A tanya - 6.
Látogatók száma: 45
Izabella egész éjjel álmatlanul hánykolódott az ágyában. Próbálta kitalálni, hogy mi lehetett a nagybátyja célja a gyújtogatással, és hogy miért akarta Áronra kenni a dolgot. Végül arra jutott, hogy valamiért el akarta távolítani a közelükből a férfit. Talán tartott tőle, hogy a segítségével sikerül fenntartaniuk a tanyát, és nem kényszerülnek rá, hogy eladják. Hiszen még sosem ment olyan jól a munka, mint amióta itt van a férfi. Ezt pedig észrevehette. De azt még nem sejtette, hogy van köztük kialakulóban valami.
Reggel felkeltette húgát:
-Ébredj! Bemegyek a rendőrségre, talán még nem késő tennem valamit.
-Rendben van, remélem sikerül valami megoldást találni.
-Én is remélem, mindannyiunk érdekében -mondta a lány, majd elindult a faluba.
Amikor beért a falu közepén lévő rendőrségre, zakatoló szívvel állította le a terepjárót a parkolóban. Remegő lábakkal, de eltökélten ment be az épületbe.
-Izabella -fogadta nyájasan a rendőr.
-Azért jöttem, hogy magammal vigyem Áront.
-Ez nem olyan egyszerű...
-Mi nem egyszerű? A mi istállónk égett?
-Igen, persze, de...
-A mi tanyánkon égett az istálló. Nem teszek feljelentést, mert nincs bűncselekmény. Bizonyára baleset volt.
-Na de a támadás? Azt mivel magyarázza?
-Áron tett feljelentést?
-Nem.
-Hát akkor? Most mi lesz elengedi? Elvileg úgy néz ki, hogy nem is történt semmi, csak egy kis baleset, ami szóra sem érdemes.
-Rendben, -mondta beletörődve a rendőr -töltsék ki a papírokat.
Áron meglepődve nézett, mikor a zárka ajtajában meglátta Izabellát. Szemében keveredett az elszántság és az aggodalom.
-Gyere, hazamegyünk -mondta a lány és a kezét nyújtotta a férfi felé.
Amikor már hazafelé mentek a kocsival, Áron a lány vállára tette a kezét.
-Hogyan sikerült ezt elérned? -kérdezte.
-Ejtettem a feljelentést a gyújtogatásról. Így nincs ügy, és téged sem vádolhatnak semmivel.
-Ez nagyon kedves tőled, de nagy felelőtlenség volt. Újra fognak próbálkozni.
-Tudom, de nem hagyhattam, hogy ártatlanul tartsanak fogva. És úgyis újra fog próbálkozni. Én pedig szeretném, ha mellettünk lennél. Tudom, hogy az a célja, hogy eltávolítson a közelünkből.
-Hát ez nem fog neki összejönni, arra mérget vehet -szűkült össze a férfi szeme a haragtól.
-Remélem is!
-Izabella, már akartam kérdezni tőled...
-Igen?
-Ő volt az, aki téged gyerekkorodban zaklatott?
A lány félreállt a kocsival, leállította, és a férfi szemébe nézett:
-Figyelj, én nem akarom, hogy mindenki tudjon róla.
-Miért?
-Mert másképpen néznek rám, áldozatnak tekintenek. Én nem akarom, hogy ha rám néznek, mindig csak erre gondoljanak -mondta a lány meggyötört tekintettel.
-De nekem is elmondtad...
-Az más, te fontos vagy nekem. És ez a sötét titkom nélkül nem ismerhetnél igazán. Mert még mindig sok tettemet befolyásolja. De ha te ezt tudod, akkor segíteni tudsz majd, amikor megdermeszt a félelem, és senki nem veszi észre. De az idegenek mások, furán néznének rám. Mint egy leprásra.
-Ez nem így van! -tiltakozott a férfi.
-De, sajnos így van. Ezért nem akarom feljelenteni. Amúgy is, nagykorú vagyok és elévült az ügy.
-Számomra sosem lesz elévült! -fogadkozott Áron.
-Hidd el, már nagyon sokat gondolkoztam ezen, és egyszerűen nem tudok jó megoldást.
-Ketten megoldjuk a problémákat, -ígérte a férfi -csak bízz bennem, kérlek!
-Bízom -válaszolta Izabella és hálás tekintettel nézett rá.
Az elkövetkező napok sok munkával teltek. A megperzselődött istállót kimeszelték, a megégett részeket kicserélték. Behordták az új szalmabálákat, és az állatok is elfoglalhatták megújult állásaikat. Apollónia egy kuvasz kutyakölyköt hozott a házhoz, hogy elriassza a vakmerő gyújtogatókat. Izabella és Áron pedig a közös munkában észrevétlenül egyre közelebb kerültek egymáshoz. A lány már nem rezzent össze, amikor a férfi hirtelen hozzáért, sőt azon kapta magát, hogy kereste ezeket a véletlenszerű érintéseket, és kellemes borzongás fogta el a hatásukra. A napok múlásával egyre szorosabb lett a kapcsolatuk, de Áron még mindig nem közeledett férfiként a lányhoz. Izabella érezte a feszültséget kettőjük között, és tudta, hogy a férfi arra vár, hogy ő kezdeményezzen. De még mindig nem volt elég bátorsága hozzá.
Egyik délután, mikor az esőnek lógott a lába a levegőben, hangos dudálással kanyarodtak az udvarra a nagybátyáék. Izabella hűvös tekintete mögé rejtette az ilyenkor mindig előtörő félelmeit, Áron pedig ezt érzékelve átkarolta a vállát.
A kutyakölyök mély, torokból jövő morgással fogadta a számára idegen rokont. Minden szőr felállt a hátán, miközben bizalmatlanul körbeszaglászta. Kis tejfogait kivicsorította, majd csattogtatni kezdte hangos ugatás közepette, hogy elriassza a betolakodót. Apollónia magában mosolygott a kis kutya vakmerőségén és nagyon büszke volt rá.
-Nocsak, de összemelegedtetek, amióta utoljára itt jártam -mondta kéjsóvár vigyorgással a férfi.
-Bizony, és mire legközelebb jössz, talán már össze is házasodunk! -felelte hetykén a lány, miközben magasra tartotta pisze orrát.
Áron észrevétlenül megerősítette a vállán a szorítást, hogy ezzel is bátorítsa Izabellát.
-Na ne, ahhoz nekem is lenne egy-két szavam...
-Szerintem semmi köze hozzá -jelentette ki hidegen Áron.
-Ugyan miért ne lenne? A nagybátyjuk vagyok! -kiáltott fel magából kikelve.
-Remélem nem kell most elmagyaráznom, hogy miért veszítette el minden jogát a beleszólásra? -kérdezte Áron fenyegető éllel a hangjában, és szúrósan nézett a rokonra.
Annak összeszűkült a szeme a gyűlölettől, majd hirtelen megfordult és otthagyta őket.
-Majd megtudjátok ti még, hogy mihez van közöm -morgott fenyegetően, beszállt a monstrum terepjárójába, és csikorgó kerekekkel elhajtott.
Folytatása következik!
A cikket írta: Virág
Hozzászólások
időrendi sorrend
Luca! Nekem rátok mindig van időm hidd el, hiszen ez egy online nagy család! Pusszancs Orsolya
Lucánk! Alig várom a holnapot, hogy tovább peregjenek az események! Hú de rossz vagyok mi? pusz Orsolya
Luca! Sherlock vagyok ám, persze átvitt értelemben, csak nem ráéreztem valamire? Pusszancs Orsolya
Nagyon aranyos vagy Orsi! :)
Érdekes fordulatok, lehet, hogy összeesküvés elmélet lesz belőle a lányok ellen vagy a nagybácsi áll a háttérben....! Várom a folytatást Puszi Orsolya
Véleményem nem változott, hajrá:)