újabb események régebbi események további események
17:19
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:48
Virág új cikket töltött fel
05:27
wadbikaiy válaszolt egy szavazásra
05:26
wadbikaiy új cikket töltött fel
05:20
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
19:54
Virág új hozzászólást írt egy cikkhez
16:40
Black Ice módosította a cikkét
13:56
Black Ice új cikket töltött fel
11:53
Juhász András Géza új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
22:00
Virág új bejegyzést írt a naplójába
21:59
Virág új bejegyzést írt a naplójába
21:58
Virág új bejegyzést írt a naplójába
23:55
Virág új hozzászólást írt egy cikkhez
20:19
Juhász András Géza új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
20:00
Ilona új cikket töltött fel
22:31
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
20:41
Virág új hozzászólást írt egy cikkhez
15:26
Juhász András Géza új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
15:18
Juhász András Géza új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
22:45
Ilona új bejegyzést írt a naplójába

Az aranyszőrű mackó

2015. május 14. - Látogatók száma: 50

- Aggyonisten! – ugrott le a kocsiról az öregember.
- Jó napot Pétör bácsi!- köszönt a fiatalabb, megszorították egymás kezét.
- Csak azé gyüttem, hogy akkó köllenek-é a kismalacok, mer, ha nem akkó e’viszöm űket gyüvő hétön az izsáki vásárba!
- Köni köne! Csak hogyé aggya?
- Négyszázé párját!
- E hoznék ötszázé hármat.- az öreg, megemelte a kalapját, a fejét vakarta. Visszaigazította a fejfedőt, ép szemével hunyorított. A másikat a háborúba hagyta.
- Lögyön! - mondta, kézfogással pecsételték meg az üzletet. – mikó gyün érte?
- Estefele, ha magának is jó! – az öreg rábólintott, ruganyosan fellépett a kocsira.
A férfi a morzsolóval dolgozott, az ötéves lánya serényen kosárba szedegette a csutkákat. Hallva a felnőttek beszédét még gyorsabban járt a kis keze. Amikor végzett, szaladt is, - ahogy apró lábai engedték - a ház felé, mielőbb elmondhassa nővérének a jó hírt.
- Juliska! Juliska!
- Haggyá má!
- Juliska!
- Haggyá! – szólt rá a nagyobb lány, aki az asztalnál ült, előtte kinyitott könyv, füzet - nem möhetök még! Mög kö írni a leckét! – de a kicsi nem tágított.
- Juliska! Vásár lössz Izsákon!
- Té aztat hunnan tudod? - tette le a ceruzát Juliska.
- Pétör bácsi monta apukának! A Pétör bácsi! Tudod a fé’szömű Pétör bácsi! - még bólogatott is hozzá a nyomaték kedvéért.
- Oszt, mikó lösz a vásár? – mielőtt válaszolhatott volna kintről az apjuk kiabált
- Pannika! Haggyad a növérödet tanúni!
- Gyüvő hétön - mondta, aztán már szaladt is.
A lányok anyja napszámból jött haza, letámasztotta a kerékpárját, fáradt kezével végig simított Pannika fején, aki alig tudta megállni, meg ne kérdezze, mennek - e a vásárba.
- Itt vótt az öreg Pétör bácsi - mondta a férfi, miközben a tragacsra kötözte fel a ládát, amit a fiamalacoknak szögelt össze, régebben - vöttem tülle három malacot. Maj gyüvök! - a kapuból még visszaszólt - Van öreglebbencs, ögyetök!
Sietett, hogy még sötétedés előtt haza érjen. Péter bácsi tanyája az erdő alatt volt, legalább három kilométerre. A taliga kereke mélyen belesüppedt néhol a puha homokba.
Az öreg elé jött.
A disznóólban, talán harminc szép választási malac szaladgált. Egészségesek voltak mind, látszott a farkuk állásából. Ami beteg annak a farka lóg, nincs a hátára kunkorodva, mint ezeknek. Alig tudott választani. Évek óta az öregtől viszik a malacot, még sosem volt baj velük.
- Aztat a pántlikást! - mutatott a sarokba egy fekete csíkos kismalacra.
- Ez kandzsi!
- Nem baj, majd a sógor kivágja! - választott még egy pántlikást, meg egy fehéret. Az öreg markába számolta a pénzt, aki megnyalta hüvelykujját, majd gondosan átszámolta a bankjegyeket.
Hazafelé lassabban haladt, be is sötétedett mire hazaért. A kislányok már ágyban voltak, de nem aludtak.
- Juliska! - súgta a kicsi - Té szerinted e’visznek minket a vásárba? – Juliska nem válaszolt, pedig szerette volna ő is tudni. Pannika szája legörbült, erőt vett magán, nem sírt. Hátát nővére hátához nyomta, elképzelte azt a sok szépet, ami egy vásárba lenni szokott.
A cérnára felfűzött mézeskalács korongok, amit legutóbb kaptak. Milyen sokáig érezni lehetett a házban az illatát. Mindig csak egy-egy korongot vettek le róla, minél tovább tartson. Aztán már csak az illata maradt, később annak is csak az emléke. Álmában ott volt a vásári forgatagban. Sok - sok ajándékot kapott, hatalmas mézeskalács szivet, tükör volt a közepén. Alig bírta el.
Másnap délután már nem bírta tovább, miután kiszórta a kukoricát a tyúkoknak, odaállt az apja elé, aki egy kaszát kalapált.
- Apuka! Mögyünk a vásárba mink is?
- Nincsen minékünk arra pézünk! - Pannika nem szólt semmit, elszaladt a ház mögé. Leguggolt, nekidőlt a házfalának, az egyik macska mintha érezte volna, hogy kisgazdája szomorú, odadörgölődzött hozzá. A kislány magához ölelte, folytak a könnyei - Nincsen pézünk! - panaszolta - nékünk sosincsen pézünk!
Aznap este a szülők sokáig beszélgettek. A férfit nem hagyta nyugodni Pannika csalódott tekintet. Osztottak szoroztak, és arra jutottak, karácsonyra sem kaptak a lányok semmit, nagy élmény lenne a vásár. Ha szombaton elkéri az asszony a heti napszámot, abból vehetnének vásárfiát.
Vasárnap érte a lányokat a meglepetés. Korán keltették őket, az ünneplő ruhájuk volt előkészítve. Kicsit nyűgösek voltak, nem akaródzott kibújni a meleg takaró alól. Ahogy meghallották a vásár szót, egyből felugrottak. Szökdécseltek, kiabáltak örömükbe,
- Mögyünk a vásárba! Mögyünk a vásárba! - énekelték.
A férfi testvére lovas kocsival jött értük, de csak addig marad, amíg talál egy szép üszőt.
Már az is nagy öröm volt a gyerekeknek, ha nagy néha a faluba jutottak.
De a vásár az más! Arról hetekig lehet beszélgetni. Ott aztán millió csoda van. Legalábbis egy öt, meg egy nyolc éves kislánynak.
És persze, mindenki kapott ajándékot!
Apa egy szép csontnyelű bicskát, anya egy piros babos kendőt választott. A mézeskalácsosnál megkapták a mézes füzért, amit rögtön a nyakukba is akasztottak. Büszkén viselték még hazafelé az autóbuszon is.
Szinte minden bódénál megálltak. Volt ott minden! Sok-sok édesség, szép ruhák, játékok.
Fából készült kis talicska, kis autó. Volt babakocsi, az is fából. A következő sátorban babák voltak egyik oldalt, a másikon különféle plüssjátékok.
Juliska egy szép hajas babát nézegetett. A maga nyolc évével tudta az nagyon drága lehet. Anya egy nagyon szép babát mutatott neki, ha szeretné, megkapja. Igaz nem volt hajas, de alvós igen.
- Enyimé? – ölelte magához.
A babákkal szemben macik ültek. Volt köztük fekete, a barna minden árnyalata, még fehér is.
Pannika a sor közepén ülőre szegezte a tekintetét. Ahogy a napfényben megcsillant a szőre, olyan volt mintha aranyból lenne. A kislány a fekete gombszemekbe értelmet látott, kérést - engem vegyél meg!
Az árus, felé nyújtotta, ő meg legszívesebben kikapta volna a kezéből elfutott volna akár világgá is, nehogy elvegyék tőle.
- A kislányoknak baba való Pannikám! – hajolt le hozzá az apja.
Hatalmas könnycsepp egyensúlyozott a kislány szempilláján, ahogy a férfire nézett. Az megcsóválta ugyan a fejét, de nem volt szíve nemet mondani. A kezébe adta az aranybarna szőrű mackót. A könnycsepp végigfutott Pannika arcán, az állánál egy pillanatra megáll, és leesett, éppen a maci gombszemére. Mintha megköszönné, hogy hazaviszi.
Akkor, abban a pillanatban, nem volt boldogabb gyermek a világon, mint Pannika.
Sok évvel később, egy borongós téli estén, egy fiatalasszony pakolászott a fiai szobájában. Kezébe akadt egy plüssmaci. Egyik szeme hiányzott, a füle is lógott, aranybarna szőre itt-ott megkopott. Elmosolyodott. Maga előtt látta ötéves énjét, aki úgy öleli a mackót, bele is halt volna, ha elveszik tőle!

A cikket írta: Kathy Godhy

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2015. május 15. 17:06
Köszönöm ANYU, hogy olvastál.
2015. május 15. 08:59
Nagyon szép történet!Gratulálok!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: