Az anya (3)
Látogatók száma: 73
Szinte fiának érezte a kedves gyereket, ahogy elmesélte balesetét. Mézire gondolt és nem vette észre a kanyart. Majdnem belehalt. Szonja erőt vitt neki, és híreket. Szinte mindent elmesélt Méziről, s a kis életről, ami Barnáé is. Közös kabala a kapcsolatukon. A fiú hitetlenül nézett, majd pír öntötte el az arcát.
- Ez nem lehet igaz – dadogta zavartan - de ha mégis az, én azonnal odamegyek!
S Szonja alig bírta erővel visszafogni, el ne sodorja magával őt is a nagy lendület, ami műtött lábával igen ügyes bravúr lett.
Szonja mégse engedte. Türelmesen magyarázott, képeket hordott a fiúnak és mesélt. Csendesen építgette lelkében az apaság érzéseit.
Barna jót mosolygott azon, hogy Mézi Szőke Noémi. Ő is Szőke volt.
- De jó! Most már soha nem felejtem el. Becsszó! - tette szívére a kezét - Fekete Barna legyen a nevem, ha megtenném – bohóckodott.
A szülésig pár hét volt hátra, Mézi a végkimerülés határáig jutott. Zöld szeméből nem tűnt el a szomorúság, pedig Szonja minden egyes napon vidámabban érkezett be hozzá.
- Te Mézikém! Ha előkerülne az a fiú. Bevinnéd-e magaddal a vajúdóba?
- Anya!
- De miért? Tervezzünk mindent úgy, mintha. Tudod, mikor kicsi voltál, akkor is játszottunk ilyet. Emlékszel még? - mosolygott rá. – Mennyit nevettünk! Csak el kell képzelni és lehet bármikor valóság a hitünkből. Hiszen tudod.
- Ebből már csak egy valóság lesz anya. Egy édes Kismézi. Vagy egy Mézifi - kuncogott mégis a lány, és kezeit mocorgó hasára helyezve nézett. Lentről fel, ahogyan az ágyának lábrészét megemelték, a lejtőről felkapaszkodó tekintettel.
– De tudod mit? Szerintem ő akkor is bejönne velem, ha én nem akarnám. Szerintem ő olyan.
- Igen. Szerintem is – válaszolt Szonja, és elmesélte mi mindent sikerült beszereznie a kicsinek, amíg Mézi itt lopja a napot.
A szülés két héttel előbb indult meg. A varratokat reggel kiszedték, Mézi pedig átkerült a szülőszobára. Először sétálgatott, majd elunta és felkérte magát a szülőágyra. Végre olyan helyzetben fekhet, amilyenben már régen nem. A feje nincs lejjebb a fenekénél. Ám a fájdalmas görcssorozatok támadásait kihagyta volna. Csak anyját hiányolta. Igaz, reggel ment haza munkából, lehet elaludt. De Mézi valahogy nem hitt ebben.
A szülésznő ott téblábolt körülötte. Hol kiment, tett-vett, hol a hasát nézte. Egyszer csak hozzáfordult.
- Az apuka van itt. Bejöhet?
Mézi csak nézett, pupillája összeszűkült, szája kiszáradt.
- Apuka? – csodálkozott – Még meg se születtem, amikor meghalt az apukám.
- Noémi kedvesem. A pici apukája. A picié.
Egy fél percig fel se fogta mit hallott. Aztán lassan kitágultak a pupillái, szíve hatalmasat dobbant, és csak bólintani tudott.
Ahogy Barna belépett beöltöztetve szüléshez, máris kitört torkából az elfojtott zokogás. Kitört a kilenc hónap kínzó várakozása, a bizonytalanság gyötrelmes kínja. Két karját Barna felé nyújtva húzta az arcához fejét, és sírt, sírt, zokogta.
- Anya, anya, drága anyukám, édes anyucikám...
- Kint van. Behívjam? – Csuklott el a fiú hangja. De Mézi nem eresztette. S ő csak hajolt szegény, gipsztől elvékonyodott, csontsoványra fogyott műtött lábával. Állt nyüszítve, sírva a lány fülébe.
- Kincsem, édes mézem. Ne sírj. Hallod? Szülnöd kell kicsikém. Itt vagyok veled szerelmem. Ne sírj. Gyönyörűségem, érted jöttem. Értetek.
De Mézi csak sírt. A hatalmas boldogság, ami hirtelen érte, szinte maga alá gyűrte. Nem érzett fájdalmat, nem látta a doktort se, aki már az ágy lábánál vizsgálta őt. Agya minden mást kikapcsolt, test szerte szórva az endorfinokat. Csak Anya volt, aki ott kint ül és nyilván épp oly boldog, mint most ő. Ha nem boldogabb. És Barna volt, akit csak tartott két karja között mióta belépett, félve egyetlen perc elválástól is.
- Noémi szívem, nyomni kell – szólt az orvos. Ezt hallotta. Azonnal szót fogadott, hiszen görcsbe rántotta a fájás ereje is. Olyan hirtelen jött erővel préselt, felnyögve, Barnába kapaszkodva, hogy a bébi szinte, mint egy katapult szállt ki belőle. A levegőben kapták el ügyes kezek. S ahogy felsírt, Barna végre felegyenesedett.
- Mézi – becézte – Mézi, hajas babánk van.
- Bizony! Gratulálunk Mézi! - nevetett az orvos - nagyon ügyes volt! Gyönyörű vállig érő hajú kisleánya született. Mindjárt odaadjuk az apukának kicsit.
Hamar a kezébe adták. Pilláin csak ültek, ücsörögtek a könnyből lett gyöngyök, ahogy nézte. De nem csodálta sokáig. Rátette a lány hasára, aki még mindig sírdogált csendesen, patakzó könnyeitől tiszta vízben álló hosszú hajával. Már nem akart sírni. Szólni akart, beszélni, de nem tudott. Barna boldogan szemlélte őt és a kicsit.
- Nálad van a Kismézi. Milyen csendes, látod?
- Azám! Mi legyen a neve? – kérdezte a doktor. S Barna szeméből végre kipottyanó könnyel nézett Mézire - A neve? - mosolygott Mézire - A neve Szonja legyen.
A cikket írta: Zsomwin
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Ölellek Mindenható!
Üdv. Usomwin
Nekem minden egyértelmű volt. :) Sőt már az elején sejtettem, hogy a balesetes fiú lesz az. Egyszerűen ő kellett legyen. :)
Nagyon tetszett, nagyszerű történet a szeretetről!
Egy valami volt csak fura, a vállig érő hajú újszülött. Olyat még sosem láttam. :)
Puszi! V.
Már szinte idilli a végkifejlet! A hajasbaba nekem is kicsit furi, de egyébként nagyon jó kis történet! :)
Üdv:Ailet
Szia Zsomwin!
Nekem minden egyértelmű volt. :) Sőt már az elején sejtettem, hogy a balesetes fiú lesz az. Egyszerűen ő kellett legyen. :)
Nagyon tetszett, nagyszerű történet a szeretetről!
Egy valami volt csak fura, a vállig érő hajú újszülött. Olyat még sosem láttam. :)
Puszi! V.
Zs.
Szia Zsomwin!
Már szinte idilli a végkifejlet! A hajasbaba nekem is kicsit furi, de egyébként nagyon jó kis történet! :)
Üdv:Ailet
Zsomwin
Olyan jó néha idilli képeket festeni!! :) Köszönöm, hogy elolvastad!
Zsomwin
Nagyon tetszett ez a romantikus sorozatod, a torkom elszorult a meghatódottságtól, és kicsit meg is könnyeztem. Milyen jó lenne, ha a valóságban is történnének ilyen csodák és ilyen jók lennének a családtagok kapcsolatai egymással!
Adtam az 5-ösöket, mert megérdemled, a hosszú hajú baba ellenére is. :)
Pussz, DJ
Szia Zsomwin!
Nagyon tetszett ez a romantikus sorozatod, a torkom elszorult a meghatódottságtól, és kicsit meg is könnyeztem. Milyen jó lenne, ha a valóságban is történnének ilyen csodák és ilyen jók lennének a családtagok kapcsolatai egymással!
Adtam az 5-ösöket, mert megérdemled, a hosszú hajú baba ellenére is. :)
Pussz, DJ
Na, jól van, egészen felvillanyoztál a soraiddal, köszönöm szépen!
Ölellek.
Zs.
Jaj, már, DJ! Te is kezded ezt a hosszúhajús dilit? :))) Az orvosok szoktak így beszólni ám!
Na, jól van, egészen felvillanyoztál a soraiddal, köszönöm szépen!
Ölellek.
Zs.
Ha egyszer jár a dicséret, akkor jár! :)
Puszik! :)