Az anya (1)
Látogatók száma: 80
A szoba csendes volt. Hajnali madárcsicsergés halk zenéje trillázott a közelből. Mézi hallotta, egy pillanatra felemelte a fejét és elmosolyodott. Gesztenyebarna hosszú haját összefogta hirtelen egy francia csattal és tarkójára tűzte, hogy a lehulló tincsei ne zavarják a tollát papírja alatt. A könnycsepp ott kuporgott az orra hegyén, méltatva a mélybe hullás esélyeit, de elmaszatolta arcán. Írt tovább. Mikor végzett az írással, borítékba hajtotta levelét, majd a címzett helyére hirtelen kanyarította: Anya
Kapkodva öltözött nulladik órája miatt. Válltáskáját felkapva rohant, hogy elérje a következő autóbuszt. A busz majdnem üres volt, behúzódott a sarokba, hogy gondolataiba merülhessen a végállomásig.
Még mindig a fiún töprengett. Az első, akivel percekre remegett együtt az élete, aki különleges titokzatossággal tűnt a semmibe előle. Várta. S hiába üzent az értelem: nem jön. Játszott veled. Már el is feledett téged - képtelen volt elfogadni a tényeket.
Újra átélte a percet, ahogy állnak ők ketten a tánctól felhevülve és nevetnek, nevetnek együtt semmiségeken. Majd hűvös bőrén érezte a forró tenyér simító érintését, amit még soha nem érzett. Látta maga előtt a sötétkék szempárt, ahogy pajkos szeretettel nézte őt, s szinte újra átélte ahogy magához vonja kedvesen, ölelőn. Mintha születésük óta ismernék egymást, mintha minden gondolatuk nyílt könyvként peregne a másik előtt. Egyszerre indultak a kocsi felé, hogy beszálljanak a túl hűvös levegő elől. Ismét átélte borzongva remegve a percet, amit soha nem képzelt volna így, egy autóban, ennyire hirtelen jött gigantikus vággyal bárki iránt. Magát is meglepte a gond- és gondolattalan világ, s a fájdalom éles hasítása után a másik szinte sikoltó öröme az ő teste fölött.
- Jaj, ezt nem lett volna szabad veled megtennem! – Simította arcát két tenyere közé a fiú.- Bocsáss meg, ne haragudj rám! Te sokkal többet érdemelsz.
Mézi agyában lüktetnek ezek a mondatok. Ugyan, mit jelentett ez, ha nem azt, amire ő gondolt. A vizsgák. Biztosan a vizsgák miatt nem tud jönni. Phd vizsgákra készült... Ostobák voltak, mert se telefont, se címet nem váltottak, úgy búcsúztak, hogy a fiú hazavitte őt. Csak ő tudja keresni. Ha akarja.
- Eljövök érted - csókolta meg szemét a fiú - ígérem.
S hátrafelé haladva, integetve dobta a csókokat, míg a kocsijához nem ért. Fordjának hátsó lámpái az utca végéről is integettek még felé, így búcsúztak.
Mézi nehéz szívvel szállt le a buszról. Vállait előreejtve, fejét lehajtva ment az emberek között. Anyjára gondolt. Megtalálta-e már levelét? Csalódott-e benne igazán és megbocsájthatatlanul? Az nem lehet! Azt nem bírná ki. Anya az egyetlen ezen a földön, aki igazán, és jól ismeri őt.
A cikket írta: Zsomwin
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Zsomwin!
Nekem nagyon tetszett, megyek is tovább, mert látom, hogy már a harmadik is fent van!
Nagyon ügyesek a leírásaid! Profi. :)
Puszi! V.
Nekem nagyon tetszett, megyek is tovább, mert látom, hogy már a harmadik is fent van!
Nagyon ügyesek a leírásaid! Profi. :)
Puszi! V.
Kedves Zsomwin!
Jó látni, hogy a lány minden bűntudata és félelme ellenére, bízik az anyjában. Ez így helyes, még akkor is, ha nem áll elé azonnal. De megtette a lépést, elvégre ki ismerhetné jobban őt, mint a saját anyja?
Pussz, Tündér
Üdv.
Zsomwin
Jó látni, hogy a lány minden bűntudata és félelme ellenére, bízik az anyjában. Ez így helyes, még akkor is, ha nem áll elé azonnal. De megtette a lépést, elvégre ki ismerhetné jobban őt, mint a saját anyja?
Pussz, Tündér