A szeretet szeretett ünnepe

Látogatók száma: 47

5. Üzleti kockázat

Kapornok három domb völgyében megbújó, négyezer lelket számláló falucska, amely gazdasági fellendülését a két kilométer távolságban épült autópályának köszönheti, mert annak megléte csábította a településre a befektetőket, elsőként azt a két multi céget, amelyek felhúztak a falu határában a húszezer négyzetméteres raktárbázist, és azt a magyar befektetőt, aki az autópálya pihenőben motelt és éttermet épített.
Hajagos István abban az időben a fővárosban dolgozott, és nem sokat hezitált, amikor meghirdették az autópálya melletti motel vezetői állását. Azonnal beadta az önéletrajzát és Kropacsek úr szimpatikusnak találta, olyannyira, hogy szabadkezet adott neki a munkatársak kiválasztásában is. Egyedül a feleségének nem tetszett a dolog, hogy időnként éjszaka is dolgoznia kell, végül hosszas és hangos vita után azzal biztatta Verát, ha továbbra is szekálja őt az új munkahelyével, akkor visszamegy Pestre dolgozni, s csak ritkán fognak találkozni. Ez több volt puszta fenyegetésnél, mert újabb munkahelyek egyhamar nem teremnek a faluban, de még csak a környékén sem, ezért aki megveti lábát az új helyén, annak biztosított a jövője. Egy ideig.
Jó asszony Vera, egy rossz szava sem lehet rá, szépen neveli két kamaszodó gyermeküket, miközben maga is gazdasági vezetőként dolgozik az árvaházban, ahogyan a helybeliek nevezik a százhúsz árva gyereket nevelő intézetet. Igazi karácsonyi ünnepi ételt nagyon nehéz a gyerekek étkeztetésére kihozni a szűkös pénzügyi keretek miatt. Szerencsére találtak egy alapítványt, amely karácsony környékén nagyobb pénzadománnyal hozzájárul az árvaházi gyerekek ünnepi ellátásához. Micsoda véletlen, hogy az intézet ebből az adományból rendeli meg a motel éttermétől az ünnepi ebéd és vacsora szállítását! Pista pedig november végétől kicsit lecsípett az étterem nyersanyag felhasználásából, és kéz alatt eladta a megspórolt nyersanyagokat a szomszéd község hentesének, hogy az így keresett aprópénzből fedezte családja karácsonyi ajándékait. A motel éttermének bevétele és nyeresége közben meglett az árvaházi ebéd megrendeléssel. Most azonban ennek jól keresztbe tett Kropacsek úr, azzal az agyament nagycsaládos összejövetelével, ráadásul a nyakára küldte Egressy Mátét, akit személyesen korábban nem is ismert, utána rászabadította rovancsolni az asszisztensét, a túlbuzgó, ám hozzá nem értő fiatalembert, akit könnyen átvert, de a másikkal feltehetően nehezen boldogul.
Annak természetesen örültek munkatársai, hogy december 23-án déltől december 27-én reggelig fizetett szabadnapot kaptak, legalább számukra igazán ünnep lesz az ünnep. Neki és Marika néninek, a takarítónőnek, aki egyben az anyósa is, azonban munkával telnek ezek a napok is, a szenteste kivételével.
Egressy Máté jó előre megtervezte a menüsort Kropacsek úr társaságának és megrendelte a hozzávaló nyersanyagokat, melyeket időben leszállítottak a motelbe, majd közölte vele, hogy a tizenhat fős társaság ellátása mellett kinyithatják az éttermet, miután megbeszélte vele az is, hogy a rendezvény időtartama alatt üzemeltethetik az éttermi részt, míg azt alapanyagokkal bírják, és az abból származó bevétel pluszként jelentkezni fog az étterem bevételében. Kifizette Pistának a kétszázezer forintos számlát, és titokzatosan bazsalyogva tartott egy kis hatásszünetet, miközben le sem vette róla a szemét.
- Nézd, Pista, kereshetnénk egy kis aprópénzt, ha szereznél egy kétszázezer forintos étel megrendelést, akár házhozszállítással is. Ami a vendégek ellátásához kell, azt majd hozom magammal. Tudom, hogy kevés az idő, de úgy hallottam, meglehetősen találékony, ügyes üzletember vagy. Gyere, pakoljuk be a hűtőbe, amiket hoztam és máris mennem kell vissza. Hívj fel, ha döntöttél. Egyébként gratulálok, nagyon szép a különteremben felállított karácsonyfa. Majd lefotózom, és megmutatom Kropacsek úrnak, hogy ilyet a Karári szigeten biztosan nem látott. Huszonnegyedikén reggel nyolckor itt leszünk Lizával és kezdődhet a munka!
Arról bezzeg egyetlen szót sem szólt Máté, hogy kik lesznek a vendégek, de Hajagos Pista biztos abban, hogy a fiatalember nem dobja fel őket Kropacseknél.
Hajagos Pistának megfájdul a feje, mit tegyen, eléggé kusza a helyzete. Ott áll irodája ablaka előtt és figyeli, mint araszolnak az autópályán a járművek, mert a sűrű hóesésben nem lehet száguldani, még csak sietni sem, mert könnyen megcsúszhatnak az úttesten. Feltűnően sok kamionkonvoj húz el a pályán, nekik időben el kell érniük a megszokott pihenőhelyeiket, mert karácsonykor nem közlekedhetnek. Ráadásul megkezdődött az össznépi rokonlátogatás is, amikor a volán mögé ülnek a másnaponta vezetők is, ahogyan azokat nevezik, akik évente négy-öt alkalommal használják a kocsijukat, mint például azok a feleségek, kiknek karácsonykor, húsvétkor és más össznépi ünnepen végre megadatik, hogy a volánba kapaszkodva vezető pozícióba kerüljenek, annak érdekében, hogy a családfők nyugodtan kvaterkázhassanak. A motel számára ez kétszeresen is jó, miután a másnaponta vezetők gyakrabban megállnak egy kis feszültség oldó pihenőre, de nem ám a benzinkutaknál, hanem a vendéglátóhelyeknél, mert ott nem csak szendvicset, üdítőt és kávét fogyaszthatnak, hanem alkoholos italokkal is csillapíthatják szomjukat utasaik. Nincs egyetlen üres asztal sem az étteremben, a szakácsok és a pincérek alig győzik a munkát.
Mit csináljon? A hűtőkamrában ott a két tízkilós pulyka, ami gesztenyével töltve kerülne másnap az árvaházi gyerekek asztalára, négyféle garnírung kíséretében és nehogy egy gyerek is éhen maradjon, további tíz kiló darált húsból készítenének még Stefániát is. A húsleves és a bejglik az árvaház konyhájából kerülnek ki, arra nekik nincs kapacitásuk, illetve lenne, ha a séfen kívül más is részt vehetne a konyhai munkában. Ilyenkor jön a hentes az áruért, viszi el kocsija csomagtartójában a közel százkilónyi húst. Pista a főszakácsán kívül nem akart mást is bevenni az üzletbe és újabb üres tenyérbe osztani a pénzt a haszonból.
Reggel fél óráig vitatkoztak a feleségével, hogy mit tegyenek, de nem jutottak dűlőre, pedig felsorakoztatták az összes érvet és ellenérvet, mind Egressy Máténak az üzletbe való bevétele, mind saját séfjük kizárása okán. Pedig kínálkozik a lehetőség, hogy a Kropacsek családnak berendelt mérhetetlenül sok nyersanyag egy részét Mátéval közösen értékesíthessék.
Ülj le Pista és használd az eszed!
Könnyű biztatnia magát, főleg annak tudatában, hogy nincs sok ideje a töprengésre. A saját séfjére az év háromszázhatvanöt napján szüksége van, míg Mátéval lehet, hogy először és utoljára üzletelne. Nincs más lehetősége, mintsem az árvaházzal és hentessel kapcsolatos bizniszt a megszokott módon lebonyolítani, ami pedig az ifjú Máté gyereket illeti, főjön csak a saját levében!
Döntött, és nem hezitál tovább, azonnal felhívja Egressy Mátét és közli vele az álláspontját.
- Megértelek, Pista! – nyugtázza Máté a hallottakat. – Erre számítottam! Huszonnegyedikén reggel nyolckor találkozunk! Kellemes ünnepeket!
Hajagos Pista fejfájása elmúlt, abban a pillanatban, amint letette a telefont.
Mégis szép kerek a világ!
A legjobb az lesz, ha megkeresi a RENDEZVÉNY MIATT ZÁRVA feliratot, idekészíti az íróasztalára és huszonnegyedikén reggel az lesz az első dolga, hogy azonnal kiteszi az ajtóra. Nehogy már az ő hátán kapaszkodjon fel az uborkafára ez az Egressy gyerek! Egyébként is mit képzel, kinek kellene az a rengeteg kaviár és lazac, amit beszerzett?
6. Szervezni tudni kell
Reggelre lentebb süllyedt a hőmérséklet, minimum mínusz tíz fok van odakinn. Jó ötlet volt beszervezni Petit, hogy segítsen Lizának süteményt sütni, mert neki még sok a dolga, ha azt akarja, hogy zökkenőmentesen haladjanak a dolgok.
Reggel háromnegyed hatkor Máté ismét a portásfülkében kortyolgatja Tóni bácsi bűn rossz, ám forró kávéját. Hozott az öregnek karácsonyi ajándékként egy üveg whiskyt, meg egy kiló igazi babkávét. Hiába leskelődik, egyik kollégáját sem látja. Ma nem jönnek dolgozni?
- Mi a baj, Máté fiam? Nem jönnek a munkatársai? Hát, nem is jöhetnek, mert már itt vannak!
A fiatalember gyorsan lehajtja a kávé maradékát, és rohan az öltözőbe.
Kezdik megszokni a munkatársai, hogy sohasem lehet tudni, mikor jelenik meg váratlanul a főnökük, ráadásul maradéktalanul betartja az ígéretét, nevezetesen azt, hogy fegyelmet és pontos munkát igényel, ugyanakkor kiáll értük. Ez utóbbira is volt példa, amikor a szálloda igazgatója azonnali hatállyal fel akart mondani a reggeli késés miatt, annak a három kollégának, akinek Máté igazolatlan napot adott, csakhogy kiállt mellettük:
- Engedd meg, főnök, hogy magam intézzem el ezt a kis affért, és megígérem, ha még egyszer előfordul, én teszek javaslatot az elbocsájtásukra.
Szerencsére élvezi az igazgató bizalmát, és hála a nagy fülű, mindent halló takarító személyzetnek, azonnal híre ment kettejük beszélgetésének lényege. Értett ebből mindenki, még a két helyettese is.
Kilencven százalékos a szálloda kihasználtsága, ez egyben azt is jelenti, hogy az ünnepek alatt is tele lesz az étterem, nem lehet lazsálni. Ismételten átveszi Jancsi bácsival a teendőket, és majdnem elneveti magát az öreg pálfordulásán, mert egyrészt kezdi respektálni őt, a fiatal főnökét, másrészt kezd megbarátkozni a gondolattal, hogy neki műszakvezetőként az irányítás és a munkafolyamatok koordinálása a feladata, akár főzési tudománya csillogtatásának rovására is.
- Jól van, Jancsi bátyám, nem lesz semmi gond. Telefonon bármikor elérhet, ha gond lenne.
- Nem lesz, Máté, érezd jól magad! A menyasszonyoddal foglalkozz, mert ez lesz közös életetek egyik legszebb időszaka! Nekem elhiheted, harmincéves házasok vagyunk az asszonnyal és ebben az egy dologban maradéktalanul egyetértünk!
- Kellemes karácsonyi ünnepeket Jancsi bátyám!
- Nektek is fiam!
Elköszön a kollégáktól is és irány az öltöző. Leadja munkaruháját a mosodába és útnak indul, mert fél óra múlva felveszi Takács Janit, a fuvarszervezéssel foglalkozó barátját, aki az ünnepek alatt ügyeletes lesz a cinkotai kamionpihenőben. A kétnapos kényszerű pihenő alatt, akár száz kamion is elfér a zárt telephelyen, melyen kamerarendszerrel és két kutyás őrjárattal biztosítják a rakományok védelmét, miközben fűtött, két- vagy három ágyas szobákból álló könnyűszerkezetes épületben alhatnak, tisztálkodhatnak, pihenhetnek a kamionosok. Kétszáz négyzetméteres közösségi tér is tartozik az épülethez, melyben az étkezéshez szükséges feltételek közül egyedül az ételmelegítéshez szükséges mikrók, tányérok és evőeszközök adottak, és televíziót nézhetnek. Innen ered a két fiatalember ötlete, hogy megszervezzék azok számára, akik igénylik, szentestére a sütemény és ital, másnapra pedig a meleg étel ellátást, fejenként harmincöt euróért, melyből öt euró Janié, ebből még az ételek Kapornokról történő szállítását is állnia kell, a fennmaradó összegből pedig Máté gazdálkodik. Háromféle menüt állított össze, abból választhatnak a megrendelők.
Ha bejön az üzlet, javasolni fogja Kropacsek úrnak, hogy jövőre a szálloda konyhájáról szállítsák az ételeket, ha pedig ráfizet, akkor mélyen hallgat az ügyről.
Mintha úton lenne a főváros lakosságának a fele, akkora a forgalom. Majdnem egy óra alatt érnek ki Cinkotára. A telepen nagy a forgalom, egymás után érkeznek a kamionok
- Akkor jó munkát neked, délután öt körül várom a hívásodat és még ma este hozom a süteményeket és az italokat.
- Rendben, Máté! Én meg előre beszedem a pénzt, mert nem akarok később vitát! Tudod, milyenek a kamionosok! Azaz dehogy tudod!
Visszafelé is nagy a forgalom, ráadásul ráfagyott az úttestre a kocsik kereke nyomán vizessé tört hó. Araszol a kocsisor, és Máté ösztönösen vezet. Nem kapcsolja be a rádiót, mert rendezni akarja a teendőit.
Édesanyjához tart, mert szüksége van a bátorítására, és a segítségére is. Nála tárolja a kétszáz literes mélyhűtőben az eddig beszerzett húsokat és halakat, és ha sok megrendelést kap a kamionosoktól, akkor bizony az italokon túlmenően további alapanyagokat is kell vásárolnia, mégpedig ma éjjel, mert karácsony napját kettesben akarja tölteni Lizával. Megkéri a kezét, ez csak kettőjükre tartozik, a két családnak pedig egyszerűen bejelentik életük eddigi legfőbb eseményét. Semmi értelme sem lenne külön költségbe verni magát és a családtagokat, az esküvőre sem akar nagy felhajtást.
Ezt a nagy családi közös ünnepséget pedig minimum nullszaldósra kihozza, ha Jani barátja legalább negyven adag ételt rendel nála.
Milyen érdekes, hogy bátyjait nem rázta meg annyira szüleik válása, mint őt, talán azért, mert kicsi gyerekkora óta édesanyja foglalkozott vele a legtöbbet. Szeretett a közelében lenni, különösen főzés közben. Imádta figyelni, mint készíti az ételeket, hogyan varázsol finomabbnál finomabb süteményeket az asztalra, pedig a házi munkákra általában kevés ideje jutott. Közben kettesben nagyokat beszélgettek, később pedig maga is segített neki a főzésben. Nem tudta, csak érezte, hogy az igazi családfenntartó a magas, vékony, mégis törékeny asszony, aki férjénél lényegesen sikeresebb volt a munkájában, amely az anyagiakban is megmutatkozott. Amikor kiderült, hogy édesanyja elköltözött otthonról, mert édesapja régóta megcsalta a legjobb barátnőjével, legszívesebben hozzá költözött volna, de ehhez nem voltak megfelelőek a körülmények. Abban az évben érettségizett és nem érdekelte a tanulás, már nem akart tanár lenni. Úgy döntött, tanul egy jó szakmát és mielőbb a saját lábára áll, bebizonyítva az egész világnak, ezen belül a két bátyjának, hogy szülői apanázs nélkül is boldogul. Boldi és Zsolti a diplomaosztásukra lakást kaptak a szülőktől, ám neki nem lesz diplomája, és lakást sem kap.
Amikor megtudta az édesapja, hogy nem akar egyetemre enni, nagyon kiakadt, sőt, bátyjai is noszogatták, hogy tanulj öcskös. Egyedül édesanyja állt mellé:
- Kisfiam, az a fontos, hogy boldog ember légy! Azt csináld, amit szeretsz. Rám számíthatsz! De tudnod kell, hogy tanulni sohasem késő. Itt az én példám, két gyerek mellett szereztem diplomát.
Hogyan csinálta édesanyja, maga sem tudja, de hét év múlva a születésnapjára kapott tőle egy önkormányzati lakást, melynek később megvette a tulajdonjogát, amint a Deák téri szülői öröklakást sikerült eladni.
Lizából sem hiányoznak azok a tulajdonságok, amelyek édesanyját jellemzik, talán éppen ezért választotta társául.
Édesanyja kedvenc ételével, gulyáslevessel és mákos nudlival várja.
- Gyere, kisfiam, moss kezet és egyél, addig elmondom, mit intéztem.
Máténak nincsenek kétségei, hogy édesanyja átlát rajta, ahogyan az iránt sem, hogy számíthat rá.
- Megvettem a kétszáz darab ételtároló dobozt, a csomagoló fóliákat, megsütöttem száz pogácsát és ugyanannyi lekváros kiflit. Elhoztam a virágcsokrodat is. Mond csak, gyerekem, átmenjek holnap délelőtt segíteni nektek a csomagolásban?
- Nem, köszönöm, Anya! Megoldjuk. Holnapután reggel itt leszünk öt órakor, hogy a húsokat elvigyük.
- Rendben van, Máté, de ahhoz ragaszkodom, hogy veletek egy időben induljak Kapornokra, mert ketten nem bírtok a sok munkával.
- Köszönöm, Anya, egy tündér vagy. Miért nem hozod le Apát is?
- Nézd, kisfiam, ezt már megbeszéltük. Boldiék majd felveszik és elhozzák, úgy, ahogyan eredetileg tervezted. Nincs szükséged pénzre, gyerekem?
- Nincs, megoldom.
- Te tudod, azért viszek magammal, hátha mégis kell.
- Anya, abban segíthetnél nekem, hogy holnapután lekötöd Hajagos Pista figyelmét, mert az a gyanúm, hogy nem kedvel engem, s nem szeretném, ha megtudná, hogy üzletelek.
- Majd kitalálok valamit!
- Köszönöm a vacsorát! Lassan indulok, elviszem a cuccokat, a süteményeket is, mert azokat még ma le kell szállítanom.
- Vigyázz magatokra, gyerekem!
- Igyekszem, Anya!
Sötétedik, mégis nyüzsög a város, elérkezett az utolsó bevásárló roham ideje, amikor a háziasszonyok még megvásárolhatják az ünnepi traktához eleddig elfelejtett, pedig elengedhetetlen hozzávalókat, és a notórius utolsó percben ajándék után nézők is elkölthetik a pénzüket.
Ahogyan tervezte, a lakásba lépve megcsapja a sütemények tömény illata, és jövendőbeli sógora még mindig náluk lebzsel. Éppen azon vitatkozik a két testvér, hogy tegyenek-e még több szaloncukrot a karácsonyfára, vagy éppen elég, amit eddig felaggattak. Komoly kérdés, érdemes megvitatni, belemenne a vitába Máté is, csakhogy erre nincs ideje.
Lizának jár egy nagy puszi, Petinek meg a kézfogás és ideje a lényegre térni.
- Petikém, akarsz egy húszast keresni? Három óra munkáért nem kevés fizetség.
- Milyen kérdés ez? Persze, hogy akarok!
Nincs más hátra, mintsem színt vallani és beavatni Lizát és Petit a karácsonyi üzletelésének lényegébe.
Jövendőbeli sógora lelkesen segédkezik felhozni a kocsiból a csomagokat, ám Liza fáradtan lehuppan a fotelbe, és csak bámul maga elé. Nem elég, hogy egész nap megállás nélkül dolgozott, annak tudatában, hogy a keze alól kikerülő süteményeket majd jóízűen fogyasztják a családtagok, szembesülni kényszerül azzal, hogy egyáltalán nem ismeri Mátét, legalább is ezt, az üzletelési hajlamát.
Megcsörren Máté mobilja, felveszi, mert közöttük nincs titok. Azaz eddig nem volt.
- Halló, Kovács Liza vagyok!
- Szia, Liza! Takács Jani vagyok! Hol tekereg a barátom? Mondd meg neki, kérlek, hogy hívjon vissza! Hetven megrendelésünk van!
Amikor meglátja a Rózsa néni sütötte pogácsákat és lekváros kifliket, kitör belőle a nevetés.
Máté kifulladt a hurcolkodásban, de ismét lement a kocsihoz. Liza kérdőn néz az öccsére, aki csak vigyorog, és nem szól egy szót sem.
A malomkeréknyi virágcsokor mindent elfeledtet vele. Vagy Máté ölelő karja és csókja teszi?
- Hohó, fiatalok! Elég legyen az érzelgősségből, dolog van! – szól rájuk Peti, s hangja elvékonyodik a meghatottságtól, mert sejti, hogy ez akár a leánykérés előszele is lehet, elvégre egy férfi ok nélkül nem vesz a párjának ekkora hatalmas virágcsokrot.
Folyt.köv.