A szerelem íze
Látogatók száma: 30
A szerelem állítólag édes. Lehet, de a nő úgy érezte inkább édesen keserű, vagy keserédes.
Az elvált nő gyerekeivel sétált a parkban. A gyerekek megálltak egy pad előtt és jelezték elfáradtak. Leültek megpihenni kicsit. Az éhesnek falat kifli, a szomjasnak kicsi tea. Minden volt mi kellett. Előkerült a mesekönyv is és olvasott a nő gyerekeinek egy rövidebb mesét. A gyermekek hallgattak nagyokat. Egyszer arra járt egy fiatalember, aki a fasor túloldalán haladt a parknál és csak a kedves hangokat hallotta. Lassított a lépteim és egy pillanatra talán meg is állt. Fejét a hang irányába fordította, mikor megpillantotta a nőt. Kedves arc és csupa mosoly ahogyan mesél. Nem látott mást, csak a padot a nőt és négy himbálózó lábacskát. Oda sétált és óvatosan leült a pad legszélére, hogy ne zavarja a mesét hallgatókat. A nő észrevette, de gyermekei csendben voltak és tovább mesélt. Aztán mikor vége volt a mesének, a gyerekek tapsolni kezdtek, és kérték még! még!, De a nő hajthatatlan maradt későre jár és haza kell menni már. A fiatalember megkérdezte nem segíthetne-e valamiben, ha már meghallgathatta a mesét. Neki a gyermekkora jutott az eszébe és nagyon tetszett, ha nem veszi sértésnek a hölgy. Bemutatkoztak egymásnak, majd a hölgy mondta haza kell menni, mert reggel újra indul a nap és már későre jár. Egy darabon együtt mentek, majd a fiatalember elköszönt, mert másfele vitt az útja. A nő a gyerekekkel hazament és folyt minden a maga rendjében. Aztán új nap és kezdődött minden elölről. Munkába menet az oviba vitte gyermekeit, dolgozott. Hazafele ment a gyerekekért, de előtte még a munkahelyén főzött egy teát, amit kis üvegbe töltött és vett két kiflit a gyerekeknek. Aztán haza a parkon át. A padnál megint kérték a gyerekek a mesét. A nő mesélt, és kis idő múlva megjelent a fiatalember is.
Ez így ment napokon keresztül. A gyerekek megkérdezték a férfit neki is tetszik a mese? Akkor miért nem tapsol ő is. Így aztán a délutánok lassan elkezdtek így négyesben telni. Eljött a hétvége, s a férfi megkérdezte nem lenne -e kedvük vele elmenni kirándulni, s oda is vihetnék a könyvet és lehetne mesenap. A gyerekek örültek, s végül is a nőnek sem volt ellenére, hogy kicsit kimozduljon a falak fogságából. A gyerekeknek meg hasznos lenne, nem mindig csak a homokozó és a hinta lenne a szórakozás vagy bent a lakásban. Megbeszélték másnap hol és mikor találkoznak. A férfi most a ház kapujáig kísérte a nőt és a gyerekeket. Tetszett neki ahogyan a nő bánik a gyerekeivel. Nem kiabált és nem ordítozott rájuk mint általában szokás. Másnap a megbeszélt időben találkoztak a buszmegállóban. A gyerekeken is kis hátizsák, a nőn valamivel nagyobb, de minden rendben volt. Kimentek a városhoz közeli hegekbe. Nem sok gyaloglás és mászás után elértek egy tisztást, ahol kényelmesen letelepedtek. Előkerült a labda a könyv is, de a fiúk focizni szerettek volna. Így a nő is beállt focizni, és rúgta a labdát, mint a fiúk. A férfinak tetszett, hogy nem sipákol, hogy jaj a frizurám, pedig az egyik gyerek eltalálta a fejét, csak nevetett. Aztán mikor elfáradtak leültek és jöhetett a mese. A nő elkezdett olvasni szépen. A férfi elnyúlt és mellette a gyerekek és hallgattak. Később még kerültek köréjük kirándulók, de szépen csendesen telepedtek le, és szinte valamennyien leültek hallgatni ahogyan a nő mesélt. Amikor vége volt a mesének, jöhetett egy kis szaladgálás. Egy apuka odaszólt a fiatalembernek, hogy irigylésre méltó szép családja van. A fiatalember nem tiltakozott, megköszönte, a Nő pedig élesen nézett rá. Aztán megkérdezte miért mit kellett volna mondania, bocs nem az én családom, csak találtam őket? Ezt illedelmesebbnek tartotta, és így legalább senki nem zaklatja őket. És nem méregetik vajon kik lehetnek és miért tesznek úgy mint egy család. A nő belátta igaza van a férfinek, akit Károlynak hívtak. A nőt Ibolyának. A gyerekek Zoli és Gabi. A gyerekek hamar elfáradtak. Aztán összébb pakoltak és barangoltak még a táj szépségeit csodálva, majd elindultak haza fele. A buszmegállóban Zoli nyűgösködött, hogy nagyon elfáradt és nem bír járni. Károly és Ibolya egyszerre nyúltak a gyerekért, és megfogták egymás kezét. A gyerekek jót nevettek és Károly ölbe vetet Zolit, Ibolya pedig Gabit. Így mentek a buszhoz, majd haza. A ház ajtajában vette észre ibolya, hogy a gyerekek a vállaikon alszanak. Így kérte Károlyt hogy segítsen felvinni és ágyba fektetni a két virgoncot. Károly nagyon szívesen tette a segítséget, amúgy is kíváncsi volt a nő lakására, hol élhetnek. Lassan benyitottak a kicsi lakásba. Két kis szoba egy pici konyha, fürdőszoba wc egy helyiség és vége is a lakásnak. A fiúk szobájában még lehetett látni a játékokat a reggeli készülődésben kicsit széjjelebb voltak, de rend és tisztaság volt mindenhol. Betették a gyerekeket az ágyaikba, majd lemálháztak és Ibolya megkérdezte Károlyt, hogy kér-e egy pohár teát, vagy valami üdítőt. Károly a tea mellett döntött. Ibolya elkészítette, majd bevitte Károlynak és leült ő maga is. Fáradt volt a szemén látszott, de Károly szeretett volna beszélgetni kicsit vele. Miért él egyedül, és hol a párja a gyerekek apukája. Ibolya elmondta, hogy meghalt mikor az egy évvel nagyobb gyerek Gabi született, utána pár hónappal. Egy véletlen munkahelyi balesetben. azóta egyedül élnek a kislakásban, bár párjával tervezték, hogy majd nagyobbra cserélik, de egyedül ezt már Ő nem vállalta be. Gondolta, ha letelik a gyász éve majd odaköltözik vagy az anyósához, vagy a szüleihez, majd ezt még később eldöntik. Erről még nem gondolkodott. Egyenlőre a munkája és a gyerekek ide kötik. A többi majd kialakul. Károly értelmetlenül nézett rá? nem értette miért neveli egyedül a gyerekeit egy ilyen szép nő. Megfogta a kezét és csendesen annyit mondott:
- Nem értelek hogyan bírod el egyedül ezeket a terheket? Kivel osztod meg a bánatod?
- Itt lakik a barátnőm és vele beszélgetek sokat, vagy átmegyünk hozzájuk ha van időm rá. A munkahelyemen is kedvesek és rendesek velem, A párom pár kolléganője is feljön néha beszélgetni. Volt mikor festettem eljöttek és együtt takarítottunk ki. Rendesek velem, szeretek itt élni, és a város jobb is a fiúknak mint a falu. Ott kevesebb a lehetőség, és mindenki ide a városba vágyik, és lehet ide jönnének tanulni. Míg felnőnek van időm átgondolni, bár szeretném, az iskolát már ott kezdjék és fejezzék be ahol élünk. Ha maradunk itt, ha megyünk nem tudom mi lesz.
Károlyt Ibolya válasza a költözésre nézve elszomorította, de nem szólt neki.
- Nagyon szépen olvasol meséket. Észrevettem, hogy kint a tisztáson is mindenki milyen nagy figyelemmel hallgatta.
-Szeretem a meséket és a fiúkat is. Óvónő szerettem lenni, de a kémia elvonzott így laboráns lettem, de a mese megmaradt. A fiúk is szeretik és szívesen olvasok fel Nekik.
- Azt hallom és látom is, sőt még engem magam is elbűvöl ahogyan olvasol.
Károly átölelte és egy kedves puszit nyomott a homlokára.
Beszélgettek még, majd Károly idejét látta az indulásnak. Már majdnem felvette a zsákját, mikor megfordult átölelte Ibolyát, majd hevesen átkarolva megcsókolta.
-Ibolyának is tetszett a nem várt csók, és új érzelmeket indított el benne, de nehezen mégis kibontakozott és hátrált egy lépést.
- Bocsánat- szólt Károly,- de ezt már első pillanat óta szerettem volna megtenni, mióta meghallottam a hangod és megláttalak.
- Nincs semmi gond.- válaszolta Ibolya,-csak meglepődtem. Tudod kevesen csókolnak meg mostanában főleg így.
Aztán még egyszer ránézett Ibolyára és magához húzta és gyengéden újra megcsókolta. Gyengéden és lágyan, de tele érzelemmel, hogy érezze a nő mennyire szikrázik benne is az érzelem.
Majd elengedte, lenyúlt felvette a zsákját hátára tette és elindult az ajtó felé, de még benézett a fiúkra akik mit sem sejtve édesdeden aludtak ágyaikban.
Még megjegyezte ha nem gond akkor Ő is elmenne az óvoda elé és ott találkozhatnának és feljönne holnap is. Ibolya mosolygott és igent mondott. Boldog volt és érezte ez nem csak egy futó kaland lesz életében.
Károly elindult és egy puszit nyomott a homlokára jó éjt kívánt és eltűnt az éjszakában.
Ibolya alig bírt aludni, csak forgolódott és várta a másnapot.
A délután gyorsan eljött. Az óvoda előtt ott állt Károly és várta Őt, egy szál virággal a kezében.
Ibolya bement a fiúkért, és hamar visszajöttek. Irány a park. A fiúk örültek mikor meglátták Károlyt. Tetszett nekik a férfi, aki szereti a meséket, vicces és szeret játszani is. A parkban szépen leültek és meghallgatták a mesét. Zoli érdeklődve kérdezte Károlyt, hogy :
- Te is hazadössz velünk? Megnézed a katonáimat? Te is tudsz mesélni, mint a mami?
- Ha nem baj elkísérlek benneteket haza. Megnézem a katonáidat. Igen tudok mesélni, de nem olyan szépen mint a mamitok.
-Akkoj mondj te is mesét!- kérte Gabika.
- Károly elkezdett mesélni, de a gyerekek nevettek rajta. Valóban nem hangsúlyozott úgy mint Ibolya és monotonabb is volt a mese.
Aztán elindultak haza fele.
Otthon Ibolya készített vacsorát, addig a fiúk játszottak és megnézték a katonákat, és Károly mesélt a fiúknak a katona életről, és elmondta melyik katona milyen, és hogyan kell velük játszani. A fiúk nagyon érdeklődve hallgatták.
Aztán Ibolya szólt:
- Kézmosás, vacsora !
A fiúk varázsütésre elkezdtek pakolni. Károly segített nekik elpakolni, és mentek kezet mosni.
Az asztalnál szépen leültek és imádkoztak, majd vacsoráztak. Gabika nem tudott még imádkozni, Ő csak összekulcsolta a kezét és lehajtotta a fejét. Károly érdeklődve nézte a dolgot. Náluk otthon ez nem volt szokás, de Ő is összekulcsolta a kezét és Gabikát utánozva csendben ült. A varázsszó :
- Jó étvágyat ! - elhangzott Ibolya szájából és nekiláttak enni.
A vacsora után a fiúk fogták összeszedték a tányérokat és kivitték a konyhába. Tudták van még kis idő játszani, így mentek és játszottak kicsit. Addig Károly és Ibolya beszélgettek. Ibolya mondta Ő vidéken vallásos neveltetésben részesült így igyekszik a fiúkat is rászoktatni, tudjanak imádkozni, asztali áldást mondani, ha vidéken a nagyiéknál nyaralnak. Meg amúgy sem árt, ha hisznek, vagy bíznak valamiben, legalább kapaszkodó az életben. Károlynak tetszett ez a megnyilvánulás is, mert nem egy misztikum volt, hanem egy valós élet helyzet, amit az asszony a kompromisszumok és a körülmények ismeretében megoldott a fiúkkal.
Később együtt megfürdették a fiúkat és lefektették Őket meséltek nekik Ők pedig szépen elaludtak. Károly rendszerint beült még beszélgetni és barátkozni Ibolyával, de pár csóknál több nem történt közöttük, bár izzott a levegő, de mindketten visszafogottak voltak, és uralkodtak vágyaikon. Ez így ment egy darabig, majd egyik nap hiába várta az óvoda előtt Ibolyát Károly, nem jött a nő. Az óvónő, aki már látásból ismerte a férfit, megkérdezte tőle most mi lesz, mert Ibolya a munkahelyén balesetet szenvedett és nem fog tudni a gyerekekért jönni. Megadta a kórház telefonszámát a férfinek. A fiúkért pillanatokon belül megérkezett Ibolya barátnője Vilma és mondta Károlynak, már ismerte, találkoztak már és beszélgettek egyszer együtt, hogy elviszi a fiúkat, de nem tud Ibolyához bemenni a kórházba. Károly bement Ibolyához, aki kisebb sérüléseket szerzett a karján és a nyakán a laborban. Nem volt vészes, de megfigyelésre bent tartották. Károly elmondta mi van a fiúkkal. Ibolya mondta holnap már hazamehet, és otthon lesz, de ma még maradnia kell. Vilma jó anya, fog vigyázni a fiúkra. Oda adta a lakáskulcsot Károlynak, hogy tiszta ruhát vigyen át a fiúk számára. Mondta elég, ha másnap délután bejön és átadja majd a kulcsokat. Megköszönte a segítséget és elbúcsúztak. A férfi csak csók ellenében volt hajlandó hazamenni. Átvitte Vilmához a fiúk tiszta ruháját, hogy másnap is legyen mit rájuk adni, a koszosakat meg haza vitte. Elpakolt a konyhában, és szétnézett kicsit. Pedáns rend és tisztaság mindenütt. Felhívta kollégáját, hogy jelezze mi lenne , ha másnap nem menne be a munkahelyére, mert a barátnőjének gondja van és segíteni szeretne neki. A kolléga mondta jó szól másnap intézze a dolgát. Másnap Károly bevásárolt és délre megfőzött Ibolyánál. Elrendezte az ágyat, ha a nő hazajön kényelmesen lefeküdhessen. Aztán dél körül bement a nő elé a kórházba. Előbb hazavitte és ráparancsolt hogy feküdjön le, majd elment a fiúkért az óvodába. Aztán úgy ahogy szoktak a parkon át mesével hazamentek. A fiúk örültek, hogy az anyukájuk végre otthon van már. Károly megterített és együtt leültek enni, aztán segített a fiúknak kipakolni a konyhába és Ibolyát közösen visszaparancsolták az ágyba, pihenjen. Elmosogattak és Károly lefürdette a fiúkat és lefektette és mesélt is Nekik. Gabika azért elalvás előtt megkérdezte:
-Holnap is Te viszel minket? - de már a választ nem hallotta meg elaludt.
Ibolya hálás volt a férfinek a segítségért, de nem várhatta el tőle, hogy megtegye ezt nap mint nap. Károly pedig úgy érezte, ma éjjel nem hagyhatja egyedül a nőt. Ott maradt és mellé heveredve nézte a Tv-t és közben cirógatta a nő haját. Nem merte a nyakát, mert a jobb karján és a nyakán még ott volt a kötés. Óvatosan azért átölelte és gyengéden megcsókolta, majd egyre követelőzőbben és érezte ahogyan a saját vágya egybeolvad a nő vágyával és átadták magukat a féktelen sodrásnak, mely mindkettejüket elröpítette az álmok mezejére és a beteljesülő kéj útján szállva habzsolták egymás örömeit. Majd visszatérve a valóságba egymást cirógatva puszilgatva Ibolya lassan elszunnyadt. Károly átölelte és óvatosan maga is elpihent.
Másnap a fiúk meglepődtek,hogy Károly ott van és reggelit készít, de nem szóltak semmit. Anyjuknak kezén kötés és készülődött Ő is, de a nyaka is be volt kötve és Gabi megkérdezte:
-Nagyon fáj?- anyukám édes.Miközben simogatta az anyja lábát.
- Fáj kicsim, de elkísérlek az oviba benneteket jó?- kérdezte.
- Ha nagyon akarod jó, de elég a Károly elvisz.- tudja hol az ovi és Mari nénit is ismeri.
Mari néni a dadus, aki reggelente fogadja a beérkező gyerekeket.
Így Ibolya otthon maradt és pakolt és rendezgetett dolgokat, míg Károly elvitte a srácokat oviba.
Ez így ment míg le nem került Ibolyáról az összes kötés. Aztán Zoli megkérdezte Károlyt:
- Ma is vigyázol az anyura?- vagy már nem kell rá?
- Károly azt válaszolta majd megbeszéli az anyuval.
A gyerekek kedvelték Károlyt és tetszett nekik, hogy szépen beszél anyukájukkal és törődik velük.Károly is kedvelte a srácokat, mert nem nyafogtak mindenért, nem hiztiztek, nem csapkodták oda magukat a földhöz mint a szomszédja gyerekei, ha nem kaptak meg valamit.
Ibolya elmesélte anyjának és anyósának, hogy van egy férfi az életébe és hogyan került bele. Anyja nem szólt semmit, anyósa annyit kérdezett:
- A gyerekekkel milyen ez az ember?
Ibolya elmondta milyen rendes és szereti a fiúkat és hogy jól megvannak együtt.
Anyósa azt mondta akkor nincs kifogása ellene.
Az idő tellett, és ők szépen megvoltak Károllyal, míg Károly otthon el nem mesélte, hogy beleszeretett egy nőbe, akinek van két gyermeke, és kicsit idősebb nála, de kedveli a nőt és a gyerekeket is. Anyja hallani sem akart a nőröl, az apja csak annyit kérdezett:
- Ezt jól végiggondoltad? fiam tedd szívedre a kezed és gondold újra át.
A nőre, Ibolyára egyikük sem volt kíváncsi, hogy milyen lehet. Így Károly aztán eljárt továbbra is Ibolyáékhoz, de ezt nem mesélte el szüleinek többet.
Aztán egyszer Ibolya Kérdezte mi lenne ha terhes maradna. Károly azt válaszolta azt majd akkor meglátjuk és eldöntjük hogyan legyen tovább.
Károly nem mesélte el szüleivel való megbeszélését Ibolyának, pedig a nő elmondta neki, a szülők támogatják őket a részéről. Károly nem akarta megmondani, bezzeg nála nem is kíváncsiak rá, hogy ők együtt tudnának-e boldognak lenni.
Együtt éldegéltek négyesben és szépen megvoltak, bár Károly továbbra is fenntartotta a régi kis albérletét, ha a szülei eljönnek akkor ott fogadja őket. Nem akart konfliktust.
Megvolt minden, boldogok voltak, de Ibolya valahol érezte legbelül, hogy gond van valahol ebben a kapcsolatban. Hiába volt elsöprő a szerelem ereje kettejük között és az éjszakák izzóak és túlfűtöttek, de mégis a nappalok rejtettek valami mély titkos jeget, csak nem tudta kideríteni hol.
Egyszer aztán Károly üzenetet kapott azonnal menjen haza, anyja beteg lett.
Károly csak annyit mondott Ibolyának, most egy kicsit függesszék fel a kapcsolatot, és majd jelentkezik és folytatják ahol abba maradt a dolog. Ibolya érezte ez most más valami mondat és búcsú, de elfogadta a férfi döntését és beleegyezett.
Elkísérték a buszhoz a férfit és elköszöntek tőle. A fiúk sem örültek, hogy Károly elutazik, de Ők még kicsik voltak, hogy bármit is tehessenek.
Ibolyának tovább folytak a napjai, de megváltozott valami az életében.
A napok teltek és semmi hír. Aztán várt és várt és csak várt , de semmi életjel. Az albérletet felmondták ennyit tudott meg és Károly eltűnt az életéből. Sajnálta és fájt, de a várás és a napi teendők beláttatták vele nincs mit tenni tovább kell lépnie a fiúk érdekében is, hiszen ha szomorkodik az egyiküknek sem jó. Aztán ahogy múlt az idő egyre kevesebbet gondolt Károlyra, és a gyerekek is lassan nem emlegették tovább. Ment minden a régi kerékvágásba hármasban éldegéltek tovább, mint régen.
Ibolya azzal vigasztalta magát, hogy majd talál magának olyan férfit, aki megérdemli az ő szívét és ő méltó lesz annak szíve elnyeréséhez. Legalább is reménykedett, hogy minden így lesz. A többit a sorsra bízta. Várja szíve hercegét.
A cikket írta: Divi Éva
Hozzászólások
időrendi sorrend
grat.
:)