A vak tyúk szeme 15. rész
Látogatók száma: 49
Hosszú az éjszaka, Géza szemére mégsem jön a pihentető álom, egyre csak száguldoznak a gondolatai. Terka nénit nem hívja fel, mert tudja, hogy nagyon kétségbe esne, de reggel az lesz az első dolga. Okos öregasszony, nem marad kettesben Bercikével abban a nagy házban, inkább a sajátjában éjszakázik, abban az aprócska kis házban, amely a református templom árnyékában áll.
Mi akar lenni egy a betörési kísérlet? Kicsi a valószínűsége, hogy köztörvényes bűnöző a javait akarta megszerezni, mert a házában a legértékesebb a két plazma televízió, a többit meg úgysem értékelné a betörő. A faluban mindenki tudja, hogy a rendőrségre bekötött riasztó biztosítja a házát, melyet akkor szereltek fel, amikor ingyenesen ellátta a falugazda feladatait is és az ehhez kapcsolódó iratokat is magánál tartotta. A megbízatása lejártával, külön megyei rendőrkapitányi engedéllyel, megmaradt a riasztórendszer és soha senkinek eszébe sem jutott betörni hozzá.
Kizárásos alapon, ez csak egy figyelmeztetés lehet, az a kérdés, hogy ki és mire akarja felhívni a figyelmét, ne tovább, barátom, mert megbánod. Amit nem kötött a rendőrség orrára, az pedig nem más, hogy három külső rejtett kamerát is felszereltetett, amely felvételeit az emeleti hálószobájában lévő laptopra rögzíti és egy heti tárolás után automatikusan törli a rendszer. A kivitelezője egy budapesti cég volt, így nem valószínű, hogy bárkinek elpletykálták volna, mit készítettek számára. Erről Bella se tudott, meg arról sem, hogy néhány rögzített felvételt elmentett, melyen egy markáns arcú, nagydarab fickóval beszélget, akit Géza nem tud beazonosítani, mind a mai napig.
Kívánatos lenne, ha nem mennének vissza a házba Terka néniék, mindaddig, míg haza nem érnek. Ezt könnyű elérni, főleg akkor, ha Miska beváltja az ígéretét és szerez Bercikének egy kiskutyát, melyet éppen másnap reggelre ígért a gyereknek. Ír egy sms-t Miskának, hogy azonnal hívja fel.
Szinte biztos, hogy a téglás betörő nem csalamádévári, és nem is valamelyik elküldött alkalmazottja. Akkor pedig nem lehet másról szó, mintsem Höpfel doktorról szóló újságcikk utóhatásáról.
Reggel ötkor más rezeg a telefonja, Miska keresi.
- Szervusz, Miska! Még nem tudod, de az éjjel betörési kísérlet volt a házamban, de Bercike Terka néninél volt, és ma ott is marad hazaérkezésünkig. Megszerezted a kiskutyát? Nagyon jó, reggel vidd el Terka nénihez, az majd eltereli Bercike figyelmét. Tedd meg, kérlek, hogy az utcáról telefonon készítesz néhány fotót a házról és küldd el nekem. Köszönöm! Szervusz!
Mire reggel Lilla felébred, Géza már elkészül a reggelivel és éppen a kávét főzi. Azonnal elmondja lányának az éjszakai incidenst, melytől nem esik kétségbe Lilla, hiszen Terka néninek mindenkinél több esze van. Hét órakor beszélnek telefonon az öregasszonnyal, aki nem tudja adni Bercikét, mert még alszik, mint a bunda, pedig ott van Miska, hóna alatt egy hathetes hófehér fiú kiskutyával. Megkávéznak és felébresztik a gyereket. Jó, ott maradnak nála, úgyis menni akar a piacra és az közelebb van hozzá, kevesebbet kell gyalogolnia. Tud a betörési kísérletről, már elmondta Miska és mutatta a fotókat, melyeket átküldött Gézuka telefonjára is.
Az ügyészségen két nyomozó várja Gézát, barátságosak, de ez csak a felszín. Megkínálják kávéval, és néhány indifferens mondatot váltanak.
- Bocsássanak meg uraim, de térjünk a lényegre. Az éjjel betörést kíséreltek meg a házamba, szerencsére nem volt otthon senki.
- Folytassa – komorodik el a vékonyabb nyomozó.
- Kiment a rendőrség, de behatolás nem történt. Tessék, itt a telefonomon néhány fotó, melyet egyik barátom küldött.
A másik, a nagydarab, elveszi a telefont és a képeket nézegeti, a másik azonban merően figyeli Géza minden rezdülését és egyre csak kérdez.
- Mit gondol, ki lehetett?
- Nem tudom.
Ősszel, zivatarban nem peregnek olyan gyorsan a fáról a levelek, mint ahogyan itt követik egymást a kérdések. Géza érzékei pattanásig feszülnek, s nem kerüli el figyelmét egyetlen momentum sem. Részletesen elmeséltetik vele Kászonyi Dórával való találkozását, a sertéstelep működését, Bellával való házastársi viszonyának megromlását, Csüdi Pista bácsi alkalmazásának körülményeit, az állattelepek tervezett átalakítását és a vágóhíd építés koncepciójának miértjét. Közben a beszélgetést folyamatosan veszi fel a magnó. Gézában elpattan a húr, és a csalamádévári vállalkozó helyét átveszi az elvetélt agrárértelmiségi, és felemeli a hangját.
- Ha megengedik az urak, kérek öt percet, amikor arról beszélhetek, amiről akarok.
Összenéznek a nyomozók és a nagydarab beleegyezően bólint.
- Amikor elkezdte a pályámat, egy kutatóintézetben dolgoztam, melyben a kutatási területem a hús- és a jól tejelő szarvasmarha fajták keresztezése volt, a mindkét fajta előnyeivel bíró új szarvasmarha típus létrehozása érdekében. Akkor még nem tudtam azt, amit most tudok, hogy a tejtermelés legfeljebb nullszaldós lehet, a legmodernebb technikák alkalmazása mellett is, beleértve azt is, hogy számukra a takarmányt magam termelem meg. Magánéleti problémáim miatt ott hagytam a kutatóintézetet és most, hatvankét éves fejjel szeretném befejezni azt, amit akkor elkezdtem, immár tizenöt éves gazdálkodási tapasztalattal a hátam mögött. Az egy dolog, hogy évek óta visszaforgatom a két telep nyereségét a kutatásokba és száz embert alkalmaztam, vidéki viszonylatban tisztességes megélhetést biztosító fizetéssel, az meg egy másik, hogy éppen szűkebb földijeim akadályoznak céljaim elérésében, azzal, hogy meglopnak, kijátszanak, mert nem látnak az orruknál tovább, mert szemükben már nem az a Tomori Nagy Géza vagyok, akivel az apjuk együtt járt általános iskolába, hanem szerintük az a vállalkozó, akinek a bőre alatt is pénz van, s akit éppen ezért meglopni dicsőség. Régen a téeszben loptak a közösből, akkor sem tudták, hogy magukat is meglopják, most tőlem lopnak, meg a többi vállalkozótól, és most sem tudják, hogy a saját jövőjük alól húzzák ki a szőnyeget. Csalamádévár és környékén magas a munkanélküliség, lecserélem a telepeken dolgozókat, nem kell nekem nyomoznom, nem is feladatom, hogy ki miben és hogyan segítette, akár passzív módon, a sertés vágásokat és értékesítéseket, vagy a több ezer liter tej eltüntetését. Én, balga, még öreg fejjel is azon gondolkodtam, hogyan lehetne egy EU konform vágóhidat létesíteni, amely újabb munkahelyeket teremtene, és a két telep jószágait, meg más termelőktől felvásárolt állatokat, nem lábon értékesítenénk, hanem feldolgozva, amely számításaim szerint, tisztes nyereséggel működtethető lenne. Egyetemi csoporttársammal együtt ennek az előkészítését már befejeztük, részletes gazdaságossági számításokat végeztünk és pontosan tudjuk, hogy ehhez mekkora tőke kellene, azt is tudjuk, hogy hitelképességünk korlátozott, és idegen tőke bevonása szükségeltetik, melynek a barátom jár utána. Eddig semmi eredményt nem produkált és nem is baj, mert ezzel nem kívánok tovább foglalkozni. Ismerik a szállóigét, uraim, miszerint tégy jót és meggyűlölnek érte.
- Milyen kapcsolatban áll Höpfel doktorral?
- Tibor a cégem jogi ügyeit intézi.
- Mi köze magának a Vének Tanácsa Párthoz?
- Sokat beszélgettünk Höpfel doktorral, hiszen tíz éve foglalkozik a szerződéseinkkel, és óhatatlanul szót váltottunk a helyi gazdasági életről, és arról is, hogy a politika miért nem veszi figyelembe a vidéki kisemberek érdekeit is. Munkaadókét, munkavállalókét egyaránt. Ha ez politizálás, akkor valóban politizáltunk. Mire észrevettem, magam is úgy gondoltam, hogy amit Tibor mond, annak van realitása, és helye lenne az országos politikában egy józanészre apelláló pártnak, mely a Vének Tanácsa Párt lenne, amely megszervezésének motorja Tibor. Nézzék, nem tagadom, hogy nem utasítottam vissza annak lehetőségét, hogy magam is aktív tagja legyek a pártnak, hiszen nekem már nincsenek anyagi gondjaim, szerényen, de tisztességgel megélek. Mind a négy gyerekem diplomás, kenyeret adtam a kezükbe, biztosítottam számunkra az élet alapvető feltételét, ezzel lezártam a kötelezettségeimet. A magam ura vagyok, és megtehetem, hogy a közösségért is tegyek, akár ingyen és bérmentve. A Höpfel doktorról szóló újságcikk azonban rádöbbentett, hogy ügyvéd barátom báb szerepet szán nekem és ebbe az utcába én nem vagyok hajlandó bekanyarodni. Az éjszakai betörési kísérlet is valószínűleg emiatt történt. Már döntöttem, maradok a kaptafánál, mindkét telephelyemet tovább korszerűsítem és más kitörési pontokat keresek, hogy ne legyen a vállalkozásom null szaldó körüli, mert akkor abba kell hagynom az egészet.
Arca sem rebben a nagydarab nyomozónak, amikor megszólal:
- Köszönjük, dr. Tomori Nagy Géza úr, élmény volt magával dolgozni. Mutatnánk néhány fényképet, hátha ismerős arcot talál közöttük.
Úgy ötven darab körüli fényképet dob elé az asztalra a soványabbik. Közöttük színes, fekete-fehér, kidolgozott és elmosódott fotó is előfordul. Kedvetlenül nézegeti, mi a fene köze van ehhez az egészhez?
- Mi a baj? Látom, feszeng. – szólal meg a nagydarab.
- Szeretnék rágyújtani.
- Itt nem lehet dohányozni. De, tudja mit? Tartunk egy kis szünetet, és kimegyek magával dohányozni.
A dohányzásra kijelölt hely az épüket belső zárt udvarának egyik sarka, ahová ritkán járnak ki a dolgozók füstölögni, mert a főnökség irodáinak ablakából kiválóan látni a dohányzókat.
- Mondja, Tomori úr, honnan ered falujuk Csalamádévár elnevezése?
- Szegény emberek lakta volt mindig is ez a környék, és abból pénzeltek az emberek, amiből csak tudtak. Sokan készítettek a háztájin termett zöldségfélékből savanyúságot, innen ered a név.
- Úgy látom, maga egy bátor ember. Ha az én házamba akartak volna betörni, nem lennék itt, az biztos, hanem keresném a betörőt.
- Az nem az én dolgom, hanem a rendőrségé. Feljelentést sem kell tennem, mert hozzájuk van bekötve a riasztóm, és hivatalból elkezdik a nyomozást.
- Tudom.
- Látom, jól felkészült belőlem.
- Igyekeztem.
- Gratulálok.
- Köszönöm. Úgy tudom, hogy a lányát is alkalmazza a vállalkozásában.
- Tanultam az eseményekből. Nekem csak két szemem van, és azokat mindig magammal viszem. Majd a lányom lesz a másik két szemem.
- Okos megoldás.
A soványabbik nyomozó kér pohár üdítővel várja őket.
- Nos, Tomori úr, kifüstölögte magát?
- Egy időre, igen.
Sorra veszi a fotókat, és négyet félretesz.
- Ezeken látok ismerősöket. Tessék, ezen a feleségem van, Bella, akivel külön élünk. A másikon Szimatkát látom, a magánnyomozót, akivel Höpfel doktornál találkoztam. A harmadikon Höpfel doktor beszélget Darabos Józsival! Nem is tudtam, hogy ők ketten ismerik egymást?! Józsival terveztük a vágóhidat. Hm. Ez érdekes. A negyediken nem tudom, ki van, de egyszer láttam az otthoni kamerám felvételén, amint Bellával beszélgetett a teraszon. Van annak már vagy fél éve. Fogalmam sincs, miért tettem el a felvételt.
- Nem mondta eddig, hogy kamerák is vannak a házán.
- Nem kérdezték. És nem tartottam lényegesnek.
- Miért tette el a felvételt?
- Azt hittem, a feleségem szeretője.
- Tudja a nevét?
- Nem én, soha nem kérdeztem meg a feleségemtől, hogy ki az a férfi.
- Megnézhetnénk a felvételeket?
- Csak egy hétre visszamenőleg tárolja a számítógép, de azt megnézhetik.
- Ismeri Meszlényi Dezsőt?
- Nem ismerem személyesen. Állítólag Kászonyi Dóra főnöke, és az egyik illegális sertés felvásárló. Állítólag Bella kapcsán is felmerült a neve.
- Nos, Tomori úr, őt látja a felvételen.
- Mit akar az én feleségemtől?
- Azt mi is szeretnénk tudni.
- Mennyi idős a lánya?
- Huszonöt éves, de miért érdekes?
- Holnap délután megjelenik egy kolléganőm maguknál, mint a lánya barátnője és egy hétig ott is marad. Arról, hogy rendőrtiszt, magán és a lányán kívül senki sem tudhat.
- De Bercike lebuktathatja. Hatéves az unokám és ismeri édesanyja valamennyi barátnőjét.
- Látja, erre nem gondoltam. Akkor a lányának sem kell szólnia és mondja azt, hogy a maga ismerőse. Úgyis nagy nőcsábász hírében áll! És akkor küldhetünk egy idősebb kolléganőt is.
Nincs ínyére Gézának a dolog, de választási lehetősége sincs egy szál sem. Nem elég, hogy rászabadítanak egy őrmester nőt, még hazudnia is kell Terka néninek meg Lillának is!
Folyt.köv.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ez igen! Ez a jövő útja! Amikor a hatóság tol be egy jó nőt
a szingli férfi ágyába! Roppant kényelmes megoldás! (:-D)
Tetszik ez nekem nagyon! Persze az írásod is toppon van!
Pussz: emillio