Az orvos házhoz megy, - tehát háziorvos
Látogatók száma: 56
Ez egy régebbi írásomnak az átírt, javított verziója! De - mint tudjuk, egy újszülöttnek minden vicc új! Jó olvasást!
- Hé, kocsmáros! Gyorsan két deci fehéret! Porzok, mint egy sivatagi kút!- nyitott be nagy lendülettel a „Szeszpatika” nevű kocsma ajtaján Dr. Vese Emese belgyógyász. A törzsvendégek, - melynek zömét erős rakodómunkások és egyéb alkoholisták alkották, riadtan húzódtak hátrább a doki láttán.
Az ivó pultosa némi undorral az arcán kitöltötte a két deci tejet, melyet csak az óta tartott, amióta a doktor először tette be a lábát a kocsmájába. A pultos ismét felvette a köpenyét, - melyet egy kis erőnléti demonstráció miatt kellett levetni, - mert nem akarta össze vérezni.
A nem sokkal ezelőtt kisegített vendég a vérző orrát fogva sietve és némi kék foltokkal távozott, - azon meditálva, hogy mégsem lett volna szabad szóvá tenni az italok mennyiségét, és minőségét!
Amíg előjött a pult mögül, - azon gondolkodott, hogy amióta a doktornő rendelés címén idejár, - mennyire visszaesett a forgalma! Pedig Ő csak emberbaráti okokból vizezi az alkoholtartalmú italokat!
- No, alkeszok, itt a doki, kezdődik a rendelés! Ezekre a szavakra némi tülekedés támadt, de a doktor leintette Őket.
- Nyugi - nyugi!- mondta, miközben letörölte szájáról a tejet, - megnyugszik a beteg! Mindenkire sor kerül! Egy nem a törzsvendégkörhöz tartozó betévedt alak ki akart surranni, - de erről egy lelkes törzsvendég csillogó szemmel és egy széklábbal lebeszélte! Ez után a kis affér után már rendben zajlott a megszokott rendelés.
- Doki, írjon fel nekem vénásan két liter kannásat, némi töménnyel higítva! – lépett az orvos elé egy savószemű bárzongorista.
- Ejnye Szivacska úr, hát sosem tanul az orvosi esetekből? - korholta szemrehányón a doktornő. - Így csak tönkreteszi magát, és a mája bánja! Inkább lerúgom a veséjét,- akkor legalább kórházba kerül, ahol majd ellátják! A zongorista segélykérően nézett körül, de csak bólogató, helyeslő fejeket látott!
- Pistám,- szólt egy borízű hang, - neked is tudnod kellene, hogy az igazi jó orvosok eléggé durvák! Ez a doki olyan jó orvos, hogy ha szükséges, akkor karate rúgásokkal be tud segíteni bármelyik kórházba!
- Már itt csinált ilyen rendelést, és később a helyiséget is rendbe kellett hozni! A doki közben lehúzta a maradék tejét és az előtte álló kliens szemhéját.
- Hát ez bizony meglehetősen véreres, kezdődő szürke hályoggal, és be van gyulladva, mint maga, azon kívül vashiányos is! - Fogyasszon sok gyümölcsöt, de ne folyékony formában! - Ja, és irány a szemészet!- indította útjára a kissé megkönnyebbült pácienst.
- Kérem a következőt!- szólt erélyesen, mire nagy vonakodva elé állt egy szénlehordó.
- Kezitcsókolom, - engem nem kell vizsgálgatni, - én betegállományban vagyok!
- Akkor mit keres itt?
- Én kérem szépen – járó beteg vagyok! –gyűrögette idegesen a sapkáját.
- Hát, ha én kezelem, akkor nem lesz járó, - csak beteg! - A következőt!
- Maga! Igen maga, ott a pult végén! –mutatott egy lapító alakra. - Már a múltkor is mondtam:- több tojást, tejterméket, és gyümölcsöt! És szokjon le a dohányzásról! Tiszta sárga a bőre!
- De doktol, én azélt sálga, melt kínai lenni! Ész nem lenni beteg, cak a caposznak hozni szült lízst, meg leveszkét, melt én cak hozni a lendelészét!
- Na, akkor maga elmehet, - mert úgysincs TB kártyája, - így csak privátban tudnám kezelni! A kis kínai megkönnyebbülve és boldogan surrant ki az ajtón.
- Még két deci fehéret, - de töményen, Lajos úr!- rendelt a csapos felé fordulva a doktornő, amit a csapos szokatlan gyorsasággal igyekezett kimérni egy frissen elmosott pohárba.
- Itt van a macskafröccse drága doktornő!- tette le a csapos vigyorogva a pohár tejet a doki elé.
- Köszönöm, Lajos úr! - kortyolt bele a fehér italba, és szólította a következő alakot.
- Na, Józsi bácsi, magát már fölösleges is megvizsgálni. Magának már rég meg kellett volna halnia - amennyit iszik! Kész csoda, hogy még nem gyulladt meg magában az a sok alkohol! Hány éves is? Szerintem olyan hetvenöt, - vagy nyolcvan?
- Harmincöt leszek májusban!- méltatlankodott József.
– Pedig a mája olyan nagyon duzzadt, mint egy tömött libának! Az biztos, hogy nem funkcionál rendesen! Ezen túl igyon maga is tejet!
- De drága doktornő! Hát meg akar engem mérgezni?- kérdezte méltatlankodva József. Tudja meg, én allergiás vagyok minden tejtermékre. Az én szervezetem csak a gyümölcs párlatot dolgozza fel! A tejet csak akkor tudnám fogyasztani, ha a tehén szőlőt legelne!
- Jól van! - Akkor csak vedeljen! - Halál a májra!- mondta dühösen a doktornő, és lemondóan legyintett.
A cikket írta: emillio
Hozzászólások
időrendi sorrend
Vannak ilyen rámenős dokik, de azért ez képtelenség... Az én háziorvosom nem tudom mit fogyaszt, de olyan savanyú az ábrázata és sápadt, h. neki sem ártana egy kis környezetváltozás... pl. a kertvárosi piac egyik-másik eldugott sarkát meglátogathatná, ott is vannak Lajosok, meg Józsik. Igazán ott ismerhetné meg a pácienseit is, mert szinte kivétel nélkül arra a kis időre gyógyultan érkezőknek valahogy megváltozik a viselkedésük pár óra elteltével... és bármennyire is egészséges, de egyiknek sem láttam fehér italt a poharába... Persze az is lehet otthon már nem válogatnak és azt is megisszák a cica elöl...