A titok
Látogatók száma: 48
- avagy Jelenbéli énem hallgatja cigarettává reinkarnálódott Múltbéli énem filozófiáját
Ott feküdt bontatlanul az íróasztalra halmozott könyvek és füzetek tetején. Egy hétköznapi tárgy, életem része, mégis úgy bámultam rá, mintha valami sosem látott, azonosítatlan dolog lenne. Farkasszemet néztünk egymással. Vártam. Pár perc után felkaptam az asztalról és kibontottam. 19 darab pihent benne. Egy vékony szálacskát az asztalra tettem és fentről néztem le rá. Vártam.
Arra vártam, hogy elárulja a titkát.
- Még nem vetted észre, hogy mennyire hasonlítunk rátok, emberekre?
- Soha nem gondoltam erre. Számomra csak egy plusz kiadás vagy, egy szenvedély, amiről nehéz lemondani. De nem tudom, hogy van-e hozzád több közöm.
- Pedig… Csak figyelj rám, elmondom.
Egy dobozban élek a társaim között, pont úgy, ahogy te is, társadalmad részeként. Békésen telnek a napjaid. Én is csendesen pihenek, amíg ki nem emelsz a helyemről. A kezedbe fogsz, meggyújtasz és égni kezdek. Veled is ez történik, amikor lángra lobbant egy érzés vagy egy eszmény. A legtöbbször a szerelem a bűnös. Az vakít el legjobban titeket. Esztelenül lángoltok és közben észre sem veszitek, hogy kiszívja belőletek az életet és lassan minden álmotokból füst és hamu lesz. Csendben kialszotok, aztán egy laza mozdulattal mind az, amiben hittetek eldob, elnyom, még rátok is tapos. Te is éppen úgy fogsz járni, mint én. Az egyetlen különbség, hogy te újra tudsz égni. Lehet, hogy másodszorra erősebb leszel és nehezebben kapsz lángra, de a végzetünk közös.
- Úgy gondolod, hogy nincs választásom? Hogy akármit teszek, csalódás és fájdalom vár?
- Ez a titkunk, amit tudunk rólatok.
- Akkor most rám figyelj, mert a féltve őrzött titkotok csak féligazság. Sokan vannak, akik elhiszik és ebben élnek, de a valóság nem ilyen zord. Igen, van, amikor az ember csak egy összenyomott csikk az élet tenyerében. Van, amikor azt érzi, hogy nincs ereje felállni, nincs ereje újra kezdeni. Megkeményedik, nem akar lángolni, nem akar szeretni, nem akar érezni semmit. Csak fekszik csukott szemmel és csukott szívvel a saját vágyainak hamvában. De én tudok egy másik titkot rudacska. Az emberek nem cigaretta szálak, sokkal inkább főnixmadarak, amik saját porukból támadnak fel, mindig szebben, egyre nagyobb lánggal, tele élettel, reménnyel. És addig tart a körforgás, amíg meg nem találják azt, amiért érdemes égni.
A magányos darabka nem szólt többet, így visszaraktam a dobozba és az egészet a szemetesbe dobtam. Nem hallgatom tovább. Én nem leszek olyan, mint ő. Egy méreggel töltött papírhenger
A cikket írta: CsijjagZsuzska
Hozzászólások
időrendi sorrend
http://www.youtube.com/watch?v=nT3pvm9wX8k
Ez sem elég kidolgozott. Többet kell dolgoznia a történetein! Nem elég a tehetség, a könnyedség mellett az izzadságszag is kell az írásokhoz! Érezni akarom, ami miatt elolvastam az összes ide felrakott írását! Érzi a táska súlyát a vállán? Ön tette fel magának a lécet...
Bokor
Ez az írásod is tetszik:-) Érdekes megközelítés.
Üdv,
Pinokkió