Bóbács útjai 2. rész

Látogatók száma: 86

Egy nyugállományban lévő orosz muzeológus, Jurij Ivanovics Viborov, akinek a munkája és a hobbyja is II. Katalin orosz cárnő életének feltárása volt, izgatottan vette meg a Kalinyin sugárúti megszokott újságosánál a Pravdáját, és egy pár bulvárlapot.

Izgatottságának oka: A rádióban elhangzott hírek között egy aukcióról is beszámoltak, ahol II. Katalin ékszereiből is árvereznek. Az árverés két hónap múlva lesz Budapesten, egy kereskedőház aukcióján. Dobogó szívvel lapozta át a lapokat, hátha vannak fotók az ékszerekről!

Visszatérve az otthonába teljesen felforgatta a címkézett, és katalogizált magán gyűjteményét. Igen, - jól emlékezett. A cárnő eltűnt ékszereinek csak egy része került elő, ami Szentpéterváron, az Ermitázs múzeumban van kiállítva, - sajnos hiányosan! Talán most, - ha le tudja leplezni az igazságot, akkor nem volt hiábavaló a huszonhét éves, - sokszor az éjszakába nyúló kutatása. Nagy lépésre szánta el magát! Visszaszerzi az Orosz népnek a tulajdonát!

Duhony Bódog a Barcelonából indult luxushajó tatjáról nézte a második állomást is elhagyó, - a mindjobban távolodó Marseille-i kikötő élénk életét, és arra gondolt, hogy ezt a hajóutat együtt szerette volna megosztani a drága feleségével, az ötvenedik házassági évfordulójuk alkalmából. Sajnos, a sors közbeszólt! Lizaveta nem élte meg a régóta tervezett utazást, mert gyorsan és csendben elhunyt! Csak az a sovány vigasza maradt Dumony úrnak, hogy legalább nem szenvedett.

Végiggondolta megismerkedésüket, - amint a Gulagból gyalog hazaindulva, Ukrajnában találkoztak. A málenkíj robot háromnapi munka, - és vége, - helyette lett a Gulag, - ahonnét nyolc év után szabadult. Útban hazafelé meg - megpihent egy - egy kis faluban, ahol némi ételt és szállást kapott házimunkáért.

Az egyik ukrajnai kis faluban ismerkedtek meg, és a két fiatal ott szeretett egymásba. Gyorsan házasságot kötöttek, és az új asszony követte az urát Pestre, ahol boldogan éltek az asszony haláláig.

A sós tengeri levegőtől elszunnyadt, és a hajókürt hangjára riadt fel. Már Monaco partjánál haladtak a kikötő felé. Elhatározta, hogy benéz Monte Carlo kaszinójába is.

Másképp történt! A hajó kikötésekor a fedélzetre jött négy csendőr, és az első tiszt útbaigazítására Duhony urat körbe vették, és a hajóról a monacói csendőrségre kísérték! Mire a csendőrségre értek, már a Franciaországi orosz nagykövet is megérkezett. A lelkes muzeológus Viborov, - aki az orosz kormány megbízásából már a Budapesti aukción is részt vett, - felvásárolta a II. Katalin ékszereit. A hiányzó ékszerek legértékesebb darabját, egy fekete gyöngyökkel kombinált fehérarany diadém nagy rubinttal a közepén, - hiányolta. Kinyomozta az ékszerek aukcióra adóját, és most ezért fellármázta a hatóságokat, hogy adjanak ki nemzetközi elfogató parancsot az árverésre adott ékszerek tulajdonosa ellen.

Így került Bódog bácsi a monacói csendőrségre, ahol egykedvűen nézte az izgatott csendőrparancsnok, és a Franciaországból érkezett orosz nagykövet eszmecseréjét. Az orosz nagykövet a titkárával, és Viborovval oroszul beszélték meg, hogy miként kéne rávenni Bódogot, hogy a diadém rejtekét elárulja. „Hála” a nyolc év Gulagnak, Bódog bácsi még ötven év távlatából is értette minden szavukat.

- Idefigyeljenek,- szólalt meg oroszul, - az ékszereket a feleségem örökölte, - amiről hiteles írás van az ügyvédemnél letétbe helyezve! A halála után rám szállt az örökség! Ezt a magyar hatóságoknál bejelentettem, kifizettem az örökösödési adót,- tehát a saját tulajdonom, ezért azt csinálok vele, - amit akarok! Ami a rubintos diadémot illeti, - olyan nem volt az ékszerek között!

Viborov érdeklődve hallgatta, és megpróbálta Bódog bácsit szóra bírni, hogy miként örökölte a felesége a sok ékszert.

- Erről én sem tudtam egészen addig, amíg a barátom meg nem találta a titkos fiókokat. Ott volt a II. Katalin cárnő pecsétjével ellátott ajándékozó levél, és az ajándék ékszerek pontos leírása. A diadém az ugyan szerepelt benne, de nem volt az ékszerek között. Ezt az egész halom ékszert Jekatyerina Daskova kapta, akinek a feleségem a hatodik, és egyetlen leszármazottja volt. Jekatyerina Daskova - aki II. Katalin cárnő udvarhölgye volt, I. Pál száműzte anyja halála utáni hatalomra jutásakor, - mert anyjával, II. Katalinnal viszonyt folytatott. Engem is érdekelt, hogy tulajdonképpen honnan volt az örökség, - és utánanéztem!

- Nagyon köszönöm kedves Duhony úr, sokat lendített a munkám és hobbym kibontakozásában. Már csak a rubintos diadém sorsa foglalkoztat. Ha mégis, - esetleg maga, vagy a barátja megtalálná a diadémot, arra az orosz állam igényt tart, és olyan áron megvásárolja, - amiről maga és a barátja még a legszebb álmaikban sem gondolnak!

- Hát, ami a barátomat illeti, szerintem megelégedne öt Túró Rudival! Mert öten vagyunk ismerősök! A barátom, - még csak négy éves! – mondta mosolyogva.