A vak tyúk szeme 2. rész

Látogatók száma: 59

Terka néni hallja, hogy nyílik az automata kapu, odamegy az ablakhoz és látja, hogy Gézuka tér vissza a kis traktorral, pedig még nyolc óra sincs. Gyorsan bekapja a rántottából az utolsó falatot, beleteszi a mosogatóba a tányérját és bekapcsolja a kávéfőzőt.
Valami rendkívüli dolog történhetett, ha a gazda visszatért a földekről.
- Jó reggelt, Terka néni!
- Jó reggelt, Gézuka! Mi baj van? – tér a lényegre az öregasszony.
- Rögvest elmondom, ha készít nekem is egy rántottát és kapok kávét is.
Géza elmegy kezet mosni, majd visszajön és letelepszik a konyhaasztalhoz. Elmeséli a történteket, miközben Terka néni készíti neki az öttojásos rántottát, melyet megszór egy maréknyi sajttal és ráolvasztja a mikróban.
Közben lefő a kávé, kitölti és maga is leül, szemben a férfivel, aki gyorsan eszik. Ingatja a fejét:
- Ne egye olyan gyorsan, Gézuka, nem sürget senki! Hanem lemondom a mai nagytakarítást, ne lebzseljen itt senki, ha vendég van. Melyik szobát adjam annak a szegény nőnek? A földszinti vendégszobára gondoltam, nem olyan nagy baj, ha szem előtt lesz.
- Tudom, hogy Teri néni helyrehozza fizikailag és lelkileg is.
- Persze, mint a törött szárnyú szárcsát.
Meg a többi sérült állatot, amit összeszedett a földeken és állatkórházat csinált a baromfiudvaron.
- Köszönöm, nagyon finom volt a reggeli! Megiszom a kávét és elballagok az orvosi rendelőbe, hazahozom a vendégünket.
Alig várja az öregasszony, hogy Géza elmenjen, máris megy rendbe tenni a szobát, hogy a vendég jól érezze magát. Kinyitja az ablakokat, tiszta ágyneműt húz, megágyaz és körülnéz, hogy mit kellene eltüntetni, mielőtt lába kelne. A festmények nagyok, azokat nem tudja észrevétlen elvinni. Aztán gondol egyet, mégiscsak beágyaz, hátha be sem jön a szobába az a nő.
Nagy bolond Gézuka, imádja a nőket, ez is biztos csinos asszonyka lehet, ha a pártfogásába veszi és a munkáját is abbahagyja miatta, amely igazán nagy szó. Hallott egyet és mást a faluban, de nem meri elmondani Gézukának, minek idegesítse, van annak, szegénynek, elég baja.
Isten látja lelkét, nem igazán szívelte Bellát, aki pontosan huszonnégy évvel fiatalabb Gézukánál, de elfogadta, mint feleséget, és a végén már megszokta a szokásait is. Azt, hogy reggel tíznél nem kelt korábban, meg egy vagyont költött a szépítkezésre, úgy fennhordta az orrát, hogy beleesett az eső, és annyi ruhája volt, hogy egy pesti plázába sincs több, de azzal nem tudott megbékélni, hogy nem akart gyereket szülni Gézukának, aki pedig annyira szeretett volna még egy kislányt. Egyszer véletlenül hallotta a szóváltásukat, amikor azt vágta a férje fejéhez, hogy inkább az unokáit kellene abajgatnia, nem saját gyerek után ácsingózni, az ő korában! Snájdig férfi még mindig Gézuka, csak olyan könnyű elcsavarni a fejét! Az első asszonytól elcsábította a második, a másodiktól meg a harmadik, egyszer biztos erőt vesz magán Terka néni és elmondja neki a véleményét, hogy ne nősüljön meg, minek kell egy egész kocát megvenni, ha csak egy szelet karajt akar megenni.
Jobb, ha elmosogat és nekilát a főzésnek, mert itt ebédel a vendég, az már biztos, és ha a gazdán múlik, akár be is költözhet. Túl jó szíve van Gézukának, és ezt sokan kihasználják!
Töltött csirke lesz az ebéd, rizzsel, meg zöldborsó leves, és ha már vendég is lesz, akkor desszertnek piskóta tekercset készít, az szereti Gézuka, jó vastagon megszórva vaníliás porcukorral. Italnak meg előveszi a harmadéve eltett meggyszörpöt, azt rogyásig lehet inni a kristályvízzel. Ne igyon Gézuka alkoholt, akkor sem, ha már nem dolgozik, mert ha jól emlékszik, mintha azt mondta volna, hogy délután beszalad Kőrösi Bandi, kikérdezni azt a nőt, és nem lenne jó, ha italt látna az asztalon. Bandi jó gyerek, csak nem szabad alkoholt innia, mert akkor kötekszik, és hamarabb jár a keze, mint az esze. Szegény felesége, de sokat kapott, mire rájött, hogy Bandinak egy pohár sör is megárt. Azóta rászoktatta, hogy otthon ital helyett csokoládét egyen, és megszűntek a balhék, csak most meg versenyt fut a gyerekeivel az utolsó kocka édességért.
A csokoládéról jut eszébe, hogy Lillácska kisfiának most lesz a hatodik születésnapja. Jaj, nagyon szép gyerek Bercike! Hatalmas, nagy barna szeme mindent meglát, és minden érdekli, egyre csak kérdez, Terka mama, hogyan születnek a kismalacok, miért bőg a tehén, és honnan lehet tudni, melyik növényből mi lesz, amikor éppen csak kibújik a földből. Addig nyúzta a nagyapját, hogy vegyen neki kis kapát, mert Terka mamával akar a kertben kapálni. Vesz is neki egy nagydoboz karamellás csokoládét, azt szereti nassolni, ha kettesben vannak, mert az anyja nem engedi, hogy édességet egyen.
- Jöjjön csak, Dórika! Meglátja, Terka néni rendbe hozza a gyomrát!
Szóval ez a nyeszlett csitri lenne az a nő, akivel Gézuka a lankás dűlőben találkozott? Nincs ebben annyi anyag, hogy embert lehessen belőle faragni! Vagyis asszonyt! Az a sáros piros Suzuki meg a kocsija lehet.
- Csókolom! – köszön a vendég, s hangjában érezni az idegességet.
- Kerüljön beljebb. Özvegy Sárosi Sándorné vagyok, a Terka néni! – nyújtja kezét az öregasszony, s félúton jut eszébe, hogy elébb talán meg kellene törölni, mert vizes, éppen a zsemléket áztatja a töltelékhez.
- Kászonyi Dóra vagyok – mutatkozik be a nő, aki olyan sápad, mintha évek óta nem látott volna napvilágot.
Terka néni hagyja, hogy Gézuka navigálja a vendéget a nappaliban, leültesse és pár percig jó házigazda módjára ellássa jó szóval. Összeállítja a tölteléket, megtölti a csirkét és beteszi a sütőbe, majd kezet mos és készít két nagy pohár meggyszörpös üdítőt, tálcára teszi egy tálka mogyoróval és beviszi a nappaliba.
- Terka néni, mégis kiszaladok a lankás dűlőre, de ebédre visszajövök.
- Jól van, Gézuka, igya csak meg a meggyszörpöst, utána mehet, isten hírével.
Igyekszik Géza a dolgára, már elmúlt tíz óra is. Ilyenkor már a sertéstelepen tartja a terepszemlét, de ma kihagyja.
Amint kettesben maradnak, Terka néni megmutatja Dórának a vendégszobát, meg a fürdőszobát, hogy lepihenhet, ha akar. De nem akar, csak felfrissíti magát és felajánlja, hogy segít az öregasszonynak.
- Ugyan, Dórika, nem kell nekem a segítség, de kijöhet hozzám, a konyhába, ha gondolja és beszélgetünk, miközben készítem az ebédet.
Legalább szem előtt lesz, gondolja az öregasszony, mert nem igazán bízik a vendégben. Valami nem stimmel vele, súgja az ösztöne, de ne legyen özvegy Sárosi Sándorné a neve, ha nem deríti ki, mi az. A nappaliban sertepertél, míg Dóra a fürdőszobában szöszmötöl. Szép, puha, halványrózsaszín törülközőt készített ki neki, csak rájön, hogy abba törülközzön.
Még a borsólevest is fel kell készítenie, már minden zöldséget megpucolt hozzá, és csak akkor jut eszébe megkérdezni a vendéget, hogy éhes-e, melyre nemleges választ kap ugyan, de sebtében összeüt egy kéttojásos rántottát, azzal csak kibírja Dóra ebédig.
- Hanem, maga nagyon kivan, lelkem. Mi történt? Nekem elmondhatja, hallottam már életemben egyet és mást, nem nagyon tud meglepni semmivel.
A vendég az utolsó falat rántotta után egy kis darab kenyérrel még a tányérból is kitörli a zsírt. Megköszöni a jól tartást és mesélni kezd.
A megyeszékhelyen lakik Dóra, titkárnő egy cégnél. A főnökének tudomására jutott, hogy itt, a sertéstelepen, kétszáz forintos egységáron, élő sertést lehet venni, amit a helyszínen leszúrnak, beleteszik a kocsiba és vihetik haza. Most nem volt ideje érte jönni, ezért út küldte maga helyett, mert bízik benne, tudja, hogy nem pletykás. A saját kocsijával jött, mert állítólag abba is belefér a malac, és nem kell a főnök dzsipjét vezetnie. Csakhogy útközben felvett egy stoppost, aki szintén oda tartott dolgozni, a telepre, és a fiatalember leütötte, amikor lehajtottak a főútról és elvette az összes pénzét.
- Jaj, lelkem és ez pontosan hol történt?
- Valamilyen lankás dűlőnél…
Szörnyülködik Terka néni, hiszen ez Gézuka sertéstelepéhez vezető út! Dóra félreérti és nyugtatgatja:
- Nem olyan vészes, Terka néni, nem ütött nagyot, pár órás pihenés után mehetek haza!
Folyt.köv.