A vak tyúk szeme 13. rész

Látogatók száma: 50

Majoros Márton agrármérnök már egy órája ott ül az állatorvosi rendelő várótermében. Ma hozta be a papírjait Tomori Nagy Géza könyvelőjéhez, mert másnaptól munkába áll, és ha jól sejti, egyetlen szabad perce sem lesz a két telep vezetőjeként, márpedig meg kell köszönnie Széll Miska segítségét. Tetszik neki munkáltatója mentalitása, akiben – a vele folytatott több órás barátságos beszélgetése ellenére – keménykezű, ám igazságos főnököt sejt, nem beszélve arról, hogy szolgálati kocsit kap a bejáráshoz, és a fizetése is jó, mert háromszázötvenezer forint ezen a vidéken, lottó főnyereménnyel felér.
Reggel azon vitatkoztak a nejével, minek örülne Miska, aztán megállapodásra jutottak, hogy agglegényként sok hideg ételt ehet, ezért inkább olyannal ajándékozzák meg, melyet muszáj megfőzni, és csak talál a faluban egy csinos menyecskét, aki bevezeti a konyhaművészet rejtelmeibe. Így került kés alá az egyik tizenkét kilós pulykakakas, amely gondosan becsomagolva várja ajándékként debütálását.
Őszintén szólva, a telephelyek anyagi helyzetét, a rendelkezésére álló éves költségkereteket Vassné Tomori Nagy Lillával beszélte át, és ha a fiatalasszony nem említi, eszébe sem jutott volna, hogy csak néhány napja dolgozik apja vállalkozásában. Nyilvánvaló, hogy neki sem lesz sok ideje az ismerkedésre, mert minél hamarabb eredményeket kell produkálnia.
Végre megérkezik Miska és széles mosollyal fogadja vendégét. Remélte, hogy találkoznak, mert akkor alkalmazza Géza bátyja a fiatalembert, akivel jó ismeretségben vannak. A pulykakakas láttán elneveti magát:
- Vidd csak haza, én nem tudom elkészíteni!
Márton hajthatatlan, így szegény párát betuszkolják a hűtőszekrénybe. Megszólal a telefon, egy ellő tehénhez hívják Miskát, mennie kell, majd beszélnek máskor.
Az állatorvos kocsijában ott egy teljes orvosi műszer arzenál, mert általában házhoz hívják. Akik behozzák a jószágot, azt már altatásban kell műteni, ahhoz való műszerek pedig a rendelőhöz tartozó steril műtőben sorakoznak. Asszisztensnője egyben a műtősnője is, és meglehetősen ügyes, gyors kezű és a műszerek sterilizálása számára rutinfeladat.
- Doktor úr, holnapra elfogynak a steril eszközei, úgyhogy délig ne vállaljon munkát, mert sterilizálok!
Nem kérés részéről, hanem parancs, és ezt megkérdőjelezni még Miska sem meri. A tenyeres, talpas ötvenes asszony harminc évig főnővér volt az állatkórházban, s látott már egyet és mást az életben. A kórház megszűntetésével munka nélkül maradt, ráadásul egy balesetben meghalt a férje, nem maradt más választása, mintsem munkát keresni, bárhol, mert nem akart a gyerekei segítségére szorulni. Amikor Miska megvette a csalamádévári körzeti állatorvosi praxist, hirdetést tett fel, hogy műtősnői és nővéri feladatok ellátására munkatársat keres. Margót hetven jelentkezőből választotta ki, mert a többi hatvankilenc műtőt még kívülről sem látott.
- Egy feltételem van, doktor úr! – vágott a közepébe Margó az első munkanapján -, ha a próbaidő alatt megfelelek, akkor tartson meg addig, amíg nyugdíjba nem mehetek!
Majdnem azt válaszolta Miska, hogy értettem, őrmester asszony! Hanem az idő bebizonyította, hogy jó választás volt Margó, mert korrekt, nem pletykás, érti a munkáját. Fél év múlva eladta az asszony a városi lakását és itt, Csalamádéváron vett egy takaros kis házat, még pénze is maradt.
- Még egy dolog, doktor úr! A fiam küldött faxon egy újságcikket, szerintem a maga Géza barátját érdekelni fogja!
Farfekvéses a kisborjú, megkínlódik vele, mire végre épen és egészségesen világra segíti. Fáradtan ér haza, megfürdik és eszébe jut a pulykakakas. Felhívja Lillát, hogy hívja meg vacsorára, mert minden vágya, hogy megajándékozza. Azt persze nem árulja el, hogy egy tizenkét kilós pulyka az ajándék.
Már indul, mikor eszébe jut az újságcikk. Kiveszi az iktatókönyvből és zsebre gyűri. Gyalog megy, hátha isznak Géza bátyjával egy pohár bort.
Terka néni elhűl a hatalmas pulyka láttán, és közli, hogy Miksának kell felbontani, mert egyrészt fiatal és erős, másrészt orvosként profi boncoló. Ezen jókat derülnek, mert a jószág felbontása és boncolása nem egészen ugyanaz a műfaj. Lilla felajánlja segítségét az állatorvosnak, az öregasszony meg kitereli a konyhából Bercikét, menjen csak ki az udvarra Hófehérkével, ő maga meg asztalhoz ül a teraszon és megpróbálja mobilon elérni Gézukát, aki ma még ebédre sem ment haza, pedig rakott kel volt a menü és almás rétes.
- Már nyitom a kaput, Terka néni! Hívja magához az unokámat meg a kiskutyát!
Bercike kitörő örömmel fogadja nagyapját, mert Tarka néni mesét olvasott neki egy régi mesekönyvből és ezt okvetlenül tudnia kell neki is, ezért ma ő mesél nagyapjának.
Összeszaladnak a ráncok Géza homlokán, ma nem lesz ideje mesét hallgatni, de nem akarja elkeseríteni a gyereket.
Lilláék közben feltrancsírozták a pulykát, ám Terka néni vár, hogy főzésenkénti adagokban tegye a mélyhűtőbe, mert ahhoz kétség sem fér, hogy neki kell elkészíteni belőle a finom ételeket.
Sóskafőzelék, tört krumpli virslivel a vacsora, kivéve Gézukát, akit még vár a déli menüje. Miska kicsit kipirulva meséli a napját, mintha családtag lenne. Lilla figyel is, meg nem is, mert meglepően komoly apja arca, aki ilyenkor, munka után, legtöbbször gondtalanul nevet Terka néni, vagy az unokája csacsogásán. Neki sem volt könnyű a napja, kilenc órát töltött a könyvelőjüknél, összeszedte az elmúlt öt év mérlegét, és szinte az összes kifizetés és bevétel számláit végig lapozta. Zsongnak fejében a számok, és mint Poirot, átszűri azokat szürke kis agysejtjein és halványan közvonalazódni kezdenek a törésvonalak, amelyeket érdemes részletesen górcső alá vetni.
Bercike alkudozik nagyapjával, hogy a sóska adagját elcseréli a négy almás rétesre, végül megtarthatja a sóskát, sőt, meg is kell ennie, és ingyen megkaphatja a rétesek felét. Nem szól közbe Terka néni, hogy van még a rétesből, nem akarja elrontani a játékukat.
Zsebkendőjét keresi zsebében Miska, amikor kezébe akad a gyűrött fax. Előveszi és odaadja Géza bátyjának, majd elmeséli, hogyan jutott hozzá.
Géza azonnal elkezdi olvasni a gyűrött papíron lévő halvány szöveget, majd elvörösödik, utána elsápad.
- Terka mama, köszönjük a vacsorát, nagyon finom volt. Lilla, fektesd le Bercikét, ma nem lesz időnk mesélni – fordul a gyerekhez – de ígérem, hamarosan bepótoljuk. Mi pedig, Miksával kimegyünk a teraszra, rágyújtani.
Hajaj, el kellett volna olvasnia a faxot, mielőtt Géza bátyjának adta volna, villan át Miksán a gondolat, és kissé bűnbánón követi az öreget, holott szívesebben udvarolna tovább Lillának, befejezné, amit a konyhában elkezdett.
- Fogadjunk, hogy nem olvastad?
- Nem, sajnos, nem.
- Akkor pótold! – tolja Miska elé a faxot. - És van még egy, azt mindjárt kihozom. Iszunk egy pohár bort? Rendben, azt is hozom.
PÉNZHEZ HATALOM KELL? AVAGY HATALOMHOZ KELL A PÉNZ?
A cikk lényege, hogy a megyeszerte ismert dr. Höpfel Tibor ügyvéd, aki - állítása szerint – megbízást kapott a Vének Tanácsa Párt jogi ügyeinek képviseletére, két héten belül benyújtja a hatóságokhoz a pártalapításhoz szükséges ügyiratokat. A párt mindegyik politikai oldaltól elhatárolódik, kizárólag hatvan év felettiek lehetnek a tagjai és céljaik között szerepel az ország gazdasági helyzetének stabilizálása, a munkahelyteremtő beruházások szorgalmazása és támogatása, ezen belül a hazai kis és középvállalkozások erősítése, valamint a vidéken élők kulturális felzárkóztatása, emellett a mindenkori kormányzattal a demokráciában elvárható törvényesség betartatása, a fékek és ellensúlyok rendszerének visszaállítása. Az új párt elnökének, egyben első számú országgyűlési képviselőjének egy csalamádévári vállalkozót kívánnak megbízni. Arra kérdésre, hogy az ügyvéd úr milyen pártfeladatot vállal, kitérő választ kaptunk, ahogyan a párttagok létszámát sem kívánta nagyságrendileg sem meghatározni, írja Lúdtoll, a cikk szerzője, majd hozzáteszi, hogy sejtései vannak a pártelnök személyét illetően, de bízik abban, hogy akire gondol, az nem vállalja el ezt a feladatot, mert biztos benne, hogy nem akar senki kezén báb lenni. Vajon ki pénzeli az új párt megalakítását és mi célból? Pénzhez kell a hatalom, teszi fel a kérdést, vagy hatalomhoz kell a pénz?
Tálcán hozza a házigazda a bort és a két poharat, hóna alatt meg ott a vállalkozók lapja, kinyitva a RENDSZERESEN MEGLOPTÁK A CSALAMÁDÉVÁRI VÁLLALKOZÓT című cikknél, melyet miután leteszi a tálcát, azonnal Miska kezébe nyom.
Bort tölt a poharakba és rágyújt, ha már úgyis füstölgős kedvében jár. Közben csatlakozik hozzájuk Lilla is, kezében hozza magának a borospoharát.
- Elaludt Bercike. Megígértem neki, apa, hogy holnap este mesélhet neked.
- Jól van, kislányom. Hozz magadnak egy plédet, mert hideg van idekinn.
- Nem fázom. Elolvashatom? – kérdi és máris nyúl a fax után.
Meglehetősen paprikás Miska hangulata is:
- Géza bátyám, szemét ez az újságíró! Ír rólad egy tisztességes cikket, a kéthetente megjelenő vállalkozók lapjában, majd a következő napon, az egyik napilapban meg Höpfel doktor pártalapítási céljait kommentálandó, azonnal befeketít!
- Nem olyan egyszerű ez, Miska, mint ahogyan azt gondolod. Csodálkoznék, ha ez a cikk elnyerné Höpfel tetszését! Ahogyan megismertem Horváth Dezsőt, egy tisztességes újságírónak ítéltem meg.
- Hát, ez nem úgy látszik!
- Várj, fiam, nem eszik forrón a kását! Szerintem Tibor megpróbálta lefizetni, hogy azt írja, amit ő mond neki, csakhogy Lúdtoll nem az, akit lehet irányítani! Azt meg külön köszönhetem neki, hogy nyíltan óv a politikától! Igaza lehet!
- De apa! – szól közbe Lilla, - abban igaza lehet Miskának, hogy Lúdtoll figyelmeztethetett volna, miket mondott Tibor bácsi!
- Jól van, nyugodjatok meg! Egészségetekre!
Koccintanak és másodpercekig csak az itallal vannak elfoglalva.
- Nézzétek, gyerekek! – teszi le üres poharát Géza -, összefoglalva az egész katyvaszt, amely az utóbbi egy hétben történt velünk, megállapíthatjuk, nagy szarban vagyunk! Már bocsánat a kifejezésért! Tulajdonképpen az én hibám! Ne, ne tiltakozzatok olyan nagy egyetértésben! Igazság szerint, elvette az agyamat a nagy terv, a vágóhídépítés! Emiatt elhanyagoltam a telepek ellenőrzését, márpedig a gazda szeme hizlalja a jószágot, vagy legalább is, nem hagyja, hogy meglopják! Hagytam azt is, mert megbíztam benne, hogy Darabos Józsi keressen befektetőt, vagy hitelt a projekthez, és nem léptünk előre egyetlen lépést sem! Ami pedig a szarvasmarha keresztezést illeti, teljesen rád hagytam, Miska barátom, és lehet, hogy a tej, amit bevizsgálásra adtak a telepről, nem azoké az állatoké, amelyekét vizsgálni kell. Kezdhetjük elölről az egészet! Höpfel doktor eszes ügyvéd! Sokat beszélgettünk, politizáltunk, és mire észrevettem, magam is úgy gondoltam, hogy helye lenne az országos politikában egy józanészre apelláló pártnak. Szóval, gyerekem, sodródtam! Elvakítottak az ambícióim! De most kézbe veszem az ügyeinket! Igen, az ügyeinket! Mert nektek is helyetek és szerepetek lesz benne, meg a hasznon is osztozunk! Nézzük meg külső szemmel mindezt! Melyiktek vállalja a tükör szerepét?
- Nehogy azt mondd, Géza bátyám, hogy aki nem ismer téged, márpedig az újságot olvasók többsége ilyen, arra gondolhat, hogy íme, egy gazdag vállalkozó, akinek az alkalmazottjai bűnügybe keveredtek, akinek a volt felesége is szorgalmazta a lopásokat, ráadásul nagyszabású tervekkel rendelkezel, melyekhez az anyagi hátteret majdani politikusként akarod megszerezni?
- Bingó! – kontráz rá Lilla. – Ez még mind nem elég, Höpfel ügyvéd úr rátett egy lapáttal, mert ezek után mind a két nagy politikai tábor rászáll apára! Nem csodálkoznék azon, ha hamarosan NAV vizsgálatot kapnánk, és amennyiben a lopások mögött a szervezett alvilág is ott van, akkor a megyei ügyészég nyomozóhivatala is hamarosan megjelenik az életünkben.
- Okosak vagytok, gyerekek! Pontosan erről van szó! Akkor menjünk be, mert kezd hűvösödni és készítsünk egy cselekvési stratégiát! Hosszú még az éjszaka.
Szedelőzködnek.
- Főzök egy kávét! – jelenti be Lilla, de gondolatai már a stratégia körül poroszkálnak.