újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Az akció (pályamű)

Látogatók száma: 54

Zihálva lépkedett a hóban. Rozsdavörös haját szétfújta a szél, ahogy átvágott a főtér forgatagán.

A munkába indulók egymást lökdösve igyekeztek felszállni a buszra, némelyikük feledve minden jó modort. Egy nő rikácsolva kérte ki magának, hogy mégis hogy képzeli a kedves busztársaság, hogy késnek, és még leülni sem tud. Egy másik gyanakodva méregette a mellette állót, a legújabb valóságshow egyik új kiesőjét gyanítva a sálrengeteg mögött. Az újdonsült sztárocska aztán gyilkos pillantásokkal arrébb lépett, hogy eltakarja őt néhány ázott esernyő. Aztán egy öregúr, kihasználva, hogy ő "már idős", állát felbiccentve helyet követelt magának a hering-járművön. A fiatalabbakat félrelökve tolakodott egészen a kiszemelt ablak melletti ülésig, majd szitkozódva elfordult, mikor a tizenéves kötött sapkás másnak adta át a helyét.

Ez volt az egyik dolog, amit nem bírt elviselni. A reggeli forgatagban némán lezajló konfliktusok szülte feszültség már korán reggel lefárasztotta, és a tél beköszöntével rosszkedve csak fokozódott. Szorosabbra húzta magán a kabátot, mikor érezte, hogy arcának színe kezdett egybeolvadni a hajával, és amennyire a bokáig érő hó engedte, megszaporázta lépteit.

Odaért a bevásárlóközponthoz. A sor hosszú métereken át kígyózott, az emberek nem törődve a faggyal, várták a nyitást. Hátrasimította haját, és mogorva "elnézések" közepette előre verekedte magát. Voltak, akik fellélegeztek, amikor meglátták - ők voltak azok, akik nem csak ilyenkor jönnek ide -, és voltak olyanok is, akik dühös hümmögéssel és rosszallással néztek rá, amikor elhaladt mellettük. Bizonyára azt hitték, ő is csak ugyanolyan vásárló, mint ők.

Rutinszerűen elfordította a kilincset, mire az ajtó egy halk kattanás kíséretében kinyílt. Belépett, majd ugyanazzal a mozdulattal, ahogy az előbb belökte, megpróbálta becsukni, azonban valami megállította. Egy kéz. A kéz gazdája egy tizenhét éves forma fiú, gúnyosan mosolygott rá, és szemébe fésült szőke haja mögül diadalmas győzelmi tekintet áradt.

- Ha tudtuk volna a trükköt, nem te vagy az első - vigyorgott rendületlenül, és láthatóan arra készült, hogy másodperceken belül már a meleg épületben áll majd. De Ő nem mosolygott vissza, csak összeszűkült a szeme, és minden erejét összevetve betolta az ajtót.
- Még zárva vagyunk - dünnyögte, és a fiú rosszalló pillantásainak kíséretében visszazárta a kaput.

Az üzletek nagy része még zárva volt, az előrelátóbbak már tegnap felkészültek a rohamra. A többiek az utolsó simításokat végezték a kirakatokon, újabb és újabb "AKCIÓ" feliratokat aggatva a bábuk nyakába. Némelyik kirakat már a jó ízlés határait súrolta, Ő pedig arra gondolt, hol vannak ilyenkor azok a híres kirakattervezők, és miért nem bűncselekmény az ízléshiány.

Végigment a csarnokon, majd jobbra, egészen az irodákig. Az egyiken - közvetlenül az igazgató irodája mellett - egy kis réztábla hirdette, hogy ez itt az Ő helye. Minden a lehető legnagyobb rendben volt: a falon négy tájkép az évszakokat szimbolizálta - alatta egy polc tele "A hónap dolgozója" címmel. Enyhe önelégültséggel és gúnnyal az arcán odapillantott, gondolatban odébb tolta mindet, hogy helyet csináljon a következőnek, majd a sarokban álló fogas felé vette az irányt. Épp a megfelelő szögbe állította nedves kabátját, mikor megjelent a Diri, született Kotsis Elvira.

- Megint későn jössz, Emmi - vonta össze szemöldökét a Diri - Nyolc óra tizenhét perc és még nincs rendbe semmi. Fél kilenckor nyitunk, igyekezz! - kopogtatta meg dagadt csuklóján a bőrszíjas hiperpontos karóráját, majd eltűnt az ajtó mögött.

Emmi szótlanul lépdelt fel a lépcsőn, egészen az első emeltre, az ő birodalmába.

A Toy King, a legújabb szupergyár polcai roskadoztak a színes, összerakós, hangos, zörgős játékoktól. Hátul a raktárban pedig ott lapult az új szenzáció: Miss Lulu, az élethű játszótárs. Emmi semmi jót nem talált benne, csupán még egy dolog, amihez a modern kor gyereke nyúlni tud, ha nincs kivel játszani.

Elővette a kartonból készült reklámtáblát, majd az előre kialakított helyen, pont a bolt közepén, szép rendbe rakta a hatalmas dobozokat. A középsőre jól láthatóan felragasztotta az "AKCIÓ" feliratot, ami hamarosan minden szabad felületet belep majd az áruházban. Hogy ne lógjon ki a sorból, a kirakatba is tűzött egyet a hatalmas integető plüssmackóra, végül magára öltötte a Toy King egyenruhát.

Kintről türelmetlen moraj hallatszott be, amikor pillanatokra kinyílt az ajtó, jelezve, hogy a szomszédos eladók is szép lassan elfoglalják helyüket a pénztárgépek mögött. Egy-egy szapora kopogás mögött a késve érkező eladókat lehetett sejteni, és tudvalevő volt, hogy ők nem részesülnek abban a kiváltságban, hogy a Diritől nem kapnak alapos fejmosást. Emmi egy utolsót igazított a haján, hiába, az makacsul ellenállt mindenféle rendezési kísérletnek.

A Diri gondoskodott a hangulatról is. Kissé recsegősen, de jól hallhatóan a hangszórók a "Jingle Bells"-t kezdték játszani, majd a szolgálati hangos bemondta: "Nyitunk".

Az emberek úgy özönlöttek be, mint akik egész életükben csak erre vártak. Az óriási embertömeg - köztük fiatalok, idősek és gyerekek - oldalra se nézve vonultak végig az üzletek mellett. Egyenesen fel a lépcsőn. Néhányan, akik elől voltak, mutogatva kiabálni kezdtek: "Ott van! Ott van!". Megszaporázták lépteiket, sőt, már futottak, nem törődve azzal, hogy hol vannak.

Emmi szeme összeszűkült és határozott léptekkel a Miss Lulu bábuk elé állt. Kezét kinyújtotta, szinte fújtatva vette a levegőt. Lent a tömeg nem akart elfogyni, áradatként tódultak befele. A nyomukban érkező hideg szél megcsapta az arcát, a hangszórók a morajló embersereg miatt már csak tompán hallatszottak. Néhány földszinti lopásgátló sípolni kezdett, jelezve a biztonsági őröknek, hogy dolguk akadt.

Megszólalt a vészcsengő. A karácsonyi zene elhalkult, helyét a Diri hangja vette át. De a nyomatékos kérésnek, mely szerint azonnal hagyják el az épületet, semmi hatása nem volt. Emmi először a pirosan villogó jelzésre, majd a felé futó tömegre meredt.

Pillanatokon belül elérték őt, egészen beterítve, élén egy szőke tizenhét éves forma fiúval...

A cikket írta: Toncsi

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Tisztelt Toncsi!
Többször is elolvastam az írást. Érdekes feszültség van a soraiban. A bevezetésnél például ügyes, ahogy a mondatok hangsúlya fennmarad, és átadja a következőnek a stafétabotot. (Én a sztárocskára csak egy mondatot szántam volna.) Az első rész E/3-as kívülállása is helyén van. A szerkezetbe jól beleillik, hogy erről később átvált egy bensőségesebb E/3-ba (már nem "ő", hanem "Emmi"). Nékem akkor még jobban tetszett volna, ha a végén visszavált. De ez csak az én szubjektív véleményem. A történetbe beleszőtt kis párbeszéd is kellett. Talán lehetett volna kicsit erősebb. Itt hiányérzetem maradt. A probléma talán, amit Tuszka észlelt, hogy egy icipicit magyarázhatta volna a helyzetet (igen, nem jó túlmagyarázni, de néha nem is árt).
Nékem megvolt az élmény. Jó tollal ír, de néhol pontatlan. Ön ezt érzi talán az első novellája gyengéjének. Ezt az olvasó is érezhette. Néhol van egy kis szóismétlés, ez javítandó (az elején az "aztán", később a "diri"…). Javaslom az írások sokszori átolvasását! Az mindig segít kiszűrni a pontatlanságot.
Gratulálok!
Bokor

megtekintés Válasz erre: Tuszka

Kedves Toncsi!
Jól írsz, olvasmányos, élvezhető stílusban, de ez a mű még nincs "készen".

Tetszett az indítás, a hiteles pillanatkép a reggeli tömegközlekedés nehézségeiről.
Átéreztem, megértettem a lobogó hajú lány bosszús igyekezetét, hogy időben beérjen.

Ám a folytatás, és a befejezés hiánya már kevésbé tetszik. Miért villog a piros jelzés, miért kellene elhagyni a vevőknek az épületet, és mi a szerepe a történetben - kétszer is - a szőke fiú korának?

Bízom benne, hogy a jó indítást egy cselekményes, és érthető történettel fejelheted meg, ha kicsit átfésülöd. Még van idő, és azt gondolom, érdemes.

Szeretettel olvastalak, és véleményemet a bántás szándéka nélkül, a jobbítás reményében írtam.

Szia! Nagyon szépen köszönöm az észrevételt, egyáltalán nem bántódtam meg, sőt, köszönöm, hogy véleményezted, ebből tudok igazán fejlődni.

Sajnos már későn olvastalak, hogy a pályázat keretein belül javítani tudjam, de mindenképp át fogom fésülni a történetet (az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez volt életem első novellája, ami eléggé érződik is rajta).

A lényege az általad említett résznek annyi lenne, hogy olyan sokan lesznek hirtelen a bevásárlóközpontban, amit az épület nem bír el, és nem tudják kontrollálni a helyzetet, ezért kellene elhagyni az épületet, viszont az emberek csak birkamód törnek előre. A fiú életkorának jelen esetben pusztán személyleírás, és később nyomatékosítás funkciója van.

Köszönöm szépen az észrevételt, igyekszem úgy megfogalmazni a javítás során, hogy ezek a dolgok egyértelműen és tisztán kiderüljenek :)
Kedves Toncsi!
Jól írsz, olvasmányos, élvezhető stílusban, de ez a mű még nincs "készen".

Tetszett az indítás, a hiteles pillanatkép a reggeli tömegközlekedés nehézségeiről.
Átéreztem, megértettem a lobogó hajú lány bosszús igyekezetét, hogy időben beérjen.

Ám a folytatás, és a befejezés hiánya már kevésbé tetszik. Miért villog a piros jelzés, miért kellene elhagyni a vevőknek az épületet, és mi a szerepe a történetben - kétszer is - a szőke fiú korának?

Bízom benne, hogy a jó indítást egy cselekményes, és érthető történettel fejelheted meg, ha kicsit átfésülöd. Még van idő, és azt gondolom, érdemes.

Szeretettel olvastalak, és véleményemet a bántás szándéka nélkül, a jobbítás reményében írtam.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: