Az új rokon 1. rész
Látogatók száma: 60
Laposakat pislog az őszi nap, éppen lemenni készül, hogy magára húzza felhőtakaróját, s aludjon végre egy jó nagyot.
Erzsike a szülőszobán vajúdik. A szülésznő el sem mozdul mellőle, bezzeg a fizetett orvosa csak benéz, s megy tovább. Vajon megszületik ma a gyermeke, vagy megvárja a holnapot, amikor ismét feljön a nap? A választ maga sem tudja. Szomjas, nagyon szomjas. Megígérte neki a férje, hogy hoz egy termosz citromos teát, csakhogy még értesíteni sem volt ideje, hogy bemegy a kórházba, mert reggel Norbi vidékre ment, s bizonyára a megbeszélés alatt lehalkítja a telefonját. Még két hete lenne a szülésig, ám jól lehet, ezt a gyerek nem tudja, mert mielőbb világra akar jönni.
Már három percesek a fájásai, majd egyszer csak egyetlen hatalmas görcsbe rándul a teste és a szülésznő azonnal hívja az orvost. Valahonnan távolról hallja a hangokat, farfekvés, császármetszés, sikolt fülébe a két szó, amit megért.
- Nézze, anyuka, gyönyörű kislánya született! Mi legyen a neve? – kérdi nevetve az orvos, miközben a szülésznő megmutatja neki a vékony hangon sírdogáló, kulimászos gyereket, s gyorsan viszi is tovább, fürdetni, kiszívni a nyákot az orrából és a szájából.
Semmit sem érez, pedig az orvos és két nővér még ott matat a hasán.
- Viktória… Győzelem…- sóhajtja és eltűnik a világ.
Éjfélkor ébred, megtapogatja a hasát, lapos, oldalra néz és mellette ott a kis tolókocsiban a kislánya, a másik oldalon, az éjjeliszekrényen pedig termoszban a tea, mellette kedvenc csokoládéja, két táblával is.
Kezében cumisüveggel benyit a nővérke, tisztába kell tenni Viktóriát és megitatni teával, hadd tisztuljon a gyomra.
- Aludjon csak, anyuka, majd holnap megmutatom, hogyan kell Viktóriát tisztába tenni, megfüröszteni, magának most pihennie kell.
- Fáradt is vagyok. Volt benn a férjem?
- Igen, megnézte a kislányát, magának hozta a teát és a csokoládét, azt üzeni, mindig tudta, hogy stramm felesége van és reggel itt lesz.
Issza az újszülött a teát, nyöszörög is kicsit, hogy az éhségtől, vagy azért, mert felkeltették, azt Erzsike sem tudja.
- Nincs semmi baj, lehet, hogy csikar a hasa, majd a tea elmulasztja – nyugtatgatja a nővér.
Másnap reggel hétkor Norbi már ott toporog a folyosón, hogy bejusson mielőbb a feleségéhez és a kislányához, csakhogy nem engedik be a kórterembe, Erzsike pedig még nem kelhet fel, így csak Viktóriát hozza ki nővér néhány percre és beviszi feleségének a pakkot. Gyümölcs, felvágott, friss zsemle, forró rántott hús és újabb adag citromos tea kerül elő a műanyag táskából.
Viktóriának selymes, dús, sötétszőke a haja, pisze az orra, ujjacskái hosszúak. Alszik, s Norbi úgy szeretné megnézni a szeme színét, hiába simogatja a nővér az arcát, csak fintorog egyet, meg ásít, de a szemét nem nyitja ki. Hagyják békén, aludni, pesztrálhatja még eleget az apja, mit izgul annyira.
A férfi zsebében ott a lista, miket kell beszereznie, a gyerekkocsitól a gyerekágyig, angol pólyát, rugdalózót, rékliket, a kicsinek, meg pelenkákat, gyorsan át kell festeni a gyerekszobát is. Tennivalója akad ezer is. Még az éjjel felhívta anyósáékat az örömhírrel, és Róza asszony azonnal indulni akart Pestre, alig tudta lebeszélni, hogy ráér még, inkább három nap múlva induljanak útra. Apósa is látni akarja a második unokát, ez csak természetes, ám neki utána haza kell mennie, ott a gazdaság, azt nem lehet magára hagyni.
Bezzeg édesanyja nem akart azonnal útnak indulni, mert férjével befizettek egy társas útra, két nap múlva indulnak, majd ha hazajönnek, akkor megnézik az unokájukat. Édesapja hasonlóképpen későbbre ígérte magát, mert jelenleg legkisebb lánya első osztályos debütálásával foglalkozik az egész család. Abban szülei teljes mértékben egyet értettek, hogy egy újszülöttnek nem hiányzik, hogy ott nyüzsögjenek körülötte, legalább is az első néhány hétben.
Prüszkölt Norbi főnöke, amikor felhívta, hogy csak délután megy be, akkor is csak azért, hogy átadja a munkákat, mert megszületett a kislánya, és ahogyan azt korábban megbeszélték, amint megérkezik a gyerek, azonnal elmegy két hét szabadságra.
Persze, tudja, hogy most fontos tárgyalásban állnak az alvállalkozóikkal, s ez egy nagy projekt, amibe belevágnak, de neki most megszületett végre a kislánya és nem számít semmi a világon. Most nem!
Erzsikének ez volt az ötödik terhessége, lehet, hogy több gyermekük nem is lesz, s ki akarja élvezni kezdő apaságának minden pillanatát. Kollégáinak nagyobb gyerekei már középiskolába járnak, neki pedig harmincnyolc évesen kell beletanulni a pelenkázásba, a büfiztetésbe, hozzászokni az éjszakai felkelésekhez, mert nem hagyhatja, hogy mindig a felesége legyen az éjszakai ügyeletes, és Rózát sem szeretné több hónapra itt tartani. Nem, mintha nem szeretné az örökké vidám, gömbölyű kis asszonyt, de tudja, hogy a saját gyermekükkel kapcsolatos teendőkkel nekik kell megbirkózni, és apósa sem bírja sokáig egyedül ellátni a gazdaságot. Holló Sándor akkurátus ember, reggel is olyan tempóval dolgozik, mint este, s nem kerüli el semmi a figyelmét.
Süt a nap, melegszik az idő. Ha minden a tervei szerint alakul, akkor a legfontosabb dolgokat még ma megveszi, hiszen Erzsikével, hetekkel ezelőtt körbejárták az üzleteket, ezért pontosan tudja, hogy mit hol kell beszereznie, ott a lista a belső zsebében.
Beül a kocsiba és eszébe jut, hogy Brezinczy Bénivel is beszélnie kell, mert megígérte a barátja, hogy segít neki a festésben. Mindig festést mond, pedig tapétázni kell és beállítani az új bútorokat, összeszerelni a gyerekágyat, meg a pelenkázót. A húgát is felhívja, kerül, amibe kerül. Éppen Párizsban, három hónapig , s ha minden a tervek szerint alakul, akkor három nap múlva jön haza, de mindenképpen tudnia kell, hogy megszületett a keresztlánya. Emőke legalább annyira várja Viktória érkezését, mint ők maguk. Gyorsan küld neki egy sms-t, majd visszahívja, ha lesz ideje.
Indítja a kocsit és besorol a reggeli autófolyamba. Ragyog az arca és arcán szétterül a boldog mosoly, mely ezután soha nem hagyja el. Vásárlásra fel!
Béni délután ötre jön, és reggelig marad, mint a régi szép időkben, csak most nem kamaszos butaságokkal töltik az idejüket, mint pl. pornó újságok nézegetése és kommentálása, vagy az apjától csent konyak iszogatása, hanem felnőtt férfiak módjára. Együtt jártak iskolába, az általánostól kezdve az egyetemig. Érdekes, arra már nem is emlékszik, mikor szeretett egymásba Béni és Emőke, csak a nagy eljegyzést és a hatalmas lakodalmat tárolja az emlékezete, meg az öt évvel azt követő válásukat, melynek okáról egyikük sem beszél. Ezt kivéve, Bénivel nincs titkuk egymás előtt.
A húga soha nem tesz megjegyzést arra, hogy Bénivel való barátsága megmaradt, és ha összefutnak a volt férjével, kellemesen elbeszélgetnek, mint két kedves ismerős. Mindketten a karrierjükre koncentrálnak, és Norbi nem tud arról, hogy bármelyikük szerelmi élete a könnyed kapcsolatnál szorosabb kötelékre váltana.
Le kell hajtania a kocsi hátsó üléseit ahhoz, hogy beférjen a gyerekágy és a pelenkázó. Mire végez a bevásárlással, színültig megtelik a kocsi, és a bankszámlája is jelentősen megcsappan.
A hatemeletes ház földszintjén lakik a nyugdíjas bolti eladó, Józsi bácsi, aki készségesen segít felcipelni a csomagokat, mely lifttel sem olyan egyszerű, hiszen lakásuk egy szoba két félszobás tetőtéri, utólagos beépítésű lakás, ahová már nem ér fel a lift. Egy ezrest megér, hogy gyorsan végezzenek a rakodással, melynek eredményeként azonnal nagy felfordulás keletkezik a tető vonalát követő határoló falak miatt, egyébként is kis légterű lakásban.
Amint végeznek, fújtat a kisöreg, megkínálja egy pohár konyakkal, magának meg főz egy kávét.
- Nézze meg, Józsi bácsi, ezt a gyönyörű kislányt! Viktória neve! – mutatja büszkén, a mobilján lévő felvételeket.
- Nagyon szép gyerek! Éltesse az Isten erőben, egészségben! Hogy van Erzsike? –kérdi az öreg, s Norbinak azonnal lelkiismeret furdalása lesz, hogy lassan egy óra, ideje lenne bemenni a kórházba és a munkahelyén is várják.
- Köszönöm, jól! Van még ideje, Józsi bácsi? Feltennék egy húslevest, vigyázna rá, amíg bemegyek a munkahelyemre? Mire hazajövök, addig elkészülne, és bevinném Erzsikének.
- Hát, ha hasznossá tehetem magam, akkor hagyja csak kinn a konyakot, itt maradok.
Hirtelen beborul az ég, cseperegni kezd az eső, mintha a természet is érezné, hogy főnöke mérges, mint akit cserbenhagytak, pedig tudja jól, hogy hónapokkal ezelőtt megállapodtak abban, ha megszületik Viktória, Norbi szabadságra megy két egész hétre. Persze, annak örül, hogy végre apa lett a kollégája, csak legalább még egy hétig szüksége lenne Norbi szakértelmére és ügyes tárgyalási technikájára ahhoz, hogy azt a bizonyos nagy projektet végre a zsebükben tudják. Amikor azonban meglátja Viktória fényképét kollégája mobilján, a főnök helyébe lép a háromgyermekes apa és bár a cégnél nem szokásos, mégis kiutal Norbinak egy havi bért, jutalomként, mert tudja, hogy mennyi pénzbe kerül egy újszülött. Pontosabban az első gyerek, mert utána a többi automatikusan örökli a kiságyat, a gyerekkocsit, sőt ruhaneműt is, mert oly gyorsan gyarapodnak a kicsik, hogy nincs is idejük elhordani a rugdalózókat.
- Még egyszer gratulálok, Norbi! Azért, ha nagy zűr lesz, egy-két órára be tudsz ugrani?
- Természetesen, főnök!
Mire hazaér, a konyakos üveg félig már csak levegőt tartalmaz, ellenben elkészült a húsleves, és Józsi bácsi hozott otthonról levesbetétnek házi készítésű csigatésztát, és azt is megfőzte. Az aranyló húsleves bekészítve a műanyag ételes dobozba, egy másikban meg ott két csirkecomb a zöldségekkel.
- Hanem, Norbikám, emlékszem, hogy a feleségem mindig a madártejet kívánta, ha szoptatta a gyerekeket, így hát csináltam azt is, ha nem baj! Ott a hűtőben, hogy ne essen össze a habja!
Tíz éve özvegy az öreg és megtanult főzni, mert nem állja az idegen kosztot. Abból sem eszik, amit a menyei hoznak neki, inkább elteszi a mélyhűtőbe és másnap átadja Kovácsnénak, a második emelet kettőbe. Szegényke egyedül nevel három gyereket, és mindig akad éhes gyerekszáj.
Megkordul az újdonsült apa gyomra, hiszen nem is reggelizett.
- No, üljön csak asztalhoz, hozok magának egy tányér levest, egye meg gyorsan, mielőtt kidőlne! Azután menjen gyorsan, én meg még elbóklászok itt, kibontom a gyerekágyat, hátha tudok vele valamit kezdeni!
Szeszélyes az ősz, kinn már megint süt a nap, megpróbálja felszárítani az eső nyomait.
Erzsike még soha nem volt ilyen szép, mint most, amikor Viktóriát szoptatja. Úgy érzi Norbi, ennél szebb nincs az életben és maga is meglepődik azon, hogy könnyes a szeme.
A fenébe, hát illik egy családfőnek ennyire elérzékenyülni?
Folyt.köv.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Mindenható!
Illik, nem illik, ez illem kérdése.
Örülök, ha megérintett az írásom. Ígérem, nem lesz a folytatás ilyen megindító.
Puszi: Yolla
Ez megint remek sorozat lesz, úgy érzem. Kíváncsian várom a folytatást!
Pussz,
Tündér
A fenébe illik 3 gyerek és ennyi év után elérzékenyülni?? :-)
Illik, nem illik, ez illem kérdése.
Örülök, ha megérintett az írásom. Ígérem, nem lesz a folytatás ilyen megindító.
Puszi: Yolla
Kedves Yolla!
Némi homályos emlékfoszlányok villannak
át az agyamon az első magzatom érkezéséről!
Hiába volt ősrégen, - az írásod olvasása előcsalta
az agyam rejtett bugyrából!
( Azok a szép békeidők! )
Köszönöm Neked!
Pussz: emillio
Örülök, ha sikerült írásom kapcsán felelevenítened a régi boldog időket!
Puszi: Yolla
Némi homályos emlékfoszlányok villannak
át az agyamon az első magzatom érkezéséről!
Hiába volt ősrégen, - az írásod olvasása előcsalta
az agyam rejtett bugyrából!
( Azok a szép békeidők! )
Köszönöm Neked!
Pussz: emillio