A varjú szeme

Látogatók száma: 67

A lap a rendszerváltás után, első ingyenes hirdetési újságként jelent meg az országban. Minden kezdet nehéz. Ez különösen az volt. A semmiből valamit csinálni. Bár az újságírás, készítés, most sem könnyű.

E munkának, minden nehézsége mellett, azért meg volt a szép és vidám oldala is. Anno nem számítógépen küldtük a nyomdába az anyagokat. Papír barittal dolgoztunk. Ez azt jelentette, hogy az anyagokat, cikkeket, hirdetéseket kinyomtattuk, aztán négy papírlapból kellett összevágni az újság méretére. Azután, hogy elkészült az eredeti, nyomatott példány, lefénymásoltuk. A másolt oldalon volt piros filccel bejelölve egy-egy betű, mondat vagy rajz azon része, amelyet majd piros színnel nyom ki a nyomda. A színes oldalak - akkor nem négy színnel való nyomást jelentettek - csak az egyes mondatok és illusztrációk pirossal való kiemelését.
A lapzárták késő estig, éjszakáig tartottak. A közeli kis non-stop bolt kávé és cigaretta forgalma jócskán megugrott általunk. Volt, hogy hajnalban készült el az utolsó oldal. Profi számítógépes háttér hiányában, órákat vártunk, míg egy-egy oldalt a gépnek sikerült kinyomtatni. Az oldalak elkészülte után következett a ,,színezés". Szerkesztőnk feladata volt, de a többi munkatárs is örömmel adott tippeket, hogy melyik rész mutatna jól a pirossal. E tevékenykedésünk közben óriási nevetések és szórakoztató, vicces megjegyzések hoztak felüdülést az amúgy hulla fáradt szerkesztőségbe.
Ebből az időből két maradandó történet ugrik be.
Akkortájt a gyerekeknek mesét is megjelentett a lap. Az a heti mesének egy varjú volt a grafikája. A stáb jóváhagyásával a szerkesztő úgy döntött, hogy a varjú szeme legyen csak piros. Az jól fog mutatni az újságban. Megjelenés után, jött egy nyomdafestéket nem tűrő telefon a nyomda igazgatójától az újsághoz. Az egész szerkesztőség szóbeli fegyelmit - órási leszúrást -kapott az ügyvezetőnktől. - Mit képzelünk, mit szórakozunk!? Egy piros pont miatt, - a piros varjúszem miatt - külön kópiát kellett csinálnia a nyomdának, ami ugyanannyi macerával és munkával járt, mintha egy teljes oldalt színeztek volna ki. És vegyük tudomásul, ez volt az utolsó ilyen húzásunk! - Kezdte és fejezte be egy mondattal igazgatónk a fegyelmi tárgyalást. A mai napig is, jót derülünk, ha szóba kerül a varjú szeme téma.
Az újságban a hirdetések domináltak, hiszen ebből élt a lap. Egyik héten egy cég libák eladását hirdette meg. Aznap már kész volt újság. A nyomdába készültünk vinni már a baritot. (Ha nem volt időben a nyomdában az anyag, késett az újság!) Már dossziéban voltak az oldalak és a taxit vártuk, hogy elküldhessük az anyagot. Akkor jött a telefon attól a bizonyos cégtől, hogy mégse jelenjen meg a hirdetés, mert nem jött meg a libaszállítmány, nincs liba. Ilyenkor - a finisben - a szerkesztőség minden tagja totál kész volt. Ideges, fáradt, álmos, nyűgös. Ebbe az állapotba hasított bele a telefoncsörgés. Főszerkesztőnk arca püspöklilává változott. Átfutott az agyán, hogy most újra kell szerkeszteni az oldalt, újra kell kinyomtatni, a kiesett felületbe valamit írni kell. Késik a leadás, késik a megjelenés...
A mai napig- amikor nem az elképzelésünknek megfelelően mennek a dolgok - szállóige köztünk az a mondat, ami akkor elhagyta a száját: Nem érdekel, basszák meg, vegyenek libát!

A cikket írta:

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Je t'aime

:)) Ez jó volt.

Nagyon is át tudom érezni a szituációt, milyen megkönnyebbülést ad a számítógépes színre bontás és a montírozás.
Az ügyvezetőtöknek valahol igaza volt, mert ugyanannyi meló, ha csak 1 db pogácsát süt az ember, vagy egy egész tepsire valót.

Legyen optimista szép napod, Zsötem :)

 

Ez nagyon tetszik. :-)))

 

párbeszéd

Válasz erre:

Ez nagyon tetszik. :-)))

Életem című regénytrilógia egyik fejezete...

pusz
Juli :))))