Az öngyilkos borítékok
Látogatók száma: 81
2011. augusztus 29-én, reggel 8 óra 3 perckor egy farmerszoknyás fiatal lány sétált be a kisváros 1. számú postahivatalába. Könnyedén, nesztelenül osont a "LEVELEK' feliratú postaláda felé.
Megállt előtte. Mielőtt beledobta volna a rózsaszínű borítékot, amit indulás előtt a kedvenc virágillatú parfümjével fújt be, egy csókot nyomott a címzett nevére.
Mélyet sóhajtott, rámosolygott a hivatal pultjai előtt álmosan ácsorgó emberekre, egy határozott mozdulattal beejtette levelét a ládába, majd ugyanúgy, ahogy jött, kilibbent a helyiségből.
A boríték nagyot nyújtózott, és kíváncsian körülnézett. Egyedül volt. A sötét, hűvös doboz nyomasztóan hatott volna rá, ha nem lett volna felvillanyozva. De szerencsésnek és boldognak érezte magát, mert egy érzelemdús, gyönyörűen megírt szerelmes levél lapult benne. Vigyázott rá, melegséggel árasztotta el a levélpapíron lévő összes gyöngybetűt, és írásjelet, sőt, még a sorvégi apró pontokat is. Türelmetlenül várta, hogy kivegyék a ládából, elszállítsák onnan, és bedobják a lány szívszerelmének a postaládájába.
Önfeledt ábrándozásából egy éles koppanás zökkentette ki. Megrettent. A doboz távoli zugába pottyant egy hófehér, géppel írt boríték.
Már ketten ücsörögtek a fénytelen, hideg ketrecben.
A fehér boríték felől hűvös energiák áradtak rózsaszínke irányába. Kisvártatva hüppögés, majd keserves sírás hallatszott.
A rózsaszín boríték nem állta meg szó nélkül:
- Te miért sírsz?
- Mert sajnálom Kovács M. Irént.
- Ki az a Kovács M. Irén?
- Hát akinek a levelet írták.
- Ja, értem. És miért sajnálod?
- Mert rossz hírt fog kapni, és azt én viszem.
- Ahhaa – válaszolt rózsaszínke kissé nyújtott hangon, majd gondolkodóba esett, és egy picit szégyellni kezdte magát a boldogsága miatt.
- Tudod – okította fehér társát – nekünk ez a dolgunk. Eljuttatjuk a híreket az emberekhez, és sajnos van köztük kellemetlen is.
- De én ezt nem akarom! – csattant fel a fehér boríték – Eddig üresen hányódtam a fiókban, reménykedtem, hogy egyszer megcímeznek, feladnak a postán, és elkerülök egy kedves emberhez, akinek örömet szerzek. És most tudod mi lesz?
- Nem tudom – csóválta a fejét a másik.
- Megmondom! – kiabált feldúltan a fehér boríték – Össze fognak gyűrni, vagy tépni, galacsint csinálnak belőlem, és belehajítanak egy kukába! Egy szemetesben fogom végezni! Érted?!
Alighogy kimondta az utolsó mondatot, hangos robajjal a ládába zúdítottak több száz géppel írt, hófehér levelet.
Öt perc múlva furcsa jelenetre kapták fel a fejüket a postán tartózkodó emberek.
A dobozból sírás-rívás-jajveszékelés szűrődött ki.
A posta egyik alkalmazottja óvatosan a ládához somfordált, és kíváncsian kinyitotta. Ekkor a hófehér, géppel írt borítékok mindenkin átgázolva, szélsebesen kirohantak az utcára, és egy arra haladó autóbusz elé vetették magukat.
Ismét egyedül csücsült a fagyos, sötét dobozban rózsaszínke. Már egyáltalán nem volt felvillanyozva, fülében csupán a fehér borítékok elkeseredett mondata visszhangzott:
- Inkább legyünk öngyilkosok, mint rossz hírt hozók!
A cikket írta: Lizelotte
Hozzászólások
időrendi sorrend
Huh, nekem ez kissé összevissza volt.
Az elején tényleg olyan elvont volt, tetszett. Viszont amikor a fehér boríték hüppögni kezdett, a történet amolyan meseszerű fordulatot vett (stílusában), ami abszolút nem illett oda.
A vége pedig teljes káosz.
Nagyon ingázol a fogalmazás stílusában.
pl. a hűvös energia kontra hüppögés (a hűvös energia olyan hivatalos, ha akkor folytatod a megkezdett stílusban jó lett volna, de a hüppögésről már egy óvodásra asszociáltam, és a hűvös, hivatalos fehér boríték iq-ja, és ezáltal a célzott közönség iq-ja is legalább 40 pontot zuhant. De inkább 60-at:P
Még párszor elolvastam..., mindig nagyon jóóó! Bent van a kedvenceimben, én szeretem olvasgatni, hangulata van az írásnak. Annak az átadása az erőssége.
Akkor neked kb. idáig tetszett: "ahogy jött, kilibbent a helyiségből."
Szerintem fantasztikusan csinálta a Líz. Pont a hangulatváltozások leírás a lényeg nála. Az meg folyamatosan változik a borítékok hangulatingadozásához mérten. Nekem itt kezdődik valami, amikor valaki ilyet tud (kevesen tudnak..., köztük te is; ne irígykeggyé má'! ).
Üdv,
Pinokkió
Legyen már jó kedved!
Huh, nekem ez kissé összevissza volt.
Az elején tényleg olyan elvont volt, tetszett. Viszont amikor a fehér boríték hüppögni kezdett, a történet amolyan meseszerű fordulatot vett (stílusában), ami abszolút nem illett oda.
A vége pedig teljes káosz.
Nagyon ingázol a fogalmazás stílusában.
pl. a hűvös energia kontra hüppögés (a hűvös energia olyan hivatalos, ha akkor folytatod a megkezdett stílusban jó lett volna, de a hüppögésről már egy óvodásra asszociáltam, és a hűvös, hivatalos fehér boríték iq-ja, és ezáltal a célzott közönség iq-ja is legalább 40 pontot zuhant. De inkább 60-at:P
A hűvösség a szomorúságát fejezi ki, és azért jó ez a szó, mert hivatalos levél, a feladóra is utal.
A hüppögés már az érzékeny boríték gyermetegségét fejezi ki...
Az elején tényleg olyan elvont volt, tetszett. Viszont amikor a fehér boríték hüppögni kezdett, a történet amolyan meseszerű fordulatot vett (stílusában), ami abszolút nem illett oda.
A vége pedig teljes káosz.
Nagyon ingázol a fogalmazás stílusában.
pl. a hűvös energia kontra hüppögés (a hűvös energia olyan hivatalos, ha akkor folytatod a megkezdett stílusban jó lett volna, de a hüppögésről már egy óvodásra asszociáltam, és a hűvös, hivatalos fehér boríték iq-ja, és ezáltal a célzott közönség iq-ja is legalább 40 pontot zuhant. De inkább 60-at:P
Köszi Pinokkió!
Először azt a címet akartam adni, hogy az öngyilkos borítékok, de az már előrevetítette volna a sztori végkifejletét. Van cím ötleted, örömmel veszem.
Pusz,
L.
Szerintem az jobb lett volna.
Ha "öngyilkos borítékok" lett volna a cím, akkor az keretbe foglalja a történetedet.
Ha egy történet jó, akkor a poén ellövését a történet feledteti. És az olvasó a végén még a fejére is csap: -Basszus, hisz a cím is megmondta...
Persze ennek az ellentéte amikor hatásvadász egy cikk., és mindent megtesz azért, hogy nehogy kiderüljön a poén csak a végén. Ezt a jó író messze elkerüli!
Szerintem ez az írás megérdemli a jó címet!
(A cím második része nem kell!)
Üdv,
Pinokkió
ötlet ha bújtatni akarod: borítékolt valóság
ha kis rejtelmet akarsz: tiszta borítékok
kicsit őrültesen: borítéktánc
Szia Líz!
Ez egy mesteri munka. Kis szösszenetben rég olvastam ilyen jót!
Van szerkezete, íve, eleje, vége, hangulata, pszichológiája... Összességében könnyed volt és mégis szomorú. Talán a címed lehetett volna erősebb. De nagyon tetszett!
GRAT.!
Üdv, Pinokkió
Először azt a címet akartam adni, hogy az öngyilkos borítékok, de az már előrevetítette volna a sztori végkifejletét. Van cím ötleted, örömmel veszem.
Pusz,
L.
Ez egy mesteri munka. Kis szösszenetben rég olvastam ilyen jót!
Van szerkezete, íve, eleje, vége, hangulata, pszichológiája... Összességében könnyed volt és mégis szomorú. Talán a címed lehetett volna erősebb. De nagyon tetszett!
GRAT.!
Üdv, Pinokkió