újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

A tűzifa

Látogatók száma: 40

Az élet mindent megold.

Avagy hogy lehet jó útra térni egy rossz döntés után?


Az öreg hangokat hallott. Azt is, hogy a kiskapu zörgött, s azt is, hogy a nagykaput lassan, komótosan kinyitják.
Várt.
„Milyen jó, hogy nem olajoztam meg!” – mondogatta magában Sanyi bácsi, hisz így hívták.
Mikor suttogásra lett figyelmes, kimerészkedett a sötét tornácra, karba tette a kezét, s tovább nézte, mi történik az udvarán.
Várta őket.
Nagyon.
Hisz a faluban híre ment, hogy lopkodják a tűzifákat, azonban kihirdették, semmilyen fegyvert nem használhatnak a tulajdonosok, hisz akkor ez a település elveszíti a „Fegyvermentes falu” elnevezést. Mondanom sem kellett, hogy ezzel jelentős bevételre tett szert a falu és annak vezetősége.
Azonban itt volt nyakukon az ősz, a hideg. A tél meg már északról kopogtatott be éjszakánként. S egyre-másra tűntek el a felhasogatott és a rönk fák.
Sanyi bácsi gondolt egy nagyot, el is ment ismerőseihez, rokonaihoz, hogy megvitassák ötletét. Akik meghallották, csak tátották a szájukat, mind bele is egyezett.
Sanyi bácsi várt.
Várta, hogy minden fája fent legyen a kocsin.
S ahogy elindultak a tolvajok, hatalmas csörömpölésbe kezdett. Megzavarta csendes kemény munkájukat.
A bakon ülő a lovak közé csapott. Azok meg majdnem kétfelé szaladtak ijedtükben. A kaput is elfelejtették bezárni.
Örült is ennek az öreg. Jó és használható nyomok mutatták az utat a tolvajok felé.
Kiabált utánuk, így az egész utca röpke idő alatt feléledt álmából. Kijöttek a szomszédok, riasztották a rendőröket.
A kiérkező biztos urak felvették a jegyzőkönyvet, a személyleírásokból tudták, kivel állnak is szemben. Sanyi bácsit beültették a rendőrségi autóba.
Szembesítésre.
A szekér, melyen elvitték a fákat, az egyik ház udvarán elakadt a sárban. Félig megdőlt, a rakomány egy része a sarat dagasztotta.
Mély sötétség ült a rozoga házban. Sem a kopogásra, sem pedig a szólításra nem válaszoltak.
A rendőr közelebb ment a szekérhez, mert egy érdekes dolgot vett észre. Lejegyzetelte.
Mikor épp távozni készült, egy gyermekhang szűrődött ki a házból.
Ekkor a rendőr elkiáltotta magát:
- Zsiga, azonnal gyerek ki, megismerem a Tóbiás fiad hangját. Ne mondjam kétszer! Tudod, milyen vagyok, ha begurulok!
Az ajtó nyikorogva kinyílt, Zsiga kilépett rajta. A rendőr magához intette. Az lehajtott fejjel odakullogott a biztos úrhoz. Szinte meghunyászkodva sompolygott előtte.
- Most állj meg, ne ugrándozz ide-oda, Zsiga! – szólt rá erélyesen a rendőr.
- Az Isten áldja meg, biztos úr! Egyem a lelkét a feleségének…
- Hagyd abba! – Majd rátette a vállára kezét, mélyen a szemébe tekintett, s így folytatta. – Hogyan került ez a szekér az udvarodra?
- Ó, biztos uram! Hát tudja, hogy szállítással foglalkozunk, az egísz család, egyem a lelkét.
A rendőr keményen összevonta a szemöldökét.
- Tudom, tudom, válaszolok ín, csak összeszedem a gondolatjaimat! A Boris mondta, hogy a szomszídból át kell szállítani egy kis tüzelőt a Jósziho. A Boris testvíríhe.
- Este? Miért pont este? – kérdezte a rendőr.
Zsiga egyből válaszolt, csak úgy csillogott a szeme.
- Hát, egísz nap csak úgy dógozok, biztos elvtárs! Sok a gyerik, oszt zabálnak rendesen.
- Zsiga! – horkant rá a rend őre.
- - Isten bizony! A felesígem íletére esküszöm…
Ekkor váratlan esemény történt. A házból egy vaskos asszony, fodros ruhában rohant ki az udvarra.
- Majd adok én, neked, Zsiga, hogy az életemre esküdjél! A múltkor is ezért ültél majdnem egy évet! Nem szégyelled magad? Miért nem az anyád életére esküdözöl? Te!
Mikor Zsiga meglátta dühödt feleségét, a rendőr mögé somfordált.
- Védjen már meg, biztos úr! Míg a végín megöl egyszer! Őt kellett volna leültetni, s nem engem – siránkozott Zsiga.
- Megvédelek, ha megmondod, honnan származnak a farönkök – jelentette ki a rendőr.
Zsiga kinézett a rendőr mögül, mikor látta, hogy élete nincs veszélyben, elindult a szekér felé. Mikor odaértek, Zsiga halkan beszélni kezdett:
- A Sanyi bácsi adta kölcsönbe a fákat!
- Zsiga! – kiáltott rá a rendőr! – Utoljára kérlek, ám nem védelek meg a feleségedtől, ígérem!
- Ne tegye, biztos úr! Csak a Sárit ne uszítsa rám! Este hoztuk el a Sanyi bátyámtól. Esküszöm!
- Biztos? – kérdezte a rendőr.
- A…. esküszöm, a ….. igazat mondok! – szabadkozott Zsiga.
- Akkor miért van itt a szekéren Feri bácsi, Kálmán bátyám és Laci haverom fája a szekereden?
- Mit nem mond, biztos úr!! – csodálkozott el Zsiga. – Ma csak Sanyi bácsinál voltunk, de olyan nagy lármát csapott, hogy időnk sem volt becsukni a kaput.
- Tehát bevallod, hogy ott jártál? – kérdezte a rendőr.
- Bíz’ Isten! Igazat, mindig is csak igazat mondok. Isten engem úgy segéljen! – miközben keresztet vetett a mellkasán. – Sosem hazudnék magának!
- Azt tudom! Azonban mit keresnek itt ezek a farönkök? – tűnődött el a rendőr.
- Szerintem idehordták, hogy rossz híremet keltsék! Tudja, milyenek a rossz emberek…
- Zsiga! Most hagyd abba! – szólt rá erélyesen.
A rendőr elindult Sanyi bácsi felé, beült ő is az autóba. Hosszasan beszélgettek, tanácskoztak.
Zsiga már majdnem türelmét vesztette, mikor a rend őre kiszállt a kocsiból, odalépett Zsigához és ezt mondta:
- Ha most félbeszakítasz, letartóztatlak. Tehát, bebizonyosodott, hogy elloptad a fákat, amiért ismét leültethetnek téged.
- Drága biztos úr, csak aztat ne!!!! – sápítozott Zsiga.
- Mit kértem tőled, Zsiga? – kérdezte a rendőr.
Zsiga kezét a szájára tette, némasági fogadalmat fogadott. Azonnal el is hallgatott.
- Úgy döntöttem, azaz úgy döntöttünk, hogy megtarthatod a fát, azzal a kitétellel, hogy mától a tüzelési idény végéig fát fogsz aprítani, ahol csak kell. Minden reggel bejössz hozzám, s megmondom, kinél kell ledolgoznod az eltulajdonított fa értékét.
- Az Isten áldja meg, biztos úr!! – kiáltott fel Zsiga, s meg akarta csókolni a rendőr kézfejét.
- Csak ezt ne, mert rögtön becsukatlak! – szólt rá a rendőr.
Azóta minden nap egy kézifűrésszel járta a házakat Zsiga és rendületlenül vágta, aprította a tűzifát.
Az emberek összebeszéltek. Minden nap meleg teával és szendviccsel kínálták Zsigát, s mikor véget ért a nap, élelemmel teli kis kosárkát nyújtottak át neki.
Esténként nem győzött hálát adni, hogy nem kellett visszamennie a börtönbe.

A cikket írta: kiki64

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Érdekes történet kiki! üdv Orsolya
kár, hogy nem tudok neked ellentmondani, hogy nem úgy van, ahogy leírtad, kedves Magdi

:)
Szomrú, igaz, és a legszomorúbb, hogy ez csak egyre rosszabb lesz.
rövid történet, de igen jellemző a mostani társadalmi helyzetre, kedves Éva!

:)
Kipróbáltam. Nem működött. A kölcsön adott pénzt nem láttam többet, ledolgozhatta volna, de időközben lesántult. És még én sajnálom.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: