Az erdő szélén – JÁTÉK

Látogatók száma: 56

Az erdő szélén álló vadászházban, a vihar elől bemenekülő emberek körbeülik a kandallót, és melegedés közben különféle történetekkel szórakoztatják egymást. A lobogó tűz érdekes árnyékot vet a tűz körül ülőkre, akik mosolyogva hallgatják.

Odakinn dörög az ég, villámlik, egészen besötétedett, pedig kora délután van. Érthetetlen számukra, honnan keveredett elő ez a vihar, amikor indulás előtt Emőke még megnézte az időjárás előrejelzést, amely derűs, napfényes, kellemes meleg szeptemberi időt ígért, éppen olyat, amely kedvez a kirándulóknak, nem hideg, de nem is nagyon meleg, lehet gyalogolni hegynek fel és hegynek le. Három párból áll a hatfős társaság. A fiúk gyerekkori barátok, és gyakran szerveznek közös fiús programokat, és Cinkének jutott eszébe, hogy mekkora durranás lenne, ha a barátnőikkel közösen is tartanának összejöveteleket, mert előbb-utóbb mindannyian megnősülnek, és jól jön majd a hivatkozás, hogy „tudod, szívem, csak a fiúkkal lógunk, dumálunk és iszunk, kiengedjük a gőzt”.

Cinke alacsony, vékony fiú, aki már egyetemista évei alatt is arra készült, hogy híres író lesz belőle, mert az egyetlen, amiben az élen jár, az a mérhetetlen fantáziája és optimizmusa, nem úgy, mint Farkasfog, aki kiválóan atletizált, csakhogy nem hozta az általa elvárt eredményeket, ezért a TF-en edzőként végzett. A harmadik társuk Falánk, aki a szüleivel szinte az egész világot bejárta, ám az egyetlen dolog, ami érdekelte, az a népek konyhája, mindenütt minden helyi specialitást megkóstolt, innen datálódik a neve.

A közös kirándulás útvonalát Farkasfog tervezte, ügyelve arra, hogy a lányok se fáradjanak el a gyaloglásban és útba ejtsenek egy kulcsos vadászházat, ahol megpihenhetnek, sőt, szükség esetén ott is alhatnak. A fiúk tapasztalatból tudják, hogy rendre másként alakulnak a dolgok, mintsem azt eltervezték, ezért felkészülten indulnak útnak, Cinke két üveg vörösbort, Farkasfog egy üveg konyakot, Falánk pedig két napra való élelmet hozott magával, és néhány konzerv ételt, amely elég lesz a hatfős társaságnak. Emiatt a barátnője, Luca, felszerelkezett egy nagy termosz feketekávéval és két nagy tábla csokoládéval, vészhelyzet esetére, miután óvónőként megtapasztalta, hogy az édesség mekkora csodára képes. Bezzeg Emőke megfigyelte, hogy Cinke hátizsákjában, a tartalék pulóvereikbe becsavarva, két üveg bor lapul, ami nem veri el az éhüket, azért egy kiló darált húsból készített fasírtot és egy vekni szeletelt kenyeret tett a saját hátizsákjába. Egyedül Reni, a bírópalánta az, aki a bankkártyáján kívül nem hozott magával semmit, gondolván, hogy az ellátása legyen csak Farkasfog gondja.
- Oké, gyerekek, most mindenki tegye ki, amije van! – áll fel Falánk a tűzhely melletti székről. – Mi van? Süketek vagytok?
A gyér világítás ellenére is látni, amint elpirul Reni és felháborodva reagál a felszólításra.
- Mit képzelsz? Nem orgiára jöttünk!
- Mi sem! – vágja rá Farkasfog békítő hangon. – Igaza van Falánknak, dobjuk össze a magunkkal hozott ételt és italt, mert be kell osztani. Ebben a cudar időben nem tudunk lemenni a hegyről, egyébként is sötét van, itt fogunk éjszakázni.
- Megfázunk ebben az ócska faházban! – lamentál Luca, miközben a homályba vesző, kissé távolabb lévő asztalra kiteszi a termoszt és a csokoládét.
Falánkot meglepi Emőke pakkjából előkerülő rengeteg fasírt és kenyér látványa:
- Úgy látom, hogy mindössze egy leány van talpon a gáton! Gratulálok Emőke! Akkor elmondom, mit csinálunk. A fiúk kimennek fát vágni, sok kell, mert éjszaka nem aludhat ki a tűz. A lányok meg leballagnak az innen mindössze száz méterre lévő patakhoz, hoznak három kanna vizet. Én pedig beosztom az ételeket, mert holnapra is kell gondolni. Lehetséges, hogy csak délután tudunk lemenni a hegyről. Ne aggódjatok, én a teletömött hátizsákomban kizárólag ennivalót hoztam.
Cinke magas hangon felvihog, lesznek itt még érdekes események:
- Menjetek csak, mielőtt elered az eső. Körülnézek a házban, biztosan találok néhány gyertyát, mert anélkül igen sötét éjszakánk lesz!
Megvárja, míg Falánkkal kettesben maradnak, majd előveszi a hátizsákját és előveszi belőle a két nagy csomag húsz centi hosszú, fehér gyertyákat.
- Jól oszd be, öregem, mert nincs több belőle!
- Rendben, Cinke, de biztosan tudom, hogy itt is van egy elemmel működő lámpa, csak meg kell keresni.
- Ugyan, hagyd, az a tartalék. Így romantikusabb!
Falánk szemügyre veszi az étkeket, majd négy részre osztja és az asztal közepére tányérra tesz hat pogácsát, utána felszeleteli a dagadót, melynek közepén, mint nagy szemek, virítanak a kemény tojások. Tizenkét szendvicset készít belőlük, uborkával díszítve. és nehogy félreértés essék, hat szalvétára ki is adagolja. Keres egy nagy fazekat, beleönti az egyik üveg bort, felhígítja az egyik üveg kristályvízzel, és felteszi a tűzhelyre. A konzerveket felsorakoztatja a szekrény tetején lévők elé, mert kötelező élelmet hagyni a következő betérőnek. A fasírtból éjszaka is falatozhatnak, és az oldalas lesz a másnapi menü.

Ziláltan érkeznek vissza a lányok, és Reni arcán félelem ül:
- Falánk, valaki van az erdőben!
- Persze, hogy van, nyugodj meg, csak azok jobban félnek tőled, mint te tőlük. Őzek, vaddisznók, nyulak…
- Nem, nem, ez más volt… nem hisznek nekem a lányok… hatalmas árnyékot láttam… morgott…
- Jól van, nyugodj meg!
A sarokban Cinke rakja egymásra a fahasábokat, és arra gondol, hogy nagy bajban lehetnek, mert nincs kizárva, hogy átbóklászott a határon egy medve, a bocsokkal együtt. Siet az utolsó adag fáért.
- Figyelj, Farkasfog! Lehet, hogy medve van a közelben, gyorsan menjünk be a házba, mert veszélyben vagyunk.
- Képzelődsz, írópalánta, tudtam, hogy nagy a fantáziád, de az eszembe sem jutott, hogy medvével akarod riogatni a lányokat.
Hóna alá kapja a baltát, mert befejezte a munkát. Körülnéz és valóban hallja a nehéz járású ismeretlen vad lába alatt a földre hullott ágak reccsenését.
- Gyerünk, mert igen fázom! – noszogatja Cinkét és szabad kezével megragadja a fával megrakott vesszőkosár egyik fülét.
Beérve a házba, az első dolga a négy nagy ácskapoccsal a bejárati ajtó bezárása, melyre felkapják fejüket a többiek.
- Szóval téged is meghülyített a barátnőd? – gúnyolódik Falánk. – No, gyertek, üljetek asztalhoz, elkészült a vacsora és adom hozzá a forralt bort.
- Nem iszom alkoholt! Elfelejtetted? – kontráz Luca.
- Aranyom, jobban teszed, ha legalább egy csészével iszol belőle.

Az asztalon két üres konzerves dobozba állított gyertya ég, melyeknek sápadt fényében kissé félelmetesnek tűnnek a saját árnyaik, pedig béke van és meleg, előttük az étel és az ital. Reni is kezd megnyugodni, annál is inkább, mert Farkasfog egy pillanatra sem hagyja magára.
A forral bor adagolásában Emőke segédkezik, és megragadva az alkalmat, suttogva beszélgetnek a főszakáccsal:
- Szerinted igaza van Cinkének és lehetnek az erdőben medvék?
- Nincs kizárva, valami hasonlót én is olvastam a neten.
- Akkor miért jöttünk ide?
- Tudod, mennyi a valószínűsége annak, hogy találkozunk egy medvével? Gyakorlatilag elhanyagolható.

Ebben a pillanatban odakinn elszabadul a pokol, viharos szél kavarja a szakadó esőt, amely hangosan dobol a ház tetején. Hirtelen nagyot reccsen a bejárati ajtó, mintha kívülről valami nehéz tárgyat nekidöntöttek volna. morgást és nyüszítést hallanak, bár ez utóbbiban nem is olyan biztosak. Összenéznek a fiatalok, ez egyáltalán nem jó jel. Reni előveszi a mobilját, és vadul nyomkodja a gombokat, de nincs térerő. A legközelebbi település is négy és fél kilométer, de ebben az ítéletidőben akkor sem indulna el senki a mentésükre, ha tudnák, hogy hat fiatal rekedt a jól felszerelt vadászházban, amelyben akár egy hétig is meghúzhatja magát a kifáradt vándor.

A vihar zajainak ellenére Emőke még mindig hallani véli az ajtó előtt tanyázó állat fészkelődésének hangját.
- Mit csinálunk, beszakítja az ajtót? Megkérjük, hogy menjen el?
- Ugyan, nem gondolod komolyan? Itt a balta, majd fejbe vágjuk! –igyekszik megnyugtatni a lányt Farkasfog, aki pontosan tudna, hogy egy ágaskodó medve ellen semmi esélyük sem lesz.
- Adjunk neki enni, hátha jól lakik és elmegy! – javasolja Luca, kissé hisztérikus hangon.
- Sőt, talán éppen a csokoládédra vágyik, attól majd megszelídül! – mulat Cinke. – Nézzétek, sokkal jobban tennénk, ha megírnánk mindannyian a végrendeletünket, mert nem tudjuk, hogy mi vár ránk. Biológiai ismeretem szerint, a medvék nem esznek papírt! Hogy a formai követelményeknek is megfeleljen, majd Reni szépen elmeséli, melyek azok. Hatunk közül csak életben marad valaki!
- Ne beszélj hülyeségeket, Cinke, senkinek semmi baj nem lesz! Erős az ajtó és addig nem megyünk ki, míg ki nem világosodik.
- Persze, mert világosban jobban lát bennünket a fenevad! – jegyzi meg Emőke és majdnem elneveti magát.
Falánk és Farkasfog egymás szavába vágva bizonygatják, hogy nem lesz semmi bajuk, pusztán a képzeletük játszik velük, de ha elmegy a vihar és holnap reggel napfényre ébrednek, jót nevetnek a mostani félelmeiken. Reninek vacog a foga a félelemtől, mi a csudának jött ide, egyébként sem illik hozzá Farkasfog, csak azért jár velem, mert irigylik a barátnői a fiú atléta termete miatt. Lucának cidriznek a térdei, nincs az izgalomhoz szokva, és több kirándulásra nem hagyja magát rábeszélni.

Emőke türtőztetnie kell magát, nehogy kirobbanjon belőle a nevetés. Nagy komolyan támogatja Cinke ötletét, sőt, még gyertyákat is újakra cseréli, hogy lássanak az írásnál. Micsoda véletlen, hogy Cinke hátizsákjából előkerül egy mappa, benne üres géppapírral, tollat pedig mindannyian hoztak magukkal, pusztán megszokásból.
Egyszerre kezdenek el írni, és Reni nagyon elégedett magával, miután a társaságnak elengedhetetlenül szükség volt a tudására, és ezzel abszolút elfeledtette, hogy nem hozott magával sem ételt, sem italt.

Emőke gyorsan befejezi a végrendeletét, mert a fodrász kellékein kívül nincs semmi vagyona. Gondosan összehajtogatja a papírt, ott hagyja az asztalon és az ajtóhoz megy hallgatózni. Az eső egykedvű dobolásába mintha cérnavékony hangocskák keverednének, amelyek egyáltalán nem medvére utalnak, inkább kismacskanyávogásra hasonlítanak, bár meglehet, hogy ez csupán hallucináció, mert erre nem járnak macskák. Az ajtó felett felfedez egy keskeny, hosszú ablakot, s eszébe jut, hogy csinálhatna egy szelfit a mobiljával. Odahúzza a székét, kinyitja az ablakot és lefotózza az ajtó előtti jövevényt. Nem figyelnek rá a társai, hiszen komoly dolog a végrendeletírás, kivéve Cinkét, aki fél szemmel követi barátnője ténykedését és tetszik neki a lány szorgoskodása. Lám, feltalálja magát, nem esik kétségbe és átlátott kisded játékán. Megfontolandó, hogy lehorgonyozzon mellette, eljegyezze és egy év múlva feleségül vegye. Neki pontosan ilyen társ kell.

Emőke zsebre rakja a mobilját és szétosztja a csészékbe a maradék forralt bor, melyből már rég elpárolgott az alkohol. Utolsóként a saját csészéjébe szedi a maradék italt, amikor Cinke hátulról átkarolja, és a fülébe súgja:
- Gyöngyöm, virágszálam, megmutatod a képet? Biztosan csak egy ártalmatlan vad…
- Nem az! Egy kutya…
- Az még jobb!
- Mit sutyorogtok? Mi a fenét csináljunk ezekkel a papírokkal? Jobb lenne, ha keresnénk a kiutat! Talán a tetőn keresztül kijuthatunk!
Elementáris düh árad Farkasfog hangjából, melyre az asztalnál ülők is felkapják a fejüket.
- Remélem, nem gondoljátok, hogy fogvacogva itt töltjük az éjszakát?
- Ugyan, hová mennénk? – kérdezi félve Luca.
- Maradjunk nyugton reggelig – csitítja a csapatot Falánk, - egyébként is hallgassatok egy kicsit és hallhatjátok, hogy csillapodik a vihar, hamarosan eláll az eső.
- Én nem mászok fel a tetőre, az biztos! – kiáltja Reni és felpattan a székről. – Összeszedem a végrendeleteket és beteszem a konyhaszekrény legfelsőbb fiókjába, ott biztosan rátalálnak. Valamikor. Ha olyan bátor vagy Farkasfog, akkor add oda annak a fenevadnak az összes kajánkat, jól lakik és elmegy!
- Azt már nem! – tiltakozik Emőke. – A magad nevében beszélj, Reni! Azt adjuk oda, amit te hoztál!
- Bankkártyát még nem esznek a medvék! – veti közbe Cinke.
- Nem akarok meghalni! Találjatok ki valamit! – sikoltja Luca és hisztérikus sírásától megdöbben a társaság.

Odakinn megszűnik az eső dobolása.
Emőke előveszi a telefonját, kibontakozik Cinke öleléséből és megmutatja a társaságnak a mobiljával fotózott képeket, melyen jól kivehető egy kutya mama hat kicsinyével.
- Jézusom, ez egy szelindek! Hogyan került ide? – teszi fel Reni a költői kérdést.
- Engedjük be, szegényt! – javasolja Falánk, - és adjunk neki enni.
- Én tudtam, hogy nem lehet medve! - törli le könnyeit Luca.
- De hülyék vagytok! Már nem féltek? Eddig annyira nyüszítettetek, hogy képesek voltatok végrendeletet írni! – nevet Cinke.
- A fenébe is! Egész idő alatt azon törtem a fejem, hogyan jussunk ki innen! – dohogja Farkasfog, majd az ajtóhoz siet, feltépi az ácskapcsokat és kitárja az ajtót.

Beárad a házba a friss, esőszagú erdei levegő. A szelindek mély hangon morog, nem szereti, hogy megzavarják a családi idillt, mert éppen szoptatja mind a hat porontyát.
Miközben a társaság megpróbál megbarátkozni a hatalmas kutyával, Luca körülnéz a házban, hátha talál ruhanemű félét, amelyből meleg vackot készíthet a kicsinyeknek. Talál egy nagy plédet, az éppen megfelel. Elővesz a szekrényből két tányért, egyikbe vizet önt, a másikba pedig a kutya vacsorája kerül.
- Falánk, gyere, adj ennivalót a kutyának!
Fél óra múlva az anyakutya immár jól lakottan sorra veszi táplálkozó kicsinyeit és úgy ítéli meg, mindannyian megvannak. Lehajtja fejét a plédre, ideje pihennie. Lehunyja a szemét, de nem alszik, mert mozgatja a fülét, nem érti, miért hangoskodnak az emberek?
Cinke megissza poharáról az utolsó korty konyakot, majd feltűnés nélkül a konyhaszekrényhez megy, kiveszi a fiókból a papírokat és a kályha tüzébe veti. A sárga lángnyelvekben gyorsan elégnek a végrendeletek.

- Kiesik a parázs! Hozz vizet!
Emőke megfordul az ágyban, Cinke megint beszél álmában. Megrázza a fiú vállát:
- Ébredj, Cinke! Rosszat álmodtál!
Kinyitja szemét a fiú, és megkönnyebbülten felsóhajt:
- Semmi baj, szívem. Megint beszéltem? Gyere, bújj ide hozzám! Aludjunk, mert korán kell kelnünk. Farkasfog napokig tervezte a holnapi nagy közös kirándulást!

A cikket írta: Yolla

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

emillio

Tetszett! Végig lebilincselő olvasmány,
az ember nem győzi kivárni a végét!
Jópofa és megható a kutyamama gondoskodása
a kicsinyeiről!

Gratula az íráshoz!

Pussz: emillio