Apollónia révbe ér - 3.
Látogatók száma: 38
Apollóniában még mindig ellentétes érzések kavarogtak András miatt, amikor megérkezett a tanyára. Egyszerűen nem értette, hogy hogyan dolgozhat a rokonai kaszinójában egy becsületes férfi. Még ha beépített ember is, hogyan tudja elnézni azt, ami ott folyik? Persze lehet, hogy nem is ő a beépített ember, morfondírozott magában. Végül is Áron nem árulta el, és ahogy ismeri a férfit, hát nem is fog mondani semmit. Persze érthető, ha egyszer a biztonságáról van szó, akkor jogos a titkolózás. De az ő oldalát akkor is nagyon fúrta a kíváncsiság.
Izabella észrevette, hogy a húga nagyon rágódik valamin. Nem tudta mire vélni a dolgot, de érezte, hogy férfi lesz a háttérben.
-Min jár az eszed kishúgom?
-Tudod, megismerkedtem valakivel...
-Komolyan? És ki az? -villanyozódott fel a nővére.
-Hát ez az, hogy nem ismerem, de a Mediterránban dolgozik.
-Apollónia, a mai világban az ember nem válogathat a munkák között.
-Persze, de te olyan elnéző vagy mindenkivel Iza, soha senkiről nem gondolsz rosszat! -fakadt ki a lány.
-Én csak szeretem mindenkinek megadni az esélyt, nem feltételezek rosszat valakiről csak a munkahelye miatt.
-Te olyan jó vagy Iza! De nem mindenki olyan, mint te.
-Ne írd le rögtön! Inkább mesélj! Jóképű? -kíváncsiskodott Izabella.
-Hm... az nem kifejezés! -merengett álmodozó tekintettel. -Sötét haja van, mint a korom, és a szeme olyan veszélyes, mint a csillagfény nélküli éjszaka, könnyű elveszni benne.
-Hát ez nagyon költői volt... Vajon miért van olyan érzésem, hogy máris elvesztél benne?
-Hát elvesztem, még ha nem lenne olyan veszélyesen jóképű... Ráadásul olyan a teste, mint valami félistennek -merült az emlékeibe a lány.
-Hát, ahogy hallom, nincs menekvés számodra -kacagott fel Izabella.
-Nincs, végem van! -nevetett vele a lány.
Éjszaka kocsiajtó csapódására riadt fel Apollónia. Lábujjhegyen az ablakhoz osont, és próbálta kivenni a fényszóró által megvilágított embert, kétség kívül a ma megismert férfi volt. Látta, hogy Áron kilép a házból, és a férfihez lép. Alig hallotta a hangjukat, de kíváncsiságának engedve hangtalanul kimászott az ablakon, és a közelükbe settenkedett. A bódító illatú cserjék takarásában megközelítette a nyitott tetejű kocsit, és óvatosan bemászott a hátsó ülésre, hogy könnyebben kihallgassa őket, ugyanakkor a kocsitól jövő fény miatt őt ne lássák. Gondolta, hogy van bőven megbeszélnivalójuk, de a férfi hirtelen megfordult és visszaindult a kocsihoz. A lány hirtelen nem tudta, hogy mit tegyen, lebukott a támlák mögé, remélte, hogy csak kivesz valamit a csomagtartóból, de ehelyett beugrott a sofőrülésre és elhajtott. A lány először megrémült, de azután mielőtt a férfi kiért volna a főútra, óvatosan megérintette a vállát. A kocsi csikorgó gumikkal állt meg a nádas szélén.
-Istenem, te aztán tudod, hogy hogyan kell szívinfarktust hozni az emberre! -kiáltott rá András.
-Ne haragudj! -szólt szégyenkezve a lány.
-Mégis mit keresel a kocsimban?
-Hát biztos lehetsz benne, hogy nem az ülést akartam kipróbálni éjnek évadján. De a te hibád!
-Persze, legjobb védekezés a támadás... mégis megmagyaráznád?
-Hát, nekem tudnom kell, hogy mi folyik nálunk.
-Tudni akarod, valóban? -kérdezte a férfi vészjósló tekintettel.
-I-igen -válaszolta akadozó hangon a lány.
-De előbb én akarom tudni, amin egész nap járt az eszem.
-Mit?
-Hogy vajon az ajkad íze is olyan-e mint a napfény, vagy csak a hajad színe -mondta a férfi, és hirtelen magához rántotta a lányt, hogy megkóstolja az ízét.
Apollónia először tiltakozott volna, de András olyan hevesen támadta a száját, hogy megolvadt minden ellenállása. Még soha senki nem csókolta így azelőtt. Mindketten kapkodva vették a levegőt, amikor végül a férfi félbeszakította a csókot.
-Apollónia, én most...
-Igen András? -kérdezte reszketve a lány.
-Jobb, ha nem tudod, hogy mire gondolok. A lovagiasság azt követeli, hogy ne folytassam.
A férfi rászegezte a tekintetét, és ő érezte, hogy forróság árasztja el. Nem bírt megszólalni, csak bólintott.
-Jól vagy?
-Miért érdekel ez téged ennyire?
A lány nem látta a férfi szemét a sötétben, de érezte, hogy hosszan, elgondolkodva néz rá.
-Félsz a férfiaktól -mondta végül.
-Nem, de általában nem így ismerkedem.
-Ezek szerint nem naponta mászol be ismeretlen férfiak kocsijába? -nevetett fel a férfi.
A lány gyengéden belebokszolt a férfi kemény hasába, aki könnyedén elkapta a csuklóját.
-Csak, ha nagyon tetszenek -válaszolta hetykén, felemelt fejjel.
-Már értem, szóval tetszem neked -vigyorodott el.
-Hát... ezt már le nem mosom magamról.
-Örülök, hogy ilyen jó a humorérzéked! -nevetett újra a férfi. -De azért most az egyszer még hazaviszlek.
-Jobban is teszed, különben Áron fejedet veszi -fenyegette meg játékosan a lány.
-Ne fenyegess kis boszorka! Jobb is, ha visszaviszlek, mielőtt meggondolom magam -mondta a férfi, azután megfordult és beindította a kocsit.
Apollónia megsemmisülve ült a hátsó ülésen. Zaklatottan idézte fel a csókot, ami még mindig égette az ajkát.
Hamar visszaértek a tanyára. A lány kiszállt volna, de András még elkapta a kezét, kérdőn nézett rá:
-Hol találkozunk holnap? -kérdezte csibész mosollyal.
-Ki mondta, hogy találkozni akarok veled? -háborodott fel a férfi megjátszott önteltségén.
-Rendben, akkor délben érted jövök.
-Mondd, te nem hallod amit mondok, vagy mindig ilyen értetlen vagy? -kérdezte dühösen, miközben kiszállt a kocsiból.
-Szeretem, ha ilyen vad villámokat szór a szemed -kacsintott András, és válasz nélkül hagyva Apollóniát elhajtott az éjszakába.
Folytatás következik!
A cikket írta: Virág
Hozzászólások
időrendi sorrend
Majd a következő résznél.... Pusszancs Orsolya
Még mindig...
Pussz
Pussz
Luca! Nem mindig írok kritikát, de jelzem, hogy olvastam, ha nem baj? Ha valami olyat látok, amit le kéne írnom leírom! Pusszancs Orsolya
Egyszerűen azt írd meg, hogy milyen hatást vált ki benned. Arra vagyok kíváncsi igazából. :)
Szia Luca!
Olvaslak ám!
Ölcsi
Tamás
Na sokra mentél ezzel a kritikával is!!!!!!!!!
Már a valamirevaló kritikát illetően. Már nem is hiszem el, hogy tudsz olyat. De tényleg. :)
Ölcsi? Csak az uram meg ne tudja. :)))
Puszi! :)))
Bocsi Luca, ha nem írtam konkrét kritikát! Pusszancs Orsolya
Azok a nagy érzések! Izgalmasnak ígérkezik. Tetszik.
Olvaslak ám!
Ölcsi
Tamás
Na sokra mentél ezzel a kritikával is!!!!!!!!!