Az angyalok angyala
Látogatók száma: 42
Mikor rájövünk arra, hogy mennyire képmutató ez a társadalom és a környezetünk.
Interjú a könyv szerzőjével
- Kedves Nézőink, kedves Vendégeink! Szeretném Önöknek bemutatni mai vendégünket, a könyvkiadás listavezetőjét, az angyalok angyalát! Talán már ki is találták. Fogadják sok szeretettel az optimizmus királynőjét, Hamvazó Grizeldát!
Hatalmas tapsvihar söpört végig a stúdióban. Több néző kezében tartja a dedikálásra váró könyvét. Alig lehet lecsillapítni a publikumot.
- Akkor itt jön, végre élőben látható és hallható az angyalok angyala!
Újfent tapsvihar, mintha ágyúdörgés vonult volna át a hatalmas termen.
- Angyalok angyala! Angyalok angyala!
Ütemesen, skandálva hívogatták a szerzőt, aki előbb a fejét látatta, majd lassan megmutatta magát, kettőt perdült, azután a lépcsőhöz érve megállt, jobb karját, kacsóját a műsorvezető felé nyújtotta. Pár másodpercig állt a vendég, mikor az egyik férfi felpattant a helyéről, odalépett Hamvazó Grizeldához, gyengéden megfogta a kezét, megpuszilta, s levezette a lépcsőfokokon az írónőt. Grizelda, mielőtt még helyet foglalt volna, laza, hanyag mozdulattal elbocsátotta újdonsült rajongóját, aki csalódottságát nem leplezve foglalt helyet.
A műsorvezető utasítást kapott, hogy vigye tovább a műsort, mert ki fognak futni az időből.
Hamvazó Grizelda újabb fordulás után leült a megbeszélt helyére.
- Sok szeretettel köszöntöm műsorunkban. Nagyon nagy megtiszteltetés, hogy itt van nálunk, és csak nálunk.
- Örömömre szolgál, hogy végre beszélhetek művemről, Az angyalok angyaláról – mosolyodott el szélesen, kivillantva fehérített fogait.
- azonban szeretném megkérdezni, hogyan is jellemezné önmagát. Kezemben vannak az újságok kritikai oldalai, melyek hangzatos szavakkal, áradó pozitív kisugárzással illetik és ruházzák fel – folytatta a műsorvezető.
- Így is van. Vidám, optimista, mindenre nyitott vagyok, s legnagyobb érdemem, hogy végtelenül türelmes. A környezetemben élők is alig tudják elhinni azt, mi minden fér bele a napi tevékenységeimbe.
- Majd erre is rátérünk, azonban szeretnénk hallani gyermekkoráról is, hisz erről az időszakról igen kevés információink vannak.
- Nem siratom a múltat, élek a mának. A gyermekkorom csak arra volt jó, hogy ne úgy éljem meg a jelent.
- S mire számít a jövőben? – tette fel a kérdést a műsorvezető.
- A jövő…???? Van egy életfelfogásom, mely igen jól tükrözi lényemet, optimizmusomat. A jövő nem fogja jóvátenni, amit a jelenben elmulasztok. Ha folyton csak a közli, illetve a távoli jövőt tervezgetem, félő, nagyon félő, hogy lemaradok a „pillanatban élés gyönyörűségeiről”, és semmit nem tudok igazán élvezni. S ezt a mondatomat már le is védettem, ugyanúgy, mint a könyvem össze kifejezését, nehogy valaki fel tudja használni.
- Érdekes, nagyon érdekesnek találom, hisz pont arról ír, hogy minden egyes mai lépésünkkel tervezhetjük meg a jövőnket. S milyen gyönyörűségekre gondolt?
- Hát az élet gyönyörűségeire. Most ecseteljem? Mindenki tudja ezt!
- Ha mindenki tudta volna, akkor nem hiszem, hogy megíródott volna ez a nagyszerű könyv. Épp ez a nagyszerűsége, hogy programot ad az embereknek, s nem egy tudományos író tollából, fejéből, hanem egy hétköznapi embertől.
- Senki sem tökéletes, azaz belőlem is hiányoznak a hibák. S ezen már nem is akarok változtatni.
- Fantasztikus!!! – kiáltott fel a tömeg.
- Higgye mindenki el, hogy különleges, de mindenkinek szüksége van a még tökéletesebb emberekre, mint amilyen én is vagyok. S ezt is bizonyítják a könyvben leírt soraim. S ha követik példámat, intéseimet, akkor elérik azt a gyönyört, melyben élet, amit megteremtettem.
- Csak ámuldozom, alig jutok szóhoz, ritkán adatik meg számomra, hogy ily nagyszerű emberrel találkozhassak a munkám során – áradozott a műsorvezető.
- Mindenkit olyannak fogadok el amilyen, míg meg nem bánt. Mondom, amíg meg nem bánt – emelte fel a hangját Grizelda.
- Ezzel mire akart célozni? Minden cikk csak dicshimnuszokat zeng Önről!
- Nem is tehet mást, mert ilyen vagyok.
- Olvastam régebbi hitvallását, melyben a következőket írja: „Aki nem mutogatja magát, ragyogni kezd, aki nem dicsekszik, sikeres lesz, aki nem követel tiszteletet, azt elfogadják vezetőnek, aki nem küzd senkivel, azzal senki sem képes megküzdeni.”
- S mennyire igazak ezek a mondások. Láthatod! – fordult oda a műsorvezetőhöz Grizelda.
- Feltehetek egy kérdést?
- Csak tedd, azért vagyunk itt! – fordult oda a publikumhoz válasza után.
Érzek egy kis ellentmondást a hitvallása és a mostani tevékenysége között. Ha valaki nem mutogatja magát, az ragyogni kezd? Minden író, kinek megjelent egy-egy műve már elvétette ezt az intést, hisz mutogatja magát. Ha valaki nem dicsekszik, az sikeres lesz? S íme, itt van ez a könyv. Ezt is felfoghatjuk bizonyos fokú dicsekvésnek. Ha valaki nem követel tiszteletet, azt elfogadják vezetőnek? Pont az a fontos egy jó vezetőnél, hogy tiszteletet vívjon ki, s hatalmánál fogva el is fogadtatja magát. Ezáltal meg kell küzdenie – persze az emberség határain belül – a beosztottjaival, felsőbb vezetőivel, hisz ilyen az élet.
- Jómagam sem veszekszem, engem mindenki szeret, én is elfogadom őket olyannak, amilyenek, persze azzal a kikötéssel, míg meg nem bántanak.
- Akkor megküzd vele? Szóban-lélekben? Gondolom, fizikális küzdelemre sohasem gondolt.
- Igen pozitív a gondolkodásom. Nem biztos, hogy ez a hozzáállás minden problémámat megoldja, de elég embert bosszant ahhoz, hogy érdemes legyen kipróbálni.
- Kipróbálni? Sok embert bosszant? Engem mindenki szeret? Valamit akkor nem értek. Azaz inkább úgy fogalmaznám meg, hogy igen nagy ellentétet látok a leírt gondolatok és az élete között. Számomra az igazán pozitív gondolkodású ember átlépi a minden napok rögös útjait, túlteszi magát az emberek bántásain, és nem igazán foglalkozik azzal, bosszantja-e az optimizmusa a másikat, avagy sem.
- Olvastad a könyvemet? Remélem, mert akkor mindent értenél! – csattant fel Hamvazó Grizelda. – A könyvem a lényeg, meg az optimizmusom. Fogadja el mindenki, mert csak így lehet élni, minden más csak ámítás. Meg különben is, sohasem vitatkozom idiótákkal, mert csak lesüllyednék az ő szintjükre, s legyőznének a rutinjukkal.
- Azonban a pozitív gondolkodás ezen is könnyen átsegíti, nem de?? – kérdezte a műsorvezető.
- Ám h___kkel nem vitatkozom. Hogy képzeli valaki, hogy ellentmondana nekem?! Nekem az angyalok angyalának.
- Erre szerettem volna rátérni a következőkben. Sokszor hallottuk, hogy az angyalok angyalának nevezi önmagát. Kik azok az angyalok, akik körülveszik Önt?
- Én vagyok az angyalok angyala! Mit nem lehet ezen érteni? A legfőbb angyal, kire mindenki felnéz.
- Akkor csak angyal lehet. Persze, ha mások kezdik felruházni ezzel a címmel. Számomra ez egy nagyfokú öndicséret. Önmagasztalás.
- Kérdezz inkább a könyvről! – mondta kissé idegesebben Hamvazó Grizelda.
- Kik segítették a könyv megírásában?
- Hogy kik?! Te, szerencsétlen! – kiáltott fel. – Minden egyes betűjét én magam vetettem papírra.
- A gondolatok is mind a sajátjai? – tudakozódott a műsorvezető.
- Kedves Nézők! Nézzék csak! Idejövök, s máris bíróság ízű érzetem van!
- Tényleg, ki írta a könyvet? – tette fel az egyik néző.
- Itt mindenki ennyire szerencsétlen? Kamuregéztek csak! Ilyen idiótákkal még sohasem voltam összezárva.
- Elnézést, de mit jelent, hogy kamuregéztek? Ez olyan zsargonszerű kifejezés.
- Most én abbahagyom az interjú adását, majd küldöm az ügyvédemet, erről szó sem volt. Leadtam a kérdéseket, melyekre válaszolni óhajtok, de úgy látom, rágalmaknak akartok kitenni, de nem engedem.
- „...Sose tudod, mit hoz a véletlen,
Melyik virág nyílik neked az életben,
Ki fog veled sírni, és ki fog nevetni,
Ki fog az életben igazán szeretni.
Nem az a boldog, kinek kincse van,
Hanem az a boldog, kinek igaz szíve van.
Ne a szépet, hanem a jót keresd,
És ha megtalálod, igazán szeresd... „
- Ez most mi akart lenni? – tette fel a kérdést Hamvazó Gizella.
- Csak gondoltam, ráismer könyvének egyik betétversére – válaszolta a műsorvezető.
- Nincs is benne vers! – csattant fel.
- Itt van a bevezető utáni oldalon. Arról nem is volt tudomásunk, hogy verseket is ír! Vagy idézet?
Hamvazó Grizelda összeszorította a szemét, karba tette kezét, majd így szólt:
- A Pokol kénköves tüze égesse le a nyelved, mikor olyat adsz a számba, a könyvembe, amit nem is én írtam le. Nem szégyelled magad? Éreztem, hogy meg sem érdemlitek tehetségemet, pozitív életszemléletemet!
Ezzel sarkon fordult, és a kijárat felé vette útját.
- Szerintem az ilyesfajta pozitív gondolkodásra és emberekre senkinek sincs szüksége. Véget ért, kedves nézőink a legújabb „Átverő show-nk”. Sikerült lelepleznünk ismét egy plagizált művet és íróját. Köszönöm a figyelmüket! A mielőbbi viszontlátásra.
Ezzel a műsorvezető meghajolt, kiment a stúdióból.
A nézők megdöbbenve ültek a helyükön, többen a díszletek közé dobták a megvásárolt könyvet.
A cikket írta: kiki64
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nagyon klassz, csak az a gond, hogy ilyen van az életben is, és nem csak egy, hanem sok.
Nekik egészséges egojuk van, a miénk alacsony.
Nagyon sok ameriaki típusú emberrel találkoztam munkám során magam is. Az én központ az ment nagyon a tökéletesség.
AZ alkotó az mindig valamilyen felülemelkedett és megfoghatatlan elme, akit csak isteníteni szabad, kritizálni nem. Üdv Éva.
:)
Nekik egészséges egojuk van, a miénk alacsony.
Nagyon sok ameriaki típusú emberrel találkoztam munkám során magam is. Az én központ az ment nagyon a tökéletesség.
AZ alkotó az mindig valamilyen felülemelkedett és megfoghatatlan elme, akit csak isteníteni szabad, kritizálni nem. Üdv Éva.
örültem, hogy itt jártál, kedves Orsi!!!!
:)