogy Kati mit tervez, de az édes bosszú éltette, és nem akart beleszólni az események alakulásába.

Évát meglepte a férfi intelligenciája, és udvariassága. Nem volt hozzászokva. Sokféle emberrel találkozik, nap, mint nap, és Gábor felkeltette a figyelmét. Amikor tanított figyelte a férfi reakcióit. Gábornak is feltűnt a lány kitüntető figyelme. Gyakran jöttek össze a csoport tagjai egy sörre, vagy csak egy beszélgetésre, az egyetem klubjában. Éva mindig úgy intézte, hogy Gábor mellé ülhessen. Sok közös témájuk volt. Beszéltek irodalomról, színházról. Éva beszámolt neki a munkájáról, beavatta őt az egyetem hétköznapjaiba, megismertette vele, mi zajlik a tanszékeken, milyen a professzorok világa. Évának ez volt az élete. Megtalálta a hivatását, továbbadni a tudást, felkészíteni a tehetséges embereket saját tehetségük terhének viselésére. Mert ha addig nem volt nyilvánvaló, akkor az alatt az egy év alatt, amíg felkészültek az értelmiségivé válás nehézségeire, meg kellett érteni, hogy innen nincs visszaút. Aki harmincéves fejjel belevág az intenzív tanulásba, több évi fizikai munka után, fenekestül fordul fel az élete. Éva tudta, milyen hatása van a felismerésnek, hogy minden megváltozik körülöttünk. Készültek statisztikák az elmúlt évek tapasztalatai alapján. Ezek nem kerültek nyilvánosságra. Éva megosztotta Gáborral az e téren szerzett tapasztalatait is. Családok mentek szét, a csalódás sokszor öngyilkossághoz vezetett. A legutóbbi évfolyamon háromszázból negyvenhetek voltak, akik később kaptak lehetőséget a továbbtanulásra. Vagy, mert szerepeltek a párt káderfejlesztési tervében, vagy azért, mert tehetségesnek bizonyultak, és a vállalatuk fizette a tanulmányaik költségét, cserébe tanulmányi szerződést kellett kötniük. Összesen heten maradtak a diploma előtt, akik meg is szerezték az oklevelüket.
- Tudod, hogy érdekes ember vagy? – Kérdezte egyik oktatási nap után Éva Gábortól.
- Nem, dehogy. Teljesen átlagos vagyok, nem érzem magam különlegesnek.
- Pedig nem sokan mernek szembeszállni a fizika tanszék docensével. Ráadásul úgy, hogy azt mondja a hallgató jelöltnek, ha nem neki van igaza, akkor visszaadja a diplomáját. Min vitatkoztatok?
- Hosszú, nem érdekes. – Mondta Gábor, pedig szívesen elmesélte volna Évának, hogy dicsekedhessen is az esettel.
- Én mindenről tudok. – Nevetett a lány. – Az volt a feladat, hogy egy zárt tér ketté van osztva egy félig áteresztő fallal. Az egyik térben hidrogén gáz van, a másikban oxigén. A felhúzzák a lezáró falat, akkor hogyan áramlanak a gázok egymás terébe, ha a félig áteresztő rács lyukai akkorák, hogy egy hidrogén atom átfér rajta, de az oxigén nem.
- Igen. Én azt mondtam, hogy a kezdeti egyenlő nyomások úgy alakulnak, hogy az oxigén terében megnő a nyomás, méghozzá a hidrogén parciális nyomásával nagyobb lesz, míg a hidrogén terében ugyanannyival csökken. A docens úr pedig erősködött, hogy nem így van.
- És amikor megkérdezte tőled, mire alapozod az állításodat?
- Akkor azt mondtam neki, hogy képzelje el a dolgot autókkal, és kerékpárokkal. A kerékpárosok, ha engedélyt kapnak, át tudnak menni az autók térfelére, és ellavíroznak az autók között, de az autók nem tudnak átmenni a keskeny kapukon.
- Ne félj, másnap már jött, hogy kifogtál rajta, és hogy most mit tegyen? Mondtam neki, hogy legalább ismerje el, hogy tévedett.
- Igen, rendes volt. Amikor legközelebb bejött órát tartani, akkor azt mondta, nem adja vissza a diplomáját, de elismeri, hogy nekem volt igazam.
Éva nevetett, és láthatóan jó kedve lett. Egész délután beszélt. Elmesélte az élettörténetét, gyakran szóba hozva a bátyját, aki katonatiszt. Máskor egy közeli presszó valamelyik sarokasztalánál találtak menedéket. Kávét ittak, és üdítőt. Egyik alkalommal Éva azt találta ki, hogy valamelyik olvasmányából valósít meg egy számára kedves jelenetet, amelynek mindketten szereplői lesznek. Elvitte egy olyan helyre Gábort, ahol Calvadost rendelt.
- Na, tudod, hogy melyik regény helyszíne Párizs, és melyik műhöz kötődik a Calvados?
- A Diadalív árnyékában. - Vágta rá a férfi. - Többször is elolvastam, néhány év különbséggel.
- Talált! Ügyes vagy! – Mondta Éva, és közelebb húzódott Gáborhoz. A férfi akkor érezte először, hogy olyan vonzerő áramlik Évából, ami kikerülhetetlen. Minden eddigi kapcsolata semmivé vált, a múlt megszűnt, csak az a pillanat létezett a Calvados mámorában, Éva ajkai melegével, mellének érintésével, testének illatával. A vágy úgy tört rá, olyan váratlanul, hogy beleszédült.
- Szeretlek! – mondta a lány. – Már az első pillanatban beléd szerettem, amikor megláttalak.
- Nem is vettem észre. – mondta Gábor, nem túl komolyan. – Megadom magam! Te vagy nekem az a nő, aki csak egyszer jön el egy férfi életében. Igen, én is egyre jobban érzem. Szeretlek Éva, nagyon szeretlek!
Záróráig maradtak. Taxival mentek haza. Éva kérte Gábort, hogy hívja fel a feleségét, ma éjjel nem alszik otthon.
- Kettesben leszünk. Csak te, meg én. Miénk az egész éjszaka. – suttogta Éva Gábor fülébe, a cimpáját csókolgatva.
- Nem csak az éjszaka. Miénk minden, ami csak létezik ebben az univerzumban. Mert a mindenem vagy, nincs szükségem senki másra ezen a világon. - Mondta Gábor határozottan, és szorosan magához ölelte a lányt, aki megadóan engedte át magát a szerelmes ölelésnek.
Ezt az éjszakát soha nem felejtették el. Éva később elmondta Gábornak, hogy nem volt még senkivel orgazmusa, de azon az éjszakán csoda történt, megtudta, mit jelent szeretni, megismerte a szerelem erejét.

(Budapest, 2018. október)