A vég kezdete (2)
Látogatók száma: 77
Tébolyult agyamban egyetlen gondolat lebegett a légüres térben, Lali. Nem is szándékoztam figyelni másra, csak a hangokra és érintésekre, melyekben volt részem bőven! A szünidő minden napján találkoztunk. Megváltozott az életem. Koncertek, házibulik, haverok - és őrült szeretkezések az ágyamban, a református templom kertjében, a Törteli út menti nádasban, a Gerje patak partján, a Putrisarki erdőben. Minden áldott nap hozott valami új csodát, valami addig számomra ismeretlen gyönyört.
Sehogyan sem voltam képes visszarázódni már az iskolai élet szürke unalmába. Testnevelés módszertan órán jegyzetelés helyett szeretkező pálcika figurákat rajzoltam a füzetembe. Biológián azért felkaptam a fejem a tesztoszteronra és az ösztrogénre...
Aztán eljött a reggel, amikor anyámn keltegetett, hogy menjek óvodai gyakorlatra. Szent ég! Már megint? -és összerándult gyomrom a gondolatra. Fehér köpeny, meg a gonosz kis manók, akik mindent elkövettek, hogy pocsékul érezzem magam.
- Nem! Én nem megyek!
- Hogy képzeled, kislányom? Ezért küzdöttünk? - szegezte nekem kérdéseit. - Örülnöd kellene, hogy
sikerült bejutnod a többszörös túljelentkezés ellenére! Hálásnak kellene lenned a sorsodnak! Hogy képzeled, hogy otthagyod az iskolát? - fogalmazta szavakká a gondolatot, mely eddig eszembe se jutott. Pedig micsoda ötlet! - És minden pofon egyre elszántabbá, és dacosabbá tett.
- Nem megyek! Gyűlölöm a sulit, utálom a kölyköket! Nem megyek soha többé! - és bevágtam magam mögött az ajtót.
Az első vonattal Monorra mentem, hogy megkeressem Lalit, és elújságolhassam neki a jó hírt: ezután minden percet együtt tölthetünk!
- Te hülye vagy! - mondta, és láttam a szemében, hogy komolyan gondolta. - Mindig is szerettem volna pedagógus feleséget. Húzzál vissza tanulni!
- Nem! Már döntöttem! Neked sincs szakmád, mégis megélsz! Majd elmegyek takarítani.
Ekkor újabb pofonok következtek. Ez a nap már csak ilyen! Elkaptam a csuklóját, és szenvedélyesen tapadtam a szájára. Éreztem, ahogy ajka feszülése enged, nyelve viszonozza a csókomat. Könnytől nedves arcom eltorzult a gyönyörtől a Hegyesi tanya ápolatlan udvarán...
(Kép: internet)
A cikket írta: Ködmadár
Hozzászólások
időrendi sorrend
Puszi: Ködmadár
Utódainknak is tovább adjuk. Akarva, akaratlanul.
Van aki tanult, mert megtehette, de szegényebb, mint az, aki saját hibáiból, kudatcaiból, sikereiből, tapasztalataiból szerezte a tudást.
Igen, a folyóba csak egyszer léphetünk be (sicc) , mert minden pillanatban más- és más eredmény, tapasztalás vesz körül.
Követlek, tisztellek! Dedith
Lázadás, szerelem, vágy mi lehet egy fiatal lány életének meghatározója?
Hiába a szülöi, baráti aggódás. Rohanunk, rohanunk... a végzetünk felé.
Sokat gondolkodtam már rajta, mi éri meg, s mit kapunk cserébe.
Szerinted az ilyen, és ehhez hasonló dolgok nélkül is ugyanazok lennénk, mint akivé váltuk azóta? Nem hiszem.
Egy idő múlva nem is az a fontos, hogy jól, vagy rosszul döntöttünk-e korábban, hanem az, hogy mit tanultunk mindebből.
Hiába a szülöi, baráti aggódás. Rohanunk, rohanunk... a végzetünk felé.