Az élet nagy pillanatai -Egyperces (Örkény után szabadon)

Látogatók száma: 68

A megyei kórház nőgyógyászati osztályán egy 30 év körüli, kétgyermekes, szőke, kék szemű nő üldögélt egy kényelmetlen széken, a 2-es számú vizsgáló előtt.

Néhány nappal korábban egy kisebb beavatkozást, úgy is mondhatjuk divatosan, hogy rutinműtétet hajtottak végre rajta, ezért türelmesen várt a zárójelentésére.
Amíg ücsörgött, mozizott.
Először egy magas, feltűnően gömbölyű fejű, barna, süni hajú orvos haladt el előtte vidáman, fütyörészve. Főhősünk, akinek a nevét még nem is említettem, de most megteszem: Sás Pálné, született Kovács M. Irén, röpke 11 másodperc alatt megállapította, hogy a doktor fölöttébb humoros lehet. Erre a fehér köpenyére helyezett arcképes igazolványféléből következtetett, amin a feje nem elölről, hanem hátulról volt lefotózva. Irén miután elolvasta a doki nevét, és össze akarta vetni a fütyörésző arc vonásait a képen látható fizimiskával, meglepetten konstatálta, hogy a fényképen nincsenek szemek, orr, sőt még száj sem, csupán egy hájas nyak és egy buci fej, barna, tüsi hajjal. Amint az orvos elment az orra előtt, és Irén hátulról is szemügyre vehette, tökéletesen be tudta azonosítani a fejet a fotón látott kobakkal.
Sás Pálné álmában sem gondolta volna, hogy egy egyetemet végzett, jól kvalifikált egyén, aki ráadásul a megyei kórház alkalmazottja, ennyire szellemes is lehet. Eddig azt tapasztalta, hogy az orvosok nagy tudású, komoly emberek, nem holmi bohém fazonok.
Éppen mélyet sóhajtott, ezzel is kifejezve döbbenetét, amikor a csapóajtó váratlanul kivágódott, hűs, friss levegőt zúdítva a fertőtlenítő szagú folyosóra.
Egy göndör, fekete hajú fiatalember támogatott egy riadt tekintetű terhes nőt, mögöttük egy idősebb, duci hölgy vonszolta túlsúlyos testét. A férfi a vizsgáló ajtaján kétszer, határozottan kopogott, mintegy jelezve, hogy nincs vesztegetni való idejük. Közben a kismama úgy sóhajtozott, mint pár másodperccel azelőtt Irén, de több mint valószínű, hogy nem a furi fényképű doktorka miatt. Kisvártatva kinyílt az ajtó, és egy unott képű nővérke dugta ki a fejét. Az állapotos nő begurult a vizsgálóba, a kísérői kissé ijedt arckifejezéssel követték ringó csípőjét, amíg be nem záródott mögötte az ajtó.
- Én most hazaszaladok a cuccokért - mondta a férfi.
- Menj csak fiam! - hebegte a kövér nő.
Szemmel láthatóan meg voltak illetődve mind a ketten. Ebből Irén bölcsen kikövetkeztette, hogy az első baba érkezését várják.
A termetes hölgyemény idegesen sóhajtozva járkált fel s alá a folyosón. Irén rövidesen azt is megállapította, hogy túl sok sóhajtás hangzott már el aznap ahhoz képest, hogy még csak délelőtt 10 óra volt.
Előjöttek az emlékei, visszaidézte magában hogyan, milyen körülmények között szülte meg a gyermekeit. Egyszer csak a pufi nőre nézett, és egy újabb mély sóhaj kíséretében magasztosan megszólalt:
- Az élet nagy pillanatai!
Úgy vélte ebben a négy szóban minden benne van.
De a nagytermetű asszonyság nem fogta fel a hallottakat, úgy átnézett Irénen, mintha egy üvegből enne.
Sás Pálné, született Kovács M. Irén bánatában ismételten sóhajtott egy nagyot, fejét csóválva felállt, és átült egy szemközti székre.

A cikket írta: Lizelotte

előző cikk következő cikk

4 szavazat