Ahogy a csillagokban meg van írva
Látogatók száma: 66
Tikkasztó hőségben állt a kislány, az utca közepén. Fekete hajú, bogárszemű, vékonyka teremtés. Nem túl régen még ülni sem tudott. Ötéves koráig nem mozdult a baloldala, a gyermekbénulástól. Meg tanult beszélni, járni, fogni és mind azt megtenni, amit a korabéli gyerekek. Bal kezében furcsán kifordítva egy paradicsomot tartott, apró lába is befelé fordulva, kandikált ki a szoknya alól. Nyakában egy mosogató ronggyal, titokzatos jeleket firkált mezítlábas ujjaival az utca porába. Karján végig csorgott a paradicsom leve, ahogy beleharapott, tekintete követte a lecseppenőt egészen a földig. Leguggolt és egy pici virágot rajzolt a pötty köré. Mire felnézett egy zöld szempárral akadt össze a tekintete. Olyan közel állt, hogy érezte az illatát, egy pillanatra átvillant az agyán „nyárszagú…„
A fiú barna, göndör fürtjei rakoncátlanul ficánkoltak a homlokán, rámosolygott a kislányra. Az, úgy meglepődött a semmiből elé toppant gyereken, hogy nem is köszönt csak ennyit kérdezett:
- Hát te ki vagy?
- Szia én Marci vagyok, és te?
- Genovéva
Keréknyikorgást hozott a meglibbenő szellő, aztán egy erőlködő ló, nehéz patahangjának puffanását.
-Mártonkaaaa… merre vagy kisfiam?
- egy erős férfihang hasított a levegőbe.
Megrezzentek, mint két kis bomló levél az ágon.
A kislány a fiú felé nyújtotta a paradicsomot, az nem vette el, hanem lehajolt és úgy harapott bele és már futott is a hang felé, közeledő apja élé.
A sarokról szólt vissza a kislánynak:
- Majd jövök még!
- Jó … – válaszolt a bogárszemű.
A kiskamasz felugrott apja mellé a bakra. Frissen felszedet vöröshagyma illat nehezedett az utcára.
Az ácsorgó gyermek addig várt, amíg teljesen elült a szekér után a por. Aztán picit bicegve bement, az aprócska fehér falú házukba.
Évike 10, Marci 13 éves volt ekkor.
Ezzel kezdődött minden…
Az én életem és az öcsémé is.
Tizenegy évvel később ők lettek a szüleink…
Lilyth
A cikket írta: Lilyth
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Meghatóan aranyos írás! Gratulálok hozzá!
(....meg annak a két régi kisgyereknek is gratulálok,
akik pár év múlva ilyen remekül író lányt is
össze kovácsoltak! Nem semmi a művük!)
Pussz: emillio
Tetszik Lilyth duplán!
Puszi
Kedves Lilyth!
Meghatóan aranyos írás! Gratulálok hozzá!
(....meg annak a két régi kisgyereknek is gratulálok,
akik pár év múlva ilyen remekül író lányt is
össze kovácsoltak! Nem semmi a művük!)
Pussz: emillio
... Nagyon finom lehetett az a paradicsom? :-)
Tetszik Lilyth duplán!
Puszi