Boldog Karácsonyt

Látogatók száma: 59

Boldog Karácsonyt

Nehezen, nyikorogva csukódót be, a nehéz hullámlemez ajtó.
Visszanézett, ellenőrzésként, hogy elfújta – e, a gyertyát.
Maga után húzta a kerekes bevásárlószatyrot, miközben arra gondolt, ha visszaér, meg kell javítani, mert lötyög az egyik kereke, egyszer még kiesik.
Csönd vette körül, ilyenkor éjféltájt már nincsenek az emberek az utcán, mindenki behúzódik a jó meleg fészkébe.
Egész este esett a hó, mostanra már csak, szitál.
Hallgatta a lába alatt ropogó friss hó hangját, mint gyermekként, hátra fordult és nézte a lábnyomait.
Hideg volt!
Már bánta, hogy nem ment be a szállóra.
Előző nap, amikor bent járt fürödni, szóltak nekik: aki tud, menjen be, mert nagy hideg jön. Néha ott ebédelt, jól esett a meleg étel, de nem szívesen volt a többi hajléktalannal.
Nem mintha lenézte volna őket, hiszen ő is lecsúszott, hanem mert látszott a szemükben, hogy beletörődtek a sorsukba. Sokan, talán már arra sem emlékeznek, hogy valamikor másképpen éltek.
Máskor, komótosan sétált, élvezte a friss levegőt, most fázósan össze húzva magát, sietett.
A dzseki és a cipő, amíg kocsival járt elég volt, de most, vékonynak bizonyult.
Napközben a vackára húzódott. Nem szívesen találkozott volna ismerőssel, de az idegenek előtt is szégyellte a helyzetét.
Alig egy éve még volt lakása, felesége: a munkáját már régebben elvesztette.
Most is, mint oly sokszor az utóbbi időben, sokat gondolt az apjára.
- Nem jól tanítottál apa! Nem jól! - mondogatta magában.
Talán tíz éves lehetett, amikor a nagy beszélgetések egyikén, feltette a kérdést.
- Apa, mit jelent a becsület?
A férfi hosszan ecsetelte.
- A becsület, nem csak egy szó. A becsület, azt jelenti, nem hazudunk! Azt jelenti, hogy megvédjük a gyengéket, hogy kiállunk magunkért és másokért, és ha hibát követünk el vállaljuk a felelősséget a tetteinkért! A becsület azt jelenti, hogy elsősorban önmagunknak megfeleljünk! - és ő, nagyon jól megtanulta a leckét!
Az iskolába, - ha nem volt kész a házi feladata,- nem sunyított mások mögött, hátha nem veszi észre a tanár, hanem felállt és megmondta.
Más alkalommal, amikor társai unszolására összefirkálta a táblát, és letörölni már nem volt idő. A kérdésre, hogy ki írta a trágár szöveget, ő vállalta a beírást is, és jelentkezett.
Később felnőtt életében is az apai tanítás szerint élt.
Látta a munkahelyén, mások hogyan tudnak érvényesülni, mégsem tudta ráerőltetni magát arra, hogy áskálódjon, vagy éppen talpnyalóként viselkedjen.
Magdi értékrendje is hasonló volt, a kapcsolatukat csak a gyermektelenség árnyékolta be.
Eleinte albérletben laktak, később mivel az asszony közalkalmazott volt, tudtak kedvezményes hitelre lakást venni.
Szerencsére nem érte utol őket a hitelesek csapdája.
Magdi örökölt egyik nagynénjétől, abból kifizették a lakás fennmaradó részét.
A bajok három éve kezdődtek, amikor a főnöke behívta az irodájába.
Akkor ő arra gondolt, végre beért a sok éves munka gyümölcse és talán előléptetik.
- Tudod Csabám egyre kevesebb a megrendelésünk, sajnos minket is elért a válság…-
Ahogy hallgatta a férfit már tudta, nem lesz itt semmi előre lépés.
Alvajáróként ment az asztalához a kérdéseket nem is hallotta, a legtöbb dolgot a szemetesbe dobta, úgysem lesz már szüksége rá.
Magdi biztatta, nem lesz gond, mert gyorsan találni fog másik munkát.
Segített az önéletrajzot is megírni.
Ha hallott valamit már küldték is a pályázatot, de eredményt nem értek el.
Volt ugyan állásinterjún, mégsem őt választották.
Olyan hely is akadt, ahol harmincan is megjelentek egy munkára.
A felesége a kocsi miatt is zsörtölődött, sokba kerül a fenntartása, így eladta.
A kapott pénzt haza adta, néhány hónapig nyugalom volt.
Aztán megkapta, hogy nem is akar dolgozni, csak élősködik.
Ultimátumot kapott, vagy talál munkát egy hónapon belül, vagy el kell mennie.
Két évig nem tudott elhelyezkedni, honnan akasszon le egy hónap alatt munkahelyet.
A garázssor, ahol egyik ismerőse jóvoltából meghúzta magát, családi házak közelében épült,
valamikor a hetvenes években, házgyári elemekből.
Kicsit odébb kezdődtek a társasházak.
Néhány kuka tetejét kinyitotta, de a magánházaknál ritkán talált használható dolgokat.
Főleg élelmet keresett és üres üvegeket, amit éjszaka is nyitva tartó szupermarketben beváltott.
Jól jött az a pár fillér, legalább néha tudott magának friss kiflit is venni.
Elért az emeletes házakig. Itt konténerekbe gyűjtötték a szemetet, a legtöbbjén lakat volt.
Már messziről látta fehéredni a nejlont, egy távolabbi kukán.
Legszívesebben futott volna, nehogy valaki megelőzze, bár tudta, a legtöbb hajléktalan hajnalban, vagy a bátrabbak nappal indulnak beszerző körútra.
Reszkető kézzel nyúlt a kincs után.
Itt jó emberek laknak, máskor is talált már, így kitett kenyeret.
A szatyor most igazi kincseket rejtett.
Egy fél kilónyi kenyér, ahogy megérintette érezte, hogy friss, fóliába csomagolt kis darab kolbász, egy kockányi szalonna, két szelet kalács, és pár szem szaloncukor.
Volt még egy darab papír is benne ” Boldog karácsonyt „volt ráírva.
Könnybe lábadt a szeme!
Szíve szerint, nekiállt volna itt lakmározni, mégsem tette meg.
Most nem ment tovább, csorgó nyállal sietett haza.
Szerencséje volt, mert amikor a felesége kiadta az útját, először barátoknál húzta meg magát.
Nem talált munkát, nem élősködhetett másokon.
Magdi vágta a fejéhez, amikor már a sokadik állásra beadott pályázatát utasították el, vagy válaszra sem méltatták, hogy élősködő.
Akkor ajánlotta fel egyik ismerőse a használaton kívüli garázst, mégsem az utcán kell éjszakáznia.
Régi bútorokat tároltak itt, volt egy fotel, aminek hiányzott az egyik lába, köveket tett alá, hogy ne billegjen. A kanapé huzatja is viseltes volt, de lehetett aludni rajta.
Hideg éjszakákon arra gondolt, lehetett volna nagylelkű a felesége, néhány takarót adhatott volna. Most megterített magának, újságpapír volt az abrosza.
Szépen kitette egymás mellé a kapott finomságokat.
Vágott egy szelet kenyeret egy falat kolbászt, sokáig forgatta a szájában, élvezte a régen nem kóstolt ízeket. Megint egy falat kenyér, egy kis szalonna, már majdnem bekapta, de inkább kettévágta, mert ekkora falatokkal gyorsan elfogyna. A sütemény ízéről az édesanyja jutott eszébe, ha tudná hova jutott a fia, megszakadna a szíve.
Utoljára októberben járt otthon, feláldozta az útiköltségre azt a kevés pénzt, amit segélyként kapott. Minden héten bement a szállóra megfürödni, a mosást már nehezebben tudta megoldani. Mindig volt egy váltás tiszta ruhája, mert bízott benne, hogy sikerül állást találnia. Akkor azt mondta, a kocsija szervizben van.
Magdit nem hiányolták, mert sűrűn ment egyedül.
A munkájáról azt mondta, másra-többre vágyik, és most van állásváltoztatás alatt.
Nem érezte hazugságnak, csak nem mondta el a teljes igazságot.
Szokásához híven, felpakolták hazaival, egy darabig nem is volt gondja az élelemre.
A lakoma megkoronázására elővette a fél üveg bort, amit még novemberben vett.
Amikor kijött az üzletből, lelkiismeret furdalása lett, mert erre költi azt a kevés pénzt, amit kap.
Néha irigyelte azokat, akik eszméletlenségig tudták inni magukat, mert addig sem fáj az élet.
Érezte, ahogyan felmelegíti a bensőjét az alkohol, jól esett volna még egy pohárral, de mégis megállta, és gondosan bedugaszolta az üveget.
Ő nem fog itt ragadni ebbe a posványban, igenis neki sikerülni fog felemelkedni.
Magára húzta a takarót, de így is vacogott a foga.
Egy idő után már nem érezte a hideget, lelki szemei előtt szép napsütéses virágos rét jelent meg. A teste súlytalan lett, és mint a pillangó, lágyan suhant a rét fölött.
Tavasszal találták meg, amikor a garázstulajdonosa a kerti szerszámokért ment.
Az asztalon még ott volt a gondosan becsomagolt kolbász, szalonna, néhány szem szaloncukor és ott volt a papír is, amire rá volt írva.
„Boldog Karácsonyt!”

A cikket írta: Kathy Godhy

támogatóink